2009. április 29., szerda

Vakmerőkanálnyi (© Shuffle) alig kucsmagombás csirkecombok


Shuffle Dini egyáltalán nem bízott benne, hogy az idén ízletes kucsmagomba terem a Vértesben.
A tavaszi hónapok számlájára megérkező aszályos, nyárelő nem kedvezett a néhai április-májusok 15-20 fokos langymelegéhez, esőihez szokott ízletes kucsmagombának. A téli csapadék ugyan megalapozta a szezonkezdetet, de az ízletes kucsmagombák növekedéséhez szükséges kellő mennyiségű eső elmaradt, s hogy bolondgombának se nézzék őket, - mert nyáron kucsmát viselnek - inkább a fűben, avarban meghúzták magukat, apróra zsugorodva, hogy senki fia észre ne vegye őket.
Lányom a hét elején a Vértesben túrázott, s az út közepén 6 szem ízletes kucsmagombába botlott. Aztán Gombákos feltette sokkoló képeit a Netre. Ízletes kucsmagomba és májusi pereszke halmok a Vértesből, mindez az ő érdeme, tessék csak irigykedni, amikor az egész gombázós topic sír-rí a gombák hiányától :-)
A felcsillanó remény hatására megszerveződött vasárnapra a régóta várt II. VIII-as dűlő néven elhíresült kucsmagombás bográcsozás Tatán Diniék telkén.
A biztonság kedvéért, szombatra beiktattunk egy gombászást Judittal (Tengerszem) és Dénessel b(Szysssz), hátha vasárnap nem telik meg a kosár. A tavaly felfedezett pilisszentkereszti kucsmagombás helyen persze egyetlen gombát sem találtunk. A szemközti oldalon kinézett kőrises erdő is tölgyesnek bizonyult közelről :-(

Bánatunkban gévagombázni mentünk a Duna partra. Itt ugyan megelőztek minket, de a nemrég lefarigcsált gévagombák mellett, fölött, a féktelen szaporodni vágyás reményében megjelenő új gumócskákból tudtunk azért csipegetni. Még szerencse, hogy Tengerszem Judit az esőcsináláson kívül a sziklamászáshoz is ért, (erről papírja is van) , így nem jelentett akadályt neki 2-3 méter magasra, fűzfa kéregbe kapaszkodva feljutni a fenn még érintetlenül csalogató gévagombákért. Lassan telt a kosár, de nagyon jó játék volt, Juditot és Dénest teljesen magával ragadta ez az atípusos gombászás.


A szívünk szakadt meg, amikor a holtágban megláttuk a fekvő fatörzsön virító, kosárnyi gévagomba telepet, szerszámot is alkottunk: hosszú botra ragtapasszal felerősített kést (lásd még emberré válás története :-)), fára mászni is tudunk, de csónakkészítő tanfolyamra még be sem iratkoztunk.:-)
A visszaúton zöld ágakkal álcázott telepre is ráleltünk, csak papír és toll hiányában nem biggyesztettünk oda egy cetlit „BOCS’, de álcázástanból: 2-es alá [az álcázást még tanulnod kell!]
A másnapi bográcsozáshoz ugyan elegendőnek bizonyult a mennyiség, de vágytam már egy jó gombapucolós, feldolgozós éjszakára, oly régen volt már részem ilyesmiben. .-) S mivel idővel is jól álltunk elmentünk egy másik Duna parti szakaszra. Nem hittünk a szemünknek, sok a fóka, kevés az eszkimó?! Percek alatt megtelt a második kosár. Judit hazavitt minket, hogy bele ne szakadjunk a nehéz kosarak cipelésébe. Se Dénes se Judit nem evett még soha rántott gévagombát, feltétlenül meg kellett velük ízleltetnem, sőt kedveltetnem. Bejött! Íze és állaga is! (A gévagomba nagyon hálás, színes gomba, főzés után is őrzi szép, sárga színeit, íze belesimul az őt fogadó savanykás szószba, de rántva, roppanós húsa akár egy béka- avagy egy kapirgáló tanyasi csirkecomb halk roppanásainak emlékét idézik szádban.)
Az éjszaka első felében a zsengébb részeket panírozva, a többit felkockázva és előfőzve, kis adagokra osztva tettük a fagyasztóba. (Ez utóbbi gombaraguk, töltelékek éke lesz)

Vasárnap reggel 8-kor 18 elszánt gombász baktatott fel a Zupa tetőre. Tigrincs kullancsriasztója előcsalta az első kis kucsmagombát, de a többi sem adta magát könnyen, az én legkisebb kosaram is nagynak bizonyult a benne árválkodó három szem gombának. Fiatal, dundi májusi pereszkéket is sikerült társainknak találni, de a türelmük hamar elfogyott, avagy Liscsim nincs szokva az ilyen gombátlan gombászásokhoz, így új terület megszállására bíztatott mindenkit.
A félórán belüli leérkezési időt csak nekünk sikerült megdönteni, mert a hegy túlsó oldalára érkeztünk le! :-)


Amitől évek óta rettegtem, hogy egyszer az ellenkező irányba megyek le a hegyről, most beteljesedett. Az országúton az autósok stopposnak véltek, nem álltak meg, a hülye gyalogosokból sem volt rajtunk kívül más a környéken, se jelzőtábla, se tereptárgy…, aztán mégis sikerült rátalálni a VÍZMŰRE. Szégyen ide, szégyen oda, be kellett vallanunk a többieknek, hogy nemhogy időre nem leszünk a találkozóhelyen, de fogalmunk sincs arról, hogy hol vagyunk. Szerencsénkre Kasza odavalósiként tudta, hogy hol vagyunk. Igaz, hogy a szomszéd megyében, de megtalált minket, így aztán az ezüstjelvényes túravezető és az okleveles térképismerő szénné égve szégyenében, megmentőjének hálát adva, nem hosszú kilométerek legyalogolásával tölthette a hátralévő napot, hanem folytathatta a gombakeresést egy másik terepen a többiekkel.
Jó helyen, rosszkor… az itt talált aggastyán kucsmagombák legtöbbjét már a helyén kellett hagyni……..

A meccs eldőlt: nyertek a gévagombák Ehhez igazodva készült a menü is. Egy-egy csirkecomb, (a nagyétkűeknek esetleg kettő) mellé 4 kiló kenyér, tejföl a raguba, máris összeállt a bevásárló lista. Megérkezvén a VIII-as dűlőbe, TTamás tűzgyújtó mester és főszakács mellett a személyzet gombát- és kenyeret szeletelt, hagymát aprított, csirkecombot tisztított, a Fűben Heverészők Társasága is igyekezett jól érezni magát.




A mesterfogásokat jól ellestem, a bográcsot csirkecombbal kell kibélelni, aztán már gyerekjáték minden :-)


Meg kell említenem, hogy Liscsim kenyérszeletelő művészete nélkül képesek lettünk volna girbe-gurbára vágott, alaktalan karéjokkal fogyasztani e fejedelmi lakomát – még elképzelni is rettenet! Shuffle meg is jegyezte, hogy azé’ figyejjünk má’, hogy a felmutatott mintadarab a 20. szelet, amit előtte, a már zacskóban lévő 19 rontott példányon jól begyakorolt. :-)
Sört, bort, pálinkát, ásványvizet, diólikőrt, túrós falatokat, kevert csokoládés sütit, nápolyit, mangalica-szarvaskolbászt, csípős kolbászt, Rákóczi túrost, paprikát, pezsgőt és savanyúságot ehettünk (ihattunk) a közben elkészült isteni tejfölös-gévagombás-nyomokban kucsmagombás csirkecombokhoz, ki-ki ízlése és kapacitása szerint.
Ttamás valószínű túl sok ásványvizet fogyasztott – lévén a maga sofőrje -, mert hazainduláskor már a saját kosarát sem ismerte meg. :-)


Ahogy azt egy ilyen Netgombász összejöveteltől el lehet várni: évődésekben, csipkelődésekben, vidámságban nem volt hiány, sőt új műsorszámként még dokumentumfilmet is láthattunk a VIII-as dűlő híres specialitásáról, a szüreti mulatságról. :-)

Vacsoraidőre hazaérkezvén vacsorának még a gondolatától is rosszul voltunk, hiszen ennyit és egyszerre nem mindennap bűnözik az ember :-)
Köszönet a szép napért Mindenkinek.

5 megjegyzés:

Imre írta...

Én meg külön köszönöm, hogy megörökítettétek ezt a tényleg emlékezetes napot.
Kovlvi

lilapereszke írta...

Gondolunk öreg napjainkra, amikor az emlékeinkből fogunk élni :-))))

Névtelen írta...

De jó! csak nem derül ki mennyi a vakmerőkanálnyi. Mint egy púpozott evőkanálnyi konyak?
Csak nehogy hamarabb jöjjenek az elsivatagodással járó gombaínséges évek, mint a megöregedés.

lilapereszke írta...

:-)) Emberes adag. Nem kolduskálódtunk.
Viszont, ha már rákérdeztél, a két linken találsz, hasonló láncszójátékot.
http://senzaflash.freeblog.hu/archives/2008/12/05/jo_jatek/

http://lapszelen.freeblog.hu/archives/2008/12/06/Lancjatekszerkezet/

liscsim írta...

Jövőre oda is viszünk biztonsági gombát. Kucsmát!