A Vesszős forrástól, a Sebes vízig (május 1-i hétvége Miskolcon)

Lilapereszke megérkezését várva vendégvárónak egy fazék „ünnepi” zöldséglevest főztem májgombóccal.

Bence 2 éves
Az állomásról egyenesen Harsányba, fiamékhoz, az unokám 2. születésnapját mentünk köszönteni, ahol délutánba nyúlóan vendégeskedtünk.
Hazaérkezvén már együtt folytattuk a reggel megkezdett vacsorafőzést, előkészítettük másnapi étkünket is, mert milyen jó is az, amikor a fáradt vándor kiéhezve a nagy túra után, hamar kinyithatja otthonában a terülj-terülj asztalkát.

első Gaspachom :-)

Míg Lilapereszke gyúrta - metélte-kifőzte a másnapi „mocskostészta” alapját, elkészítettem a Gazpachot (1 nagyobb kígyóuborkát. kis fej hagymát, 2 sovány cikk fokhagymát, sóval, borssal turmixoltam, majd fél liter paradicsomlével elkevertem.) Jól behűtve üdítő, forró, nyári napokon egyenesen kihagyhatatlan ez a spanyol leves! Csak a változatos főzés öröméért négykezes előadásban hirtelenjében elkészült egy sárgarépás quiche is, korianderes – citromos – újhagymás - diós almasalátával. (Hmm, mennyei ízek…)
Szombaton hűvös, kellemetlenül szeles időben jókor reggel indultunk „csak járni egyet a természetben” szándékkal.

Mikor lesz a kis magoncból bükk?
A vesszős-völgyi kaptatón gyönyörködtünk a tájban, a természet adta sok csudában: a milliónyi bükkfa magoncban, melyek még szikleveleiket viselve nyújtózkodtak a fény felé; a temérdek nyíló virágban, s közben hurutos bajokra gyógyírként pettyegetett tüdőfüvet gyűjtögettünk.
Felérve a tetőre, a Borókás teber felé vettük utunkat. Itt már csaknem vízszintesen, szép erdei utakon haladtunk Sebesvíz felé a változatos faállományú erdőkben, Lilapereszke látva a bükkösöket, lucosokat, vörös fenyveseket - gyertyán, nyír- és nyárfaligetekkel tarkítva - egyfolytában sóhajtozott „milyen sok szép gomba nőhet majd itt!”

Fenyőtörzsön tálalt sárgarépa quiche almasalátával
Közel a sebesvízi üdülőhöz könnyítettünk hátizsákunk terhén, egy kidőlt fatörzsre megterítve a tegnapi répás quiche és almasaláta maradékát már bendőnkben cipeltük tovább, mely hidegen is nagyon finom volt.
Az útjelzés kuszává vált, s eljutottunk egy (térképen sem jelzett) lápos tavacskához, ahol vadkacsapár úszkált. Sajnos, mire előkaptuk masinánkat eltűntek a csalitosban.

Gyönyörködhettünk viszont foltos szalamandrában, mocsári gólyahír mezőkben.
Visszamenve a piros sáv jelzésig Létrás-tető felé vettük utunkat. A barlangász ház melletti mezőn bóklászva elképzeltük, hogy milyen gyönyörűséges lehet, ha nem csak a levelei, de virágai is előbújnak itt a sok-sok védett kosbornak.
Emlékeztem, hogy itt a Rózsika forrás által indított patak mentén mindig kaptam valamilyen gombát. Egyszer hatalmas kalapú, de épp, hogy „nyíló” szamócagombával (piruló galóca) volt terítve a vidék.
Most sem csalódtam: a patak parton bóklászva hamarosan elgáncsolta Lilapereszkét egy kicsiny cseh! kucsmagomba. 16 társán vettünk elégtételt e pimaszságért!:-). Itt a Bükk hg. legalacsonyabb átlaghőmérsékletű pontján még kora tavaszi gombát két piros csészegombát is láttunk!

A jávorkúti úton értük el Sebesvíz üdülőt. A tavacska partján ülve kis ideig nézegettük még a vízen játszadozó fények zöldes színeit…., aztán irány Garadna.

A kies, meredek úton, a haladást kidőlt gyertyán, és hatalmas bükkfák nehezítik. Leküzdve az akadályokat elértünk a Huba forrásig. Innen már kicsit kényelmesebb, s a látvány feledhetetlen: a forrás vize számtalan „zuhogón” apró vízesésen megtörve rohan a Garadna patak felé.

Gyromitra parma (ritka papsapkagomba faj)
Itt újabb meglepetés várt minket: egy mohával benőtt fekvő fatörzsön farigcsált gombanyomokat vettem észre, melyet az éhes gombászok az utolsó szemig betakarítottak. Szerencsére észrevétlen maradt egy a környezetébe jobban belesimuló másik gombacsoport, amit Lilapereszke első ránézésre ráncos koronggombának vélt. Pár méterrel arrébb, másik telepre is rábukkantam erről a szürkület ellenére is használható (vaku nélküli) fotó készült. A gombákat alaposabban megnézve Lilapereszkének kételyei támadtak az azonosítását illetően, ezért néhány példányt leszedtünk a pontos határozás és a hétfői TIT-es kiállítás fajszámának gyarapítása kedvéért. Az úton hazafelé Lilapereszke összevont szemöldöke alatt dolgozott a computer, s már Miskolcon mondta felcsillanó szemmel: beugrott, megvan, Gyromitra parma (papsapkagomba faj) a gombánk becsületes neve! E fajt Magyarországon 2003-ban publikálták először új tömlősgomba fajként, így Vasas Gizus örömmel vette felajánlásunkat a Természettudományi Múzeum Növénytárának, mivel ott még nem volt egy példány sem belőlük. Így válik majd egy nap Szysssz és Lilapereszke, katalógus bejegyzéssé, mint megtaláló. Kellett nekik tudományba ártani magukat :-)