2012. május 25., péntek

Gomba nem, bazsarózsa igen :-) 2012.05.12-13.



Lányom a Zengőről telefonált, hogy nemsokára elnyílik a bazsarózsa, s ha látni akarnánk, az utolsó percekben vagyunk. Jó és olcsó szálláshelyet ajánlott Pécsváradon Laci bácsiéknál, ahol ő már törzsvendégnek számít. Háromszor is ránk telefonált, hogy most foglaljuk le a szállást, ne gondolkodjunk sokáig! Megadtam magam, mi az nekünk egy újabb utazás, Szlovákia után Baranya, nem távolság nekünk! Ja, hogy megint elmarad a hétvégi takarítás, legfeljebb nem hívunk vendéget!:-)

Pénteken a 2 órás pécsi vonathoz (csodák csodája) rövid időn belül volt buszcsatlakozás Pécsváradra, s az csak természetes, hogy még este 6-kor is elindultunk egy rövid túrára. A zengővárkonyi szelídgesztenyést néztük ki a térképről, útba ejtve Rockenbauer Pál sírjának meglátogatását is.  Titkon reméltem, mint ahogy a soproni szelídgesztenyések kisavanyodott talaján, itt is lesz majd gomba, főleg, hogy a déli országrész bőven kapott csapadékot mostanában. Találtunk is gombát, bár ne találtunk volna! Váratlanul szembesültünk a gesztenyéseket pusztító kéregrák (Cryphonectria parasitica) rémtetteivel. Kis gyaloglás után, elérve a gesztenyéshez, furcsa látvány fogadott bennünket.
Pécsváradi szelídgesztenyés beteg fái
 Bár sávokban lekaszálták a füvet, hogy járható legyen a gesztenyés, de ettől még az elvadult állapotok csak kicsit lettek szelídebbek. Tölgyfák, diófák, rózsabokrok sűrűjében szinte csak arról lehetett megismerni a szelídgesztenye fákat, hogy elfeketedett csonkok meredeztek zöld lomjaik közt, rosszabb esetben már lombozat sem volt rajtuk. Annak ellenére, hogy gyógyítható ez a betegség, a halálos beteg erdőt sorsára hagyták. A védekezési eljárás a kéregrák helyi kezelésével történhetne - elhalt ágak, koronarészek eltávolítása, a rönkök kérgezése, a levágott részek elégetése - nagyüzemi szinten nem alkalmazható – írja a szakirodalom. (Szombat este a Vadászkürt vendéglőben elfogyasztott vacsoránk közben mesélte a felszolgálónő, hogy a nagymamájával mennyit jártak a szelídgesztenyésbe gombázni, a mohás részeken, ahogy illik, nőtt a rókagomba, vargánya.)
Nekünk, vigaszként a legkorábbi galambgomba, a zöldesszürke mutogatta magát egy ritkásabb bozót alatt. Hazafelé úton toronyiránt mentünk, s találkoztunk az újrahasznosított telefonfülkével. Egyik felében műtrágyás zsákkal, a másikban fából készült klozettel.

A szerves trágyáját úgy látszik másra tartogatja a gazda, mert a palánták tövében már ott voltak a fehér műtrágya golyók. 
Másnap reggel a híresen finom reggelit hajnali hétre rendeltük. :-) Laci bácsi a vendéglátás nagymestere, tudja, mitől döglik a városi nép! Friss ropogós péksütemények (fia Aranycipó pékségéből), többfajta kenyér, házi szalonna, sonka, szalámi, disznósajt, kerten kapirgálós csirke tojása, házi lekvár, vaj..… Az annyit együnk, hogy kibírjuk vele estig ellenére is maradt a tányérunkon étel, melyet Laci bácsi biztatására, hogy „nyugodtan csomagoljuk el, jó lesz az a kiránduláson” – gyorsan meg is tettünk. Szemünk már csak attól tágult kerekebbre, amikor házigazdánk felajánlotta, hogy megspórol nekünk egy pár kilométert, elvisz az erdőbe minket az első sorompóig autójával, úgyis sok kilométer lesz még hátra, míg oda- és visszaérünk. Lassan hajtott végig a városon, s a rövidnek tűnő út alatt is sok mindent megmutatott a város nevezetességeiből.
Bánáti bazsarózsa bimbóban

Baktattunk az árnyas turistaúton, itt-ott benéztünk az erdőbe, van-e gomba, de a fokozottan védett bánáti bazsarózsát szerettük volna mielőbb meglátni. Az első elnyílt példány megtalálása, majd a következő félig elnyílt, s a sok tucat teljesen elnyílt bokor után nem hittük, hogy nyíló virágot találunk már. Aztán mielőtt felértünk a csúcsra, az utolsó kanyarban ott volt a bimbós, majd a kinyílt virág, hogy feltegye a NAGY I-re a pontot. Elérve a toronyhoz a „Lokátor nem, bazsarózsa igen” – felirat és más táblák emlékeztettek a Bazsarózsa – Lokátor 1:0 –s meccsére.

Lokátor nem, bazsarózsa igen!
Nagy küzdelem, sok hosszabbítás árán született a végeredmény, melynek itt a helyszínen is szívből örülhettünk, köszönet a bátorságért a rózsamentő civil összefogásnak!!!
Bánáti bazsarózsa a Zengőn
A hegytetőn is védett virágokat tudtunk fotózni, így a hölgyestikét és az olasz mügét. A Réka-völgy felé indultunk lefelé a Zengőről.
hölgyestike
A Réka-völgyi tisztás, az Etelka forrás idilli hangulata lenyűgöző, kis patakok, ívelt hidak, hatalmas vörösfenyők, csend és tisztaság.
Réka völgy
Visszaérve a városba megálltunk a Nagyboldogasszony templom stációinál.

A hazavezető út utolsó szakaszán már eléggé elfáradtunk, éppen csak bevonszoltunk magunkat a Vadászkürt vendéglőbe vacsorázni. s rogytunk le látványosan a kerti székekre. A hosszú gyaloglás fáradalmait feledtető fácán leveskével jutalmaztuk meg magunkat. :-)

Másnapra Hosszúhetény felé, a Nagymezőre készültünk virágokat fotózni, de a zuhogó esőben, gumicsizma nélkül e tervünk kivitelezését feladtuk.

Az isteni péksüteményes parasztreggeli után Laci bácsi ismét felcsapott idegenvezetőnek, s elvitt minket autóval a Dombay tóhoz. Nekünk szép látvány, neki nosztalgia volt az út. A szűnni nem akaró esőben elsétáltunk az aszfalton Zengővárkonyba.
Dombay tó

  csigával
 Tájház, tojásmúzeum, népviseletes néni, konfirmáló kislány, ennyi a tömör leltára a délelőtti látnivalóknak.

Zengővárkonyi néni sárközi népviseletben

Pécsváradra visszaindulva a temetővel szembeni lenyírt fűben szép, vaskos csiperkéket szedtünk, s mint pécsváradi souvenirt hazahoztuk.
Este megfőztük belőle a házassági évfordulónk alkalmára kinevezett ünnepi gombavacsorát. (Sajnos a vacsora pezsgős zsíros kenyérevéssel zárult, mert furcsa íze volt néhány gombakalapnak, amit semmivel nem tudok magyarázni. Főzéskor nem volt rossz szaga, mint a sárguló csiperkéknek lenni szokott, amúgy is vörösödött a húsa, ami pedig minden ehető csiperke jellegzetessége.)

Nem lehet minden tökéletes! Annyi jó után, ami velünk két napon keresztül, már semmiség egy elszúrt vacsora.

2012. május 4., péntek

Tavaszi gombászkalandok a szlovák síparadicsomban

A Hrustinban épülő síparadicsomot április végén a síelők már nem, a turisták még nem látogatják.
Így aztán nem csoda, ha a gyönyörű szálláshelyen mi voltunk az egyetlen éjszakára is ottmaradó vendégek.

Hrustini szállásunk a tulajdonossal
Korán reggel indultunk a lyányokkal , Déneskével, háromnapi hideg élelemmel , ruhákkal, kosarakkal és gumicsizmákkal megrakott autóval Miskolcról, hogy a lengyel gombásztársak évadnyitó kucsmagombázásán részt vegyünk. A lengyel gombásztársak többes száma közben egyes számra változott, mert csak Wjesek jött el a Koliba u Kuba panzióba, Hrustinba. A tavalyihoz hasonlóan a kucsmagombászást a május elsejei hosszú hétvégére szervezték, s ha azt számoljuk, hogy a Kárpát-medencében késett a tavasz és számba vesszük, hogy tavaly is csak fiatalka gombákat leltünk, és a mostani helyszín még magasabb régióban van (900 méteren) … á nem is folytatom a latolgatást, majd meglátjuk a helyszínen mi az ábra, s ahhoz alakítjuk majd az ábrázatunkat.
Első helyszín, ahol megálltunk - tóparti fenyves erdő - nem volt éppen teljesen gombátlan, a lucfenyő tobozfülőkék és a luc tobozon élő csészegombácska jelenléte jó előjelnek tűnt.
Délután 3 óra felé, ahogy megérkeztünk rögtön elénk tették a félpanziós ellátás estebédjét, holott egyáltalán nem voltunk éhesek. A panzió két macskája legalább jól járt, mert a bableves után már nem sikerült a vastag hússzeleteket is magunkba tömni. S, hogy szét ne pukkadjunk, emésztés serkentőként a meredek hegyoldal megmászását találtuk a legüdvözítőbb megoldásnak.

kárpáti sáfrány borította a sípályát
A sípályán akár hógolyózáshoz is lett volna elég alapanyag, de inkább a kárpáti sáfránymezők fotózását választottuk, kivéve Dénest, aki nem tudott ellenállni a kényelmes ágy háborítatlan alvást kecsegtető csábításainak.
Aztán a lenyugvó nap utolsó sugarainál mégis elindult, ő sem tudott betelni a kárpáti sáfrányok szépségével. Válogathatott kedvére, formát, színeket, volt miből.

a "rendhagyó" kárpáti sáfrányok

Én már nem mentem fel a sípálya tetejére, az agyamban kalapáló szívem lebeszélt az Oravska Magura egyik 1000 méter feletti pontjáról való letekintésről, helyette kedvenc tömlős gombáim kutatásába fogtam, teljesen eredménytelenül. Sem a szárazon ropogó fenyő avar, sem az éppen elolvadt hótól dagonyás agyagos föld nem bizonyult jó élőhelynek a gombák számára.
A sétának köszönhetően a már szokásos esti zabálásra sikerült helyet szorítani táguló bendőinkben az üvegesre sütött szalonnáknak, a roston sült kolbászoknak, hagymáknak, hazai boroknak. S, ahogy ez lenni szokott nem maradt el a teli hasnak köszönhető zöldségek álmodása sem. (A főnökasszonyom közölte velem, hogy Baján lesz az új munkahelyem!? - nem csoda, hogy Bajom van vele – úgy általában!)
hegyes kucsmagomba (Morchella conica)
Másnap reggel Wjesek első számú kedvenc helyére mentünk, a szlovák paradicsom egyik csodaszép völgyébe gombászni, szállásunktól 35 km-re. Wjesek irányításával „nyema fufu" (nem jön a vonat) és a 'barabaranoszex" (bal kanyar bevétele) hamarosan el is értük a gomba-biztos helyet. Na igen, egy kis acsalapus folton 10 szem bébi kucsmagombát szedtünk, melyek a 30 fokos meleggel párosított viharos szélben kiszáradva estére még kisebbeknek látszottak, de szörnyű végzetükért - hogy az esti viharos szélben elfújta a szél őket pohárral együtt az asztalról– ez úton kérek bocsánatot tőlük mindnyájunk nevében, soha többet ilyet nem csinálunk!

 Sok helyen láttunk tobozfülőkét (Strobilorus esculentus) és a rá hasonlító „kúpos” kígyógombát (Mycena strobilicola), melyet kalapjának összemorzsolásával érezhető erős retekszagáról lehetett jól megkülönböztetni a fülőkétől.

Osztrák csészegomba (Sarcoscypha austriaca)
Pár folton megtaláltuk néhány példányát a tavaszi döggombának (Entoloma vernum), az osztrák csészegombának (Sarcoscypha austriaca), az ülő gyászos csészegombának (Pseudoplectania nigrella) , a faszénen növő csészegombának (Peziza subviolace) és a redős papsapkagombának (Gyromitra esculenta). Sajnos iszonyatos szárazság volt mindenfelé.


redős papsapkagomba (Gyromitra esculenta)

Aprócska szénkedvelő csészegomba
 égett fatuskón (Peziza subviolacea)

gyászos csészegomba (Pseudoplectania nigrella)
Hazaérve a korai estebéd után nem nyugodva bele a gombátlanságba, tettem egy nagy kört a háztól lefelé, de továbbra sem nőtt ki gomba sehonnan, még az én kedvemért sem. :-)
Az esti szalonnázás, juhtúrós kenyérrel most sem maradhatott el, de tovább szőhettem álmaimat a szlovák gomba-paradicsomról, mely a vacsorához kiadagolt három szem koktélparadicsomban testesült meg :-))))

Hazafelé úton sikerült egy hölgyet „megbotránkoztatni”, amikor Noémi - kezében az atlaszából kihajtogatott várostérképpel - tudakolta volna meg a városból kivezető utat. Kiderült, hogy nem is abban a városban voltunk, amelyikben gondoltuk. De hát ki tehet arról, hogy a valaha Magyarország részét képező területen a szlovák nevek közt egy-két betű különbséget nem vesz észre az ember!!

A melegtől kissé nyűgösek voltunk, Vali kívánságát sem volt könnyű teljesíteni, olyan presszót, mely árnyékban volt és a jobb oldalon találtatott csak nagy sokára leltünk. E paramétereknek megfelelő ideális helyszínen kávé, alkoholos és attól mentes italok elfogyasztása után mindjárt könnyebben vettük az akadályokat, meg sem álltunk a Keleméri lápig.
A Keleméri mohos
Sajnos a belső mohás részre a felszedett pallók miatt nem tudtunk bemenni, Vali amúgy is a parkolóhelyen maradt a tele kocsit őrizni, így csak futó pillantásokat vetettünk a lápra, hamar továbbindultunk.
sörtés csészegomba (Scutellinia umbrarum)
Emlékbe egy sörtés csészegombát azért fotóztam. :-)

Este kimaradt a szalonnázás, de már éppen ideje volt, kezdett szorítani a begombolt nadrág :-)

A gombátlanságról csak az Időjárás tehet, Neki be is nyújtottuk a panaszt, vigasznak ott volt a csodálatos kárpáti sáfránymező, a vízesések, patakok, a csend, a társaság, ennyi jóval tán megvigasztalódik az üres kosárral hazatérő gombász ember is. :-)


Hát még amikor másnap  meglátja Wjesek e-mailon küldött kincseit a titkos helyéről!  :-)