2009. április 3., péntek

II. Medvehagymás túlélő túra

A medvehagyma láz kellős közepén csak korlátozott számú résztvevővel tudta Tengerszem meghirdetni II. gerecsei medvehagymaszedő túráját. Tárgyalás a természetvédelmi hatósággal, előző héten terepszemle, útiterv kialakítása könnyen ment, az aznapi esőt elintézni már nehezebb volt, de túravezetőnknek ez is sikerült! :-)
Minden előző híresztelés ellenére Bajnán mégis volt templom a Fő utcán, így pontosan 10 órára meg is érkeztek a hívek.


Az esőcsinálás nehezen indult be, hol nem esett, hol esett, de inkább ez utóbbi. Aki féltette a frizuráját akadt dolga a gyalogláson kívül is, kapucnik, fejfedők, föl-levételével, esernyők ki-behúzásával bajlódhatott.
Szép erdei úton ballagtunk, időnként bevárva a hosszúra nyúló menetoszlopot.

A változatosságot néhány aggódó Adél elől van? telefonhívás, egy-két vetkőzőszám biztosította, mert soknak találtattak a téli rétegek az enyhén emelkedő úton. Shuffle bánta legkevésbé, hogy az erdőből még hiányzott a „büdös” medvehagyma szag, de a zöldellő levelek már sok helyen kibújtak, itt-ott néhány tő ázott hóvirág színesítette a még száraz avarral borított talajt.


Szép öreg bükkösök, elegyes bükkösök szegélyezték utunkat, a nagy piros betűkkel kitáblázott robbantás veszélyes övezetben. :-)


Elérkeztünk a római-kori felhagyott vörösmárvány-bánya aljához a Nagy Pisznicén. Kellő áhítattal és lábujjhegyen közelítettük meg a bányászat ellenére is lenyűgöző, nem emberi léptékű hatalmas színes kőfalakat. Scrofa elmondta, hogy e helyen költöttek 24 éven keresztül a végveszéllyel fenyegetett kerecsensólymok, így a természetvédők a költési időszakban éjjel-nappal őrszolgálatot tartanak e költőhelyen. Mára már vándorsólymok vették birtokukba e költőhelyet.



Az út egy része sajnos már műúton folytatódott, de visszaérve a pusztamaróti esőházhoz, a nagy zabálás megkezdése előtt történelemből és irodalomból is kaptunk házi feladatot, minthogy a pusztamaróti csata emlékműve előtt haladtunk el.
Pusztamarót ...történelmünk egyik legtragikusabb eseményének helyszíne. A mára elnéptelenedett település mellett zajlott le a mohácsi csatvesztés utáni legvéresebb utóvédharc, amely - még ha fenntartással kezeljük a néha túlzó korabeli forrásokat - az áldozatok számát tekintve megközelítette a mohácsi pusztulás mértékét. 1526. augusztus 29-ét, majd Buda elfoglalását követően (szeptember 12.) a mohácsi csatát túlélt fősereg és az ország déli részéből menekülő lakosság a Marót települést körülölelő, hadászati szempontból jól védhető völgyben zsúfolódott össze és szekérvárral sáncolta el magát. Miután a török sereg felfedezte a több ezer embernek menedékül szolgáló völgyet, ostrom alá vette és három napi öldöklő küzdelem után Budáról hozatott ágyukkal törte meg a magyarok ellenállását. Egykorú források szerint 25.000 ember lelte halálát a völgyben, vagy került rabszíjra, ami megegyezik, vagy alig marad el a mohácsi csatában elesett vagy fogságba kerültek számától. Valahol itt nyugszik Farmos Ilona, aki férjével, Dobozi Mihállyal menekült a nyomukban vágtató törökök elől. Amikor a ló már nem bírta a kettős terhet, az asszony megkérte urát, hogy ölje meg őt, nehogy a törökök kezére kerüljön. Mikor az üldözők beérték őket, a nő leugrott a lóról, s Dobozi - nem akarván sorsára hagyni - teljesítette kérését, átdöfte kardjával a nőt, maga pedig hősi küzdelemben esett el. A csata helyszínét azóta "Emberölő völgynek" hívják, melyre Kovács György szobrász mészkőből emelt emlékműve és rajta Kisfaludy Károly sorai hívják fel a figyelmet."
forrás: http://jobbklikk.hu/index.php?Cikk=315 (Illett utána nézni a neten :-)


A pusztamaróti csata emlékműve
A menetoszlop eleje, mire az esőházhoz értünk megszedte a kacsazsíros-lipóti-kenyér menühöz járó medvehagymát.


A menü


A terülj-terülj asztalkámra hamarosan kikerültek a desszertek is, Kovlvi diólikőrje, Riffentyű bivaly mozarella sajtja, medvehagymás muffinjának már csak az emléke, Rizikemama töpörtyűkrémje, Tengerszem Rákóczi túrósa, Homerék medvehagymás fasírtja és pogácsája.



Adél a többfunkciós esőház tetején, ami most csúszda :-)
Miután lassan mindenki jól lakott, s a lényeg még hátra volt, így a kedves hívek békével elszivárogtak medvehagymázni.

A hazafelé vezető útszéleken hogyhogy nem ismerős autók álltak, ismerős netgombászok nyűtték a medvehagymát.

Tengerszem edzés közben:-)
A túra résztvevői ezúton is köszönetet mondanak Tengerszemnek, aki rainwomanként megbízatást kapott a nyárra tervezett kárászi gombafesztivál gombatermésének megalapozásához is:-)

Prológus:

Mi is megrendeztük a budakeszi medvehagymás napokat, medvehagymás pocsolyában fetrengő amurszeletek, medvehagyma krémleves, medvehagymás karalábéfőzelék, medvehagymás galuska gombás raguval, és a medvehagymás-krumplis-gombás rétest sem felejtjük majd ki a sorból.


medvehagymás galuska és a medvehagymaleves


medvehagymás-krumplis-gombás rétes

medvehagymás karalábé főzelék
Ezek után csak az a kérdés, hogy mit lehetne még megmedvehagymásítani?! :-)

4 megjegyzés:

riffentyu írta...

"Az esemény jön és elsuhan, az emléknek száz ideje van" (W.S.) Köszönet a hangulathű megörökítésért.

lilapereszke írta...

Neked meg a szép idézetért. :-)

Névtelen írta...

Mit kéne medvehagymásítani? Hát a Bükköt. de azt nagyon.

lilapereszke írta...

:-)))))