2008. október 30., csütörtök

Mártanéninél Tiszadobon

Mártával a gombázós topicon ismerkedtünk össze. Október 12-én végre sikerült személyesen is találkozni vele, meghívott minket a tiszadobi csodaerdejébe gombászni.
Amikor leszálltunk a tiszaújvárosi buszpályaudvaron, se piros szőnyeg, se fogadó bizottság…. Mártáékat fényképről felismerve később megpillantottuk, mivel buszunk nem késett, hanem előbb érkezett be, ők érkeztek pontosan a helyszínre.
Kocsival a Tisza gátján utunkat alaposan lerövidítve, megérkeztünk a tiszadobi lucosba.

Középen egy tarlógomba, alatt szagos csigagomba és sok apró kígyógomba
Tényleg csodaerdő, lépni nem lehetett, hogy gombára ne tapossunk. Rizike a csúcs formáját hozta. Az apró kalapokat szedtük, ha már volt lehetőség a válogatásra.

Heyderia abietis (magyar neve nincs) apró tömlős gomba
Tudományos gombák is kerültek a kosárba, mint később kiderült, magyarországi harmadik adat, egy moha spóratoknak tűnő apró tömlős gombáról (Heyderia abietis). Volt többféle pókhálósgomba, cserepes gereben, barna érdestinóru, lila pereszke, légyölő galóca, rengeteg kígyógomba és sok más, nyárhoz, lucfenyőhöz kötődő fajok.

lucfenyvesi rizike
Márta gondoskodott róla, hogy nehogy éhezzünk, mint otthon :-) finom szendvicseket (házilag sütött magos kenyérrel!) hozott nekünk. Hazafelé, a házukhoz közeli réten még rátaláltunk néhány lila tönkű pereszkére, hogy ne menjünk már haza anélkül.
Márta bepácolt hússzeleteihez a Bükkben talált maradék fehér szarvasgombából (Mártának hozott ajándékból (ejnye)), Szysssz összedobott egy mártást, főtt krumplival fejedelmire sikerült az ebédünk. A kuktaságból kimaradván Márta kézimunkáit sorra szemügyre vehettem, a virtuóz vonalaktól, amiket a varrógépéből kihoz, az állam esett le, ágytakaró, falikép, táska, kalap, felsorolni sem tudom, mi készült itt foltvarrással.
Haza vonattal mentünk, Szyssszt a vonat továbbvitte Miskolcra, míg én átszállva Nyékládházán, ha akartam volna, barátnőjét egész úton, túl hangosan oktató egyetemistától ingyen leckét vehettem volna valószínűség számításból. Nem akartam. (Fúj matek).

Ajándék ez a potya szabadnap

2008. szeptember 18. dolgozós szombat (hál’ Istennek nem nekünk:-))
Budakeszin gyászos a gombahelyzet, vajon a Pilisben? Szysssz egy túramozgalom felélesztésén fáradozik, melynek egyik állomása Pilisszentkereszt, így nem érdektelen számára ez a kis falu. Gombázó helynek sem utolsó.


Kiérve a faluból, felmentünk a temető melletti Kálvária dombra, majd bevetettük magunkat a sűrű erdőbe. Száraz az összes lucos, szednivaló gomba nincs benne. Próbáljunk szerencsét Kakashegyen. A Fő utcán visszafelé poroszkálva betértünk a Hilda cukrászdába, ahol is a frissen kisült aranygaluskának persze, hogy nem tudtunk ellenállni, kár is lett volna, mert nagyon jól csinálják.


A kék turistajelzésen elindultunk a Kakashegyre, felfelé. Találkoztunk gombászokkal, akik a földön termő gyűrűs tuskógombákból szemezgettek. Ennyi segítség elég volt, utána már mi is megláttuk az avarban csücsülő gombákat. Felérve a Bükkös zónába a Zsivány szikláknál rábukkantunk Fazekas Sabine tájművészeti alkotására. Lehullott faágakból készített spirál alakban gyűrűző „labirintus”, melynek közepén ovális szem formájú egy embernek elegendő térben fa áll, mellette farönk ülőke, ideális hely magunkba zárkózásra, meditálásra.

Leereszkedve Pilisztszentkeresztre, kosarunkba lassan gyűltek az apró gombakalapok. Igaz nemesebb gombára fájt a fogunk, de vargánya- ígérő helyeket azért láttunk. A buszmegállóba érve éppen sikerült elcsípni a Pomázra induló buszt, ennyi jutalmat kaptunk ráadásnak még a szép őszi napra.
Másnap a fatelepi szakköri túrán is csak gyűrűs tuskógombát szedtünk, Szysssz a http://kozosgomba.blogspot.com/2008/10/gyrs-tuskgombs-zldbab-gazdagon.html fel is rakta a belőle készült finom zöldbabos-gombás torta receptjét.

Hosszú hétvége Fenyőfön



Tengerszem kitalálta, hogy a hosszú hétvégét töltsük a Bakonyban. Meghívására, végül Bencse, Kasza, LP és Szysssz jelentkeztek. 23-án délutánig a Kovilvi család is vendégünk volt.
Még indulás előtt szétosztottuk a feladatokat:
Tengerszem: a mindenre ügyelő gombászkapitány;
Bencse: mindenes és társalkodónő;
Kasza: Italmester, (később kiderült, hogy tűzmester és szabadítóművész is);
LP és Szysssz: szakácsok, felszolgálók…
1. nap
Fenyőfőn egy(-)ház beárnyékolta kapcsolattartó készülékeinket ezért nem volt térerőnk: 10.00-10.30-ig kerestük egymást az átjátszó torony alatt Kovilvi-ékkel és Kaszáékkal.
A kedves-kellemes, kicsiny vendégházban hatalmas, befűtött cserépkályha fogadott. Lecuccolás, néhány falat „bevitele” és Kovilvi diólikőrjének újrakóstolása után terepgyakorlat. Az ősfenyvest keresvén a helyiektől megtudtuk, hogy benne állunk.
A gombák után kutatva rá kellett jönnünk, hogy a kukac gyorsabb, mint a csiga… (szerény „zsákmányunk” pont elég lett másnapi reggelink elkészítéséhez )
Hazaérvén a kialudt tüzet Kasza felélesztette, majd félóránként ellenőrizte, hogy a kazán hőfoka 60 0C maradjon. Asztal mellett beszélgetve, borozgatva, Bencse halkan megjegyezte, hogy neki „olyan” karácsonyi hangulata van. Gyorsan megszületett a döntés: tartsunk próbakarácsonyt! Még aznap este elterjedt a hír a faluban, hogy valakik fejlámpával lopják a karácsonyfát. A szerzett fenyőágat feldíszítettük, őzláb mikrofonok, piros galambgombák, sárga rizikék, barázdás bunkógombák és csengettyűgombák csilingeltek a fán. A téli hangulatot a petrezselyemgombák habos-fehér felülete idézte
Ünnepi vacsoránk gombával, kelkáposztával, túróval töltött karaj, sült spirál-krumplival volt (á la Szysssz), Amihez házi „vödrös” savanyúság és káposztával töltött paprika is járt.




.
Desszertként Tengerszem almás pitéje után a másnapi reggeli előkészítése során keletkezett mellékterméket – frissen sült szalonnapörc - erős paprikával, lilahagymával is elpusztítottuk.

2. nap.
Reggelinkről LP gondoskodott: leveles tésztából gombástáskát sütött. Mire kávénkat elfogyasztottuk, már ott gőzölgött asztalunkon. (táskás szemekkel súroltuk utána tisztára a piros tepsit) Tengerszem finom teát főzött és felbontotta isteni szilvalekvárjával telt üveget.
Gombászparancsnokunk vezette az erdei kalandtúrát a bakonybéli rengetegben, ahol nyitott kapukkal (sorompóval) vártak minket. Figyelmen kívül hagyva a tiltó táblákat, szorongással, de vidáman továbbmentünk. Kasza előrelátóan azért megvizsgálta a zárszerkezetet.
Lekaszáltuk a friss, fiatal,még gombóc formátumú gyűrűs tuskógomba fejeket. (mellesleg Tengerszem talált egy ötemberes vargányát és 4 szem rókagombát is). Ebédünk az erdőben Bakony térképen volt tálalva: Pecsenyezsíros kenyér (igazi kovászos Lipóti), lilahagymával, csípős paprikával, paradicsommal. Békésen csorogtunk le a sorompóig, amit közben jóindulatú, nevelési célzattal (Tengerszem szerint igazuk volt - csak nem elismerni jegyezte meg Szysssz) bezártak. Kasza előrántotta többfunkciós gombász kését és sitty-sutty kettémetszette a vas sorompót (na, jó kinyitotta a zárat).
Meglátogattuk Jozsó lilatönkűs rétjét, fiatal gombáért ide is késve érkeztünk.
Este bejelentkezett Torony, Bázis fogadta a hívást. Megegyeztek abban, hogy a Bakonyt kifújta a szél.
Vacsorára (négykezes átiratban) tejfölös-kapros gyűrűstuskó gombatokányt ettünk krumpli gombócokkal.
Közben az üres boros üvegek fegyelmezetten sorakoztak a sarokban.


3. nap
Reggelre megéhezvén elfogyasztottuk az ötemberes rántott vargányát, burgonya - krokettal, tartármártással, utána szilvalekváros kenyér mellé teát szürcsöltünk




.
Összepakoltunk, érzékeny búcsút vettünk szállásadónktól, akiről meg kell említeni, hogy csupa jó tulajdonsággal rendelkezik, mindennel szolgált, amire szükségünk volt, sőt arról is, amit otthon felejtettünk. :-)), búcsúzáskor még szárított vargánya ajándékot is kaptunk tőle …
Elindultunk hazafelé, megálltunk Hárskúton egy kocsmában, hátha tudnak tanácsot adni a gombához mindig értő vendégek nekünk. Ajánlották a nagy kanyar utáni rétet, de étkezésre való gombát nem találtunk.
Itt a reménytelen gombahelyzet miatt szétváltak útjaink, Bencséék északra, mi keletre.
Gánton egy régenvolt tájékozódási verseny emlékeként jó adag fiatal lilatönkű pereszkébe botlottunk, ……. A csiperkékről, szegfűgombáról se feledkezzünk meg azért. Életünkben nem láttunk ilyen sok szép nyárfa tőkegombát, mint itt (de jó is volna, ha ehető lenne!!). Bánatunkat újabb pecsenyezsíros kenyérrel enyhítettük.




Megállapítottuk, hogy frakciózásunk nem irányult a fennálló rend megdöntésére, csupán saját boldogságunkat, jókedvünket szolgálta.
Lám erdő és mező megint adott annyi gombát, amennyire szükségünk volt, s örvendeztünk azon, hogy otthonra is jutott egy kevéske.