Tavaszi séta a Vöröskő forráshoz

Lilapereszke bejelentkezett hétvégére Miskolcra (és el is jött). Azzal mégsem várhattam, hogy koszosak az ablakok, (közelg a Húsvét) és különben is „szalad” a lakás. Inkább úgy gondoltam, hogy a Bükk hegység (amibe már beleszerelmesedett) újabb részletét mutatom be neki. A téma adott volt, hisz ilyenkor hóolvadás után turistakörökben mindenki arról beszél, hogy húúúú, beindult az Imó forrás, működik Vöröskő.
Pénteken délelőtt a piacról, marhahúsok, velős csont, amur szeletek (valamire csak jó lesz), zöldségek, gyümölcsök kerültek a házhoz. Hazaérve odatettem a húslevest, takarékra tettem, és kimentem az állomásra. Merész húzás volt, de mire hazaértünk ponjó’ lett a húsleves, s a lényeg, a velős csont is hamarosan pirítós kenyéren ropogott a fogunk alatt. Na, jó, hát persze, hogy a velős kenyér! Csak egy-két csontszilánk szemtelenkedett rajta. :-)
Vacsora után térképet, menetrendet tanulmányozva készültünk fel a másnapi útra. Úgy gondoltuk, hogy mindkét időszakos forrást felkeressük. A források csak addig működnek, (max 3-4 hét) amíg a belső tározójukba beszivárgott hólé nem apad le a forrás szintjéig.
Másnap reggel busszal Egerbe, majd onnan Felsőtárkányig utaztunk.

Felsőtárkányi tó, melyet a Szikla forrás táplál

Szépen festett turista úton indultunk el a Vöröskő forrás irányába.

Innen már sínen voltunk :-)

A csigák még zárva voltak

A tavaszi virágok éppen mostanában nyitottak ki:-)

tüdőfű, galambvirág, martilapu

Az Egeresvölgyi kisvasút megállótól, a síneken és a mellette lévő keskeny ösvényen lehetett továbbhaladni - sajnos a kisvonat csak májustól működik.

A vasút melletti kicsiny lucfenyvest nem lehetett kihagyni, hátha találunk benne gombát.

Alig haladtunk benne, máris ott pózolt a lucos tobozfülőkék sokasága gépeink előtt.

Lucos tobozfülőkék

Utunkat folytatva újabb kísértés várt ránk, a töltés oldalában megleltük az első, majd a második, végül a sokadik, és sok színben pompázó pirosló hunyort. Mindegyiket külön-külön, a színárnyalatok kedvéért is megörökítettük.

A pirosló hunyorok szépen kisminkelték magukat a tavaszi divatbemutatóra.

Egyszer csak elértünk a Stimec házhoz, a kisvasút végállomásához. Mert olvastunk az erdei tanösvényről, azon indultunk el. Ahogy ott hasaltunk az avaron, (piros csészegombát fotóztunk) észre sem vettük, hogy az út visszafordul, s itt jöttünk rá, hogy ez az út akkor nem a forráshoz vezet. Meredek hegyoldalon leoldalaztunk a patakpartra és annak mentén értük el a forrást.

Vöröskő forrás

A látványt nem lehet szóval elmesélni, azt látni kell. Másfél méterre felbugyogó vízoszlop, ami visszahullik ernyőformában az általa táplált patakba. A vízsugárban nemcsak gyönyörködni lehetett, hanem szomjunkat olthattuk vele, verejtékünket is lemoshattunk. Ekkor ránézve az óránkra rájöttünk, hogy az „Imó” már nem fér bele az időnkbe, és ha nem a szabadban akarunk éjszakázni még a lábunkat is szedni kell a visszafelé vezető úton. Azért beiktattuk a tanösvény visszaforduló ágát is, az úton lévő táblákról magunkba szívtuk a tudományt (növény, állatvilág, geológia), de (szokásunk szerint) szemünket továbbra is a földön tartva mohák, különös formájú zuzmók, s egy piros csészegomba látványát nem lehetett megörökítés nélkül otthagyni.

piros csészegomba, zuzmó, moha

A visszafelé vezető utat a változatosság kedvéért, már nem a síneken trappolva tettük meg, hanem az erdei dózer útra kapaszkodtunk fel átkelve az Egeres patakon. Az úton dagasztottuk a sarat, s a szerpentin kanyarjai miatt, jócskán hosszabb utat kellett megtennünk. Mivel minden rosszban van valami jó, így abban reménykedünk, hogy az út mellett kinézett vargányát, rókagombát ígérő erdők, egyszer majcsak’ megtöltik kosarainkat.:-)

Hazafelé Egerben vonatra kellett szállnunk, mert a jó buszcsatlakozást már nem értük el. Kis egri séta a pályaudvarra (+ a Székesegyház esti fényben) fáradt lábainknak már meg sem kottyant. Finom egri borokról álmodozva el is határoztuk, hogy hamarosan visszatérünk ide egy városnézésre.

Otthon a fáradt vándor legfinomabb forró húslevese lett a vacsoránk.

Vasárnap délelőtt (dicsekvésképpen))) elkészítettem a „medvehagymás pocsolyában fetrengő amur szeletek trombitagombás-camembert sajtos krokettal” című opusomat :-)

Délután Lilapereszke hazautazása előtt elugrottunk Tapolcára, de ott sem találkoztunk a Tavasztündérrel, és még a hattyúk is csak fekete-fehérben mutogatták magukat a tavon :-)

Hattyúk fekete-fehérben