2009. április 29., szerda

Vakmerőkanálnyi (© Shuffle) alig kucsmagombás csirkecombok


Shuffle Dini egyáltalán nem bízott benne, hogy az idén ízletes kucsmagomba terem a Vértesben.
A tavaszi hónapok számlájára megérkező aszályos, nyárelő nem kedvezett a néhai április-májusok 15-20 fokos langymelegéhez, esőihez szokott ízletes kucsmagombának. A téli csapadék ugyan megalapozta a szezonkezdetet, de az ízletes kucsmagombák növekedéséhez szükséges kellő mennyiségű eső elmaradt, s hogy bolondgombának se nézzék őket, - mert nyáron kucsmát viselnek - inkább a fűben, avarban meghúzták magukat, apróra zsugorodva, hogy senki fia észre ne vegye őket.
Lányom a hét elején a Vértesben túrázott, s az út közepén 6 szem ízletes kucsmagombába botlott. Aztán Gombákos feltette sokkoló képeit a Netre. Ízletes kucsmagomba és májusi pereszke halmok a Vértesből, mindez az ő érdeme, tessék csak irigykedni, amikor az egész gombázós topic sír-rí a gombák hiányától :-)
A felcsillanó remény hatására megszerveződött vasárnapra a régóta várt II. VIII-as dűlő néven elhíresült kucsmagombás bográcsozás Tatán Diniék telkén.
A biztonság kedvéért, szombatra beiktattunk egy gombászást Judittal (Tengerszem) és Dénessel b(Szysssz), hátha vasárnap nem telik meg a kosár. A tavaly felfedezett pilisszentkereszti kucsmagombás helyen persze egyetlen gombát sem találtunk. A szemközti oldalon kinézett kőrises erdő is tölgyesnek bizonyult közelről :-(

Bánatunkban gévagombázni mentünk a Duna partra. Itt ugyan megelőztek minket, de a nemrég lefarigcsált gévagombák mellett, fölött, a féktelen szaporodni vágyás reményében megjelenő új gumócskákból tudtunk azért csipegetni. Még szerencse, hogy Tengerszem Judit az esőcsináláson kívül a sziklamászáshoz is ért, (erről papírja is van) , így nem jelentett akadályt neki 2-3 méter magasra, fűzfa kéregbe kapaszkodva feljutni a fenn még érintetlenül csalogató gévagombákért. Lassan telt a kosár, de nagyon jó játék volt, Juditot és Dénest teljesen magával ragadta ez az atípusos gombászás.


A szívünk szakadt meg, amikor a holtágban megláttuk a fekvő fatörzsön virító, kosárnyi gévagomba telepet, szerszámot is alkottunk: hosszú botra ragtapasszal felerősített kést (lásd még emberré válás története :-)), fára mászni is tudunk, de csónakkészítő tanfolyamra még be sem iratkoztunk.:-)
A visszaúton zöld ágakkal álcázott telepre is ráleltünk, csak papír és toll hiányában nem biggyesztettünk oda egy cetlit „BOCS’, de álcázástanból: 2-es alá [az álcázást még tanulnod kell!]
A másnapi bográcsozáshoz ugyan elegendőnek bizonyult a mennyiség, de vágytam már egy jó gombapucolós, feldolgozós éjszakára, oly régen volt már részem ilyesmiben. .-) S mivel idővel is jól álltunk elmentünk egy másik Duna parti szakaszra. Nem hittünk a szemünknek, sok a fóka, kevés az eszkimó?! Percek alatt megtelt a második kosár. Judit hazavitt minket, hogy bele ne szakadjunk a nehéz kosarak cipelésébe. Se Dénes se Judit nem evett még soha rántott gévagombát, feltétlenül meg kellett velük ízleltetnem, sőt kedveltetnem. Bejött! Íze és állaga is! (A gévagomba nagyon hálás, színes gomba, főzés után is őrzi szép, sárga színeit, íze belesimul az őt fogadó savanykás szószba, de rántva, roppanós húsa akár egy béka- avagy egy kapirgáló tanyasi csirkecomb halk roppanásainak emlékét idézik szádban.)
Az éjszaka első felében a zsengébb részeket panírozva, a többit felkockázva és előfőzve, kis adagokra osztva tettük a fagyasztóba. (Ez utóbbi gombaraguk, töltelékek éke lesz)

Vasárnap reggel 8-kor 18 elszánt gombász baktatott fel a Zupa tetőre. Tigrincs kullancsriasztója előcsalta az első kis kucsmagombát, de a többi sem adta magát könnyen, az én legkisebb kosaram is nagynak bizonyult a benne árválkodó három szem gombának. Fiatal, dundi májusi pereszkéket is sikerült társainknak találni, de a türelmük hamar elfogyott, avagy Liscsim nincs szokva az ilyen gombátlan gombászásokhoz, így új terület megszállására bíztatott mindenkit.
A félórán belüli leérkezési időt csak nekünk sikerült megdönteni, mert a hegy túlsó oldalára érkeztünk le! :-)


Amitől évek óta rettegtem, hogy egyszer az ellenkező irányba megyek le a hegyről, most beteljesedett. Az országúton az autósok stopposnak véltek, nem álltak meg, a hülye gyalogosokból sem volt rajtunk kívül más a környéken, se jelzőtábla, se tereptárgy…, aztán mégis sikerült rátalálni a VÍZMŰRE. Szégyen ide, szégyen oda, be kellett vallanunk a többieknek, hogy nemhogy időre nem leszünk a találkozóhelyen, de fogalmunk sincs arról, hogy hol vagyunk. Szerencsénkre Kasza odavalósiként tudta, hogy hol vagyunk. Igaz, hogy a szomszéd megyében, de megtalált minket, így aztán az ezüstjelvényes túravezető és az okleveles térképismerő szénné égve szégyenében, megmentőjének hálát adva, nem hosszú kilométerek legyalogolásával tölthette a hátralévő napot, hanem folytathatta a gombakeresést egy másik terepen a többiekkel.
Jó helyen, rosszkor… az itt talált aggastyán kucsmagombák legtöbbjét már a helyén kellett hagyni……..

A meccs eldőlt: nyertek a gévagombák Ehhez igazodva készült a menü is. Egy-egy csirkecomb, (a nagyétkűeknek esetleg kettő) mellé 4 kiló kenyér, tejföl a raguba, máris összeállt a bevásárló lista. Megérkezvén a VIII-as dűlőbe, TTamás tűzgyújtó mester és főszakács mellett a személyzet gombát- és kenyeret szeletelt, hagymát aprított, csirkecombot tisztított, a Fűben Heverészők Társasága is igyekezett jól érezni magát.




A mesterfogásokat jól ellestem, a bográcsot csirkecombbal kell kibélelni, aztán már gyerekjáték minden :-)


Meg kell említenem, hogy Liscsim kenyérszeletelő művészete nélkül képesek lettünk volna girbe-gurbára vágott, alaktalan karéjokkal fogyasztani e fejedelmi lakomát – még elképzelni is rettenet! Shuffle meg is jegyezte, hogy azé’ figyejjünk má’, hogy a felmutatott mintadarab a 20. szelet, amit előtte, a már zacskóban lévő 19 rontott példányon jól begyakorolt. :-)
Sört, bort, pálinkát, ásványvizet, diólikőrt, túrós falatokat, kevert csokoládés sütit, nápolyit, mangalica-szarvaskolbászt, csípős kolbászt, Rákóczi túrost, paprikát, pezsgőt és savanyúságot ehettünk (ihattunk) a közben elkészült isteni tejfölös-gévagombás-nyomokban kucsmagombás csirkecombokhoz, ki-ki ízlése és kapacitása szerint.
Ttamás valószínű túl sok ásványvizet fogyasztott – lévén a maga sofőrje -, mert hazainduláskor már a saját kosarát sem ismerte meg. :-)


Ahogy azt egy ilyen Netgombász összejöveteltől el lehet várni: évődésekben, csipkelődésekben, vidámságban nem volt hiány, sőt új műsorszámként még dokumentumfilmet is láthattunk a VIII-as dűlő híres specialitásáról, a szüreti mulatságról. :-)

Vacsoraidőre hazaérkezvén vacsorának még a gondolatától is rosszul voltunk, hiszen ennyit és egyszerre nem mindennap bűnözik az ember :-)
Köszönet a szép napért Mindenkinek.

2009. április 16., csütörtök

Vigasz medvehagyma :-)




Hetek óra tart az áprilisi nyár. A budai hegyekben a tavaszi gombák kezdik rosszul érezni magukat, nemkülönben a gombászok. Az amúgy termőhelyéhez hű kucsmagombák az általunk ismert termőfoltokon csekély számban, vagy egyáltalán nem jöttek ki. A cseh kucsmagomba szezon két hétig tartott, csapadék hiányában nem várta meg hétvégi gombászásaink második szüreti kísérletét. A szombaton talált hegyes kucsmagomba néhány apró példánya sem bíztatott további erdőjárásra, Húsvét hétfőn inkább medvehagymát szedni mentünk a Gerecsébe, gyűjtögető hajlamunk kiélésére.
Sajnálva a tömegközlekedéssel töltött várakozási időt a csatlakozásokra, belevágtunk egy Budakesziről induló, a Gerecsét legjobban megközelítő Volán- illetve lábbusszal folytatott túrába. Tervezett túraútvonalunkat a kék-sáv (OKT) jelzésre való csatlakozással kezdtük, melyhez térkép, tájoló használata elengedhetetlen volt. Így a túravezetés Szyssszre hárult, merthogy neki van hivatalos túravezető papírja :-) és gyakorlata.
A faluból kiérve a fránya fekete-szaggatott vonallal jelzett kényelmes gyalogútút helyett keskeny csapáson indultunk el, egy kis dzsungeljárással fűszerezve. Nem bántuk meg! Egyszer csak - egy évekkel ezelőtt művelt területen - elénk ugrott egy pusztai kucsmagomba, melyet még 16 társa követett (ez már-már becsületbeli ügy volt). Egy órácskát szenteltünk eme új termőfolt megismerésére.
A területet az éjszaka esett eső portalanította, azt sem bántam, hogy tornacipőmet a friss, harmatos fű hamar átáztatta.
Sikeresen értük el a kék sávval jelzett turistautat.
Mielőtt utunk becsatlakozott volna a pirosba, a pusztamaróti emlékhelyen piknikező családok sokaságával találkoztunk. Bográcsozás, napozás, evés-ivásból nekünk ez utóbbi hiányzott, mert vizünk fogytán volt.
Malacpecsenyére egyáltalán nem fájt a fogunk, de amikor egy cigánycsalád nyárson sütött malackája hústól már megszabadított bordáit lefotóztam, szíves invitálást kaptunk egy kóstolására is, melyet sértés lett volna nem elfogadni. Szerényen levágtam egy ropogós falatot a comb részből, s „vágjon az Urának is egyet” bíztatásra, még egy darabkát. Finoman fűszerezett jóízű volt a malacpecsenye, szomjúságunkat a vésztartalék két narancs elfogyasztása egy kis időre feledtette.
Persze, hogy az első bükkösben megtömtük szatyrunkat medvehagymával, mert hátha nem lesz más helyen :-)!! Szysssz az utána következő kilométereken folyton az orrom alá dörgölte, hogy de jó, hogy megszedtük, „a hátha nem lesz-t”, látván a további utunkat kísérő medvehagyma mezők üde zöld, végeláthatatlan foltjait.
Utunk végállomása felé Héregen már szárazak voltak az erdők, akár a torkunk, s a térképen jelölt forrásokat sem volt már energiánk megkeresni, mert a falu közelsége, némi nyitva tartó kocsma reményében jobban vonzott.
Kijelenthetjük, hogy Héreget józan életű emberek lakják: a falu Fő utcáján végigcaplatva (két templomot is érintve!), nem találtunk egyetlen kocsmát sem.
Nyomós kútból vettünk friss artézi vizet, s egy csodaszép hársfa alatti padon elfogyasztottuk maradék étkünket - meg-meghúzogatva flaskánkat, álmodoztunk egy szomjoltó, jó savanykás fröccsről.
Ja, el ne feledjem feltenni kérdésemet: mit érdemel egy elkeseredett gombász 20 km gyaloglás után ? medvahagymás-tejszínes-márványsajtos szószban úszó pusztai kucsmagombát, frissen gyúrt házi spagettivel :-)
ráadásnak pedig medvehagymás-sonkás rolót :-)

2009. április 3., péntek

II. Medvehagymás túlélő túra

A medvehagyma láz kellős közepén csak korlátozott számú résztvevővel tudta Tengerszem meghirdetni II. gerecsei medvehagymaszedő túráját. Tárgyalás a természetvédelmi hatósággal, előző héten terepszemle, útiterv kialakítása könnyen ment, az aznapi esőt elintézni már nehezebb volt, de túravezetőnknek ez is sikerült! :-)
Minden előző híresztelés ellenére Bajnán mégis volt templom a Fő utcán, így pontosan 10 órára meg is érkeztek a hívek.


Az esőcsinálás nehezen indult be, hol nem esett, hol esett, de inkább ez utóbbi. Aki féltette a frizuráját akadt dolga a gyalogláson kívül is, kapucnik, fejfedők, föl-levételével, esernyők ki-behúzásával bajlódhatott.
Szép erdei úton ballagtunk, időnként bevárva a hosszúra nyúló menetoszlopot.

A változatosságot néhány aggódó Adél elől van? telefonhívás, egy-két vetkőzőszám biztosította, mert soknak találtattak a téli rétegek az enyhén emelkedő úton. Shuffle bánta legkevésbé, hogy az erdőből még hiányzott a „büdös” medvehagyma szag, de a zöldellő levelek már sok helyen kibújtak, itt-ott néhány tő ázott hóvirág színesítette a még száraz avarral borított talajt.


Szép öreg bükkösök, elegyes bükkösök szegélyezték utunkat, a nagy piros betűkkel kitáblázott robbantás veszélyes övezetben. :-)


Elérkeztünk a római-kori felhagyott vörösmárvány-bánya aljához a Nagy Pisznicén. Kellő áhítattal és lábujjhegyen közelítettük meg a bányászat ellenére is lenyűgöző, nem emberi léptékű hatalmas színes kőfalakat. Scrofa elmondta, hogy e helyen költöttek 24 éven keresztül a végveszéllyel fenyegetett kerecsensólymok, így a természetvédők a költési időszakban éjjel-nappal őrszolgálatot tartanak e költőhelyen. Mára már vándorsólymok vették birtokukba e költőhelyet.



Az út egy része sajnos már műúton folytatódott, de visszaérve a pusztamaróti esőházhoz, a nagy zabálás megkezdése előtt történelemből és irodalomból is kaptunk házi feladatot, minthogy a pusztamaróti csata emlékműve előtt haladtunk el.
Pusztamarót ...történelmünk egyik legtragikusabb eseményének helyszíne. A mára elnéptelenedett település mellett zajlott le a mohácsi csatvesztés utáni legvéresebb utóvédharc, amely - még ha fenntartással kezeljük a néha túlzó korabeli forrásokat - az áldozatok számát tekintve megközelítette a mohácsi pusztulás mértékét. 1526. augusztus 29-ét, majd Buda elfoglalását követően (szeptember 12.) a mohácsi csatát túlélt fősereg és az ország déli részéből menekülő lakosság a Marót települést körülölelő, hadászati szempontból jól védhető völgyben zsúfolódott össze és szekérvárral sáncolta el magát. Miután a török sereg felfedezte a több ezer embernek menedékül szolgáló völgyet, ostrom alá vette és három napi öldöklő küzdelem után Budáról hozatott ágyukkal törte meg a magyarok ellenállását. Egykorú források szerint 25.000 ember lelte halálát a völgyben, vagy került rabszíjra, ami megegyezik, vagy alig marad el a mohácsi csatában elesett vagy fogságba kerültek számától. Valahol itt nyugszik Farmos Ilona, aki férjével, Dobozi Mihállyal menekült a nyomukban vágtató törökök elől. Amikor a ló már nem bírta a kettős terhet, az asszony megkérte urát, hogy ölje meg őt, nehogy a törökök kezére kerüljön. Mikor az üldözők beérték őket, a nő leugrott a lóról, s Dobozi - nem akarván sorsára hagyni - teljesítette kérését, átdöfte kardjával a nőt, maga pedig hősi küzdelemben esett el. A csata helyszínét azóta "Emberölő völgynek" hívják, melyre Kovács György szobrász mészkőből emelt emlékműve és rajta Kisfaludy Károly sorai hívják fel a figyelmet."
forrás: http://jobbklikk.hu/index.php?Cikk=315 (Illett utána nézni a neten :-)


A pusztamaróti csata emlékműve
A menetoszlop eleje, mire az esőházhoz értünk megszedte a kacsazsíros-lipóti-kenyér menühöz járó medvehagymát.


A menü


A terülj-terülj asztalkámra hamarosan kikerültek a desszertek is, Kovlvi diólikőrje, Riffentyű bivaly mozarella sajtja, medvehagymás muffinjának már csak az emléke, Rizikemama töpörtyűkrémje, Tengerszem Rákóczi túrósa, Homerék medvehagymás fasírtja és pogácsája.



Adél a többfunkciós esőház tetején, ami most csúszda :-)
Miután lassan mindenki jól lakott, s a lényeg még hátra volt, így a kedves hívek békével elszivárogtak medvehagymázni.

A hazafelé vezető útszéleken hogyhogy nem ismerős autók álltak, ismerős netgombászok nyűtték a medvehagymát.

Tengerszem edzés közben:-)
A túra résztvevői ezúton is köszönetet mondanak Tengerszemnek, aki rainwomanként megbízatást kapott a nyárra tervezett kárászi gombafesztivál gombatermésének megalapozásához is:-)

Prológus:

Mi is megrendeztük a budakeszi medvehagymás napokat, medvehagymás pocsolyában fetrengő amurszeletek, medvehagyma krémleves, medvehagymás karalábéfőzelék, medvehagymás galuska gombás raguval, és a medvehagymás-krumplis-gombás rétest sem felejtjük majd ki a sorból.


medvehagymás galuska és a medvehagymaleves


medvehagymás-krumplis-gombás rétes

medvehagymás karalábé főzelék
Ezek után csak az a kérdés, hogy mit lehetne még megmedvehagymásítani?! :-)