2009. április 16., csütörtök

Vigasz medvehagyma :-)




Hetek óra tart az áprilisi nyár. A budai hegyekben a tavaszi gombák kezdik rosszul érezni magukat, nemkülönben a gombászok. Az amúgy termőhelyéhez hű kucsmagombák az általunk ismert termőfoltokon csekély számban, vagy egyáltalán nem jöttek ki. A cseh kucsmagomba szezon két hétig tartott, csapadék hiányában nem várta meg hétvégi gombászásaink második szüreti kísérletét. A szombaton talált hegyes kucsmagomba néhány apró példánya sem bíztatott további erdőjárásra, Húsvét hétfőn inkább medvehagymát szedni mentünk a Gerecsébe, gyűjtögető hajlamunk kiélésére.
Sajnálva a tömegközlekedéssel töltött várakozási időt a csatlakozásokra, belevágtunk egy Budakesziről induló, a Gerecsét legjobban megközelítő Volán- illetve lábbusszal folytatott túrába. Tervezett túraútvonalunkat a kék-sáv (OKT) jelzésre való csatlakozással kezdtük, melyhez térkép, tájoló használata elengedhetetlen volt. Így a túravezetés Szyssszre hárult, merthogy neki van hivatalos túravezető papírja :-) és gyakorlata.
A faluból kiérve a fránya fekete-szaggatott vonallal jelzett kényelmes gyalogútút helyett keskeny csapáson indultunk el, egy kis dzsungeljárással fűszerezve. Nem bántuk meg! Egyszer csak - egy évekkel ezelőtt művelt területen - elénk ugrott egy pusztai kucsmagomba, melyet még 16 társa követett (ez már-már becsületbeli ügy volt). Egy órácskát szenteltünk eme új termőfolt megismerésére.
A területet az éjszaka esett eső portalanította, azt sem bántam, hogy tornacipőmet a friss, harmatos fű hamar átáztatta.
Sikeresen értük el a kék sávval jelzett turistautat.
Mielőtt utunk becsatlakozott volna a pirosba, a pusztamaróti emlékhelyen piknikező családok sokaságával találkoztunk. Bográcsozás, napozás, evés-ivásból nekünk ez utóbbi hiányzott, mert vizünk fogytán volt.
Malacpecsenyére egyáltalán nem fájt a fogunk, de amikor egy cigánycsalád nyárson sütött malackája hústól már megszabadított bordáit lefotóztam, szíves invitálást kaptunk egy kóstolására is, melyet sértés lett volna nem elfogadni. Szerényen levágtam egy ropogós falatot a comb részből, s „vágjon az Urának is egyet” bíztatásra, még egy darabkát. Finoman fűszerezett jóízű volt a malacpecsenye, szomjúságunkat a vésztartalék két narancs elfogyasztása egy kis időre feledtette.
Persze, hogy az első bükkösben megtömtük szatyrunkat medvehagymával, mert hátha nem lesz más helyen :-)!! Szysssz az utána következő kilométereken folyton az orrom alá dörgölte, hogy de jó, hogy megszedtük, „a hátha nem lesz-t”, látván a további utunkat kísérő medvehagyma mezők üde zöld, végeláthatatlan foltjait.
Utunk végállomása felé Héregen már szárazak voltak az erdők, akár a torkunk, s a térképen jelölt forrásokat sem volt már energiánk megkeresni, mert a falu közelsége, némi nyitva tartó kocsma reményében jobban vonzott.
Kijelenthetjük, hogy Héreget józan életű emberek lakják: a falu Fő utcáján végigcaplatva (két templomot is érintve!), nem találtunk egyetlen kocsmát sem.
Nyomós kútból vettünk friss artézi vizet, s egy csodaszép hársfa alatti padon elfogyasztottuk maradék étkünket - meg-meghúzogatva flaskánkat, álmodoztunk egy szomjoltó, jó savanykás fröccsről.
Ja, el ne feledjem feltenni kérdésemet: mit érdemel egy elkeseredett gombász 20 km gyaloglás után ? medvahagymás-tejszínes-márványsajtos szószban úszó pusztai kucsmagombát, frissen gyúrt házi spagettivel :-)
ráadásnak pedig medvehagymás-sonkás rolót :-)

6 megjegyzés:

Zsuzsa írta...

Akárhogy is nézem, jó kis napotok volt! :)

lilapereszke írta...

Igen, jó és hosszú! Majdcsak, hogy tegnap éjjel ért véget, mire a medvehagyma feldolgozva bekerült a mélyhűtőbe :-)

Névtelen írta...

Azon filózok, hogy én 20 kilométer megtétele után a konyháig se tudok elvánszorogni, és örülök, ha a visszahozott pogácsa morzsáit a tenyerembe öntve felnyaldosom, neked meg még egy ilyen fejedelmi menűre van erőd...

szysssz írta...

No LP is ilyesmit érzett, csak segítő bátorításomra működött úgy, mint egy kedves rabotnyica.

lilapereszke írta...

Ilyen kedves "tevehajcsárral" szemben, mint Szysssz, tehet mást az ember? :-)
Szyssznek nagyon jól áll a fakanál, most fosszam meg az alkotás örömétől? Hiszen kitünően vágja a hagymát apróra és még a tésztát is egyformára metéli :-)

Névtelen írta...

Bevallom, engem azzal a fakanállal akár üthetne is, akkor se menne. Na de a nagy érzelmek nagy tettekre sarkallják az embert.