Első egyhetes miskolci együttlétünkre Szyssz a városnézésen kívül, túrákat is szervezett. A július végi, aszályos melegben Hollóstető, Hór-völgy-Répáshuta útvonalon sétáltattuk meg gombász-kosarunkat. Lenn a völgyben, a Tebe-pusztai fenyvesben ráleltünk egy levesre való friss rókagombára, néhány őzlábgombára, majd felfelé gyalogolva a Hór völgyi turistaút jobb oldali, igen meredek domboldalán, sok apró trombitagombát is kaptunk az erdőtől.
A meredek oldal tetejére már nem volt erőnk felmászni, de jó gombász területre leltünk, az biztos. Felvonszolván magunkat a hegytetőre Szyssz az Index Mit főztök holnap topicjában is publikált http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=72254705&t=9065341„szadista” jelzővel illetett , ínyenc turista menüjét terveztük jutalomként elfogyasztani a répáshutai Vadász vendéglőben. Második fogásnak szerencsére én "gazdasszony" süteményét rendeltem, ez mentett meg minket a kipukkadástól! Megfelezve a két fogást, csak egy lyukat kellett állítani nadrágunk ővén :-))
Az augusztus 20-i hosszú hétvége sem volt alkalmas a szárazság miatt gombászásra. Lillafüredre mentünk sétálni, függőkertet nézni, emlékezni József Attilára a vízesésnél, a barlangba késő délutáni ottlétünkkor már nem tudtunk bemenni.
Szysssz legkedvesebb költőjével József Attilával
........Ki mint vízesés önnön robajától,elválsz tőlem és halkan futsz tova,......
Körbe járva a tavat, a horgászok háta mögötti domboldalon, örömünkre szép céklatinóru csoport kínálta magát a turista út szélén.
Felejthetetlen vak-vezet-világtalant túránk egyikének végállomása is Lillafüred volt.
A Szeleta barlangnál már szürkületben nézegettük a szép kilátást, de a meredek, köves, szakadékos, itt-ott esőtől mélyre kimosott utat, lefelé, tapogatózva, négykézláb tettük meg, mert a fák sűrűjében még a hold sem világította meg utunkat. Remegő lábainkat a sikeres lejutás után lazításként ügetésre is kellett fogni, hogy az óránként induló ötös busz egyikét legalább elérjük.
2008. szeptember 26-27-28-án, az ünnepélyes függöny felrakásra elutaztam Szysszhez Miskolcra. Kolleganőm egy délután megvarrta a függönyöket, (nekünk ez, egy nyáron át nem sikerült :-). Ha a sötétítő függönyökön múlik, akkor mostantól Szysssz akár délig is alhat, akkor sem süt a hasára a nap:-)
A most már ideálisnak ígérkező gombászásra Hollóstetőről a Hór völgybe indultunk. A sok csapadék itt még nem éreztette a hatását, néhány kígyógomba, egy-egy ázott pókhálósgomba jelezte, hogy itt ne számítsunk gomba-Kánaánra, így inkább kirándulósra vettük a tempót.
A nyáron megismerkedtünk Kóta Lajossal, a miskolci Gombász Egyesület egyik túravezetőjével.
Bükkszentlászlóra indultunk gombászni. A buszmegállóban megpillantottam egy gombajelvényes embert, ennyi elég volt, hogy meg merjem szólítani, hogy merre érdemes gombát keresgélni a környéken, mert, hogy nagy helyismeretünk nincs. Lajos éppen egy kiállításra ment gyűjteni gombát, felajánlottunk segítségünket, így lettünk egy szép erdei körre túratársak.
Felejthetetlen vak-vezet-világtalant túránk egyikének végállomása is Lillafüred volt.
A Szeleta barlangnál már szürkületben nézegettük a szép kilátást, de a meredek, köves, szakadékos, itt-ott esőtől mélyre kimosott utat, lefelé, tapogatózva, négykézláb tettük meg, mert a fák sűrűjében még a hold sem világította meg utunkat. Remegő lábainkat a sikeres lejutás után lazításként ügetésre is kellett fogni, hogy az óránként induló ötös busz egyikét legalább elérjük.
2008. szeptember 26-27-28-án, az ünnepélyes függöny felrakásra elutaztam Szysszhez Miskolcra. Kolleganőm egy délután megvarrta a függönyöket, (nekünk ez, egy nyáron át nem sikerült :-). Ha a sötétítő függönyökön múlik, akkor mostantól Szysssz akár délig is alhat, akkor sem süt a hasára a nap:-)
A most már ideálisnak ígérkező gombászásra Hollóstetőről a Hór völgybe indultunk. A sok csapadék itt még nem éreztette a hatását, néhány kígyógomba, egy-egy ázott pókhálósgomba jelezte, hogy itt ne számítsunk gomba-Kánaánra, így inkább kirándulósra vettük a tempót.
A nyáron megismerkedtünk Kóta Lajossal, a miskolci Gombász Egyesület egyik túravezetőjével.
Bükkszentlászlóra indultunk gombászni. A buszmegállóban megpillantottam egy gombajelvényes embert, ennyi elég volt, hogy meg merjem szólítani, hogy merre érdemes gombát keresgélni a környéken, mert, hogy nagy helyismeretünk nincs. Lajos éppen egy kiállításra ment gyűjteni gombát, felajánlottunk segítségünket, így lettünk egy szép erdei körre túratársak.
Giga méretű pikkelyes tinóru
Találtunk is sok szép fajt, Szysssz egy akkora pikkelyes tinórut, hogy annak már előre kellett köszönni. Szerencsétlen gomba már állni sem tudott, úgy feküdt az avarban, mint egy túltömött liba.
Érdekes, hogy a júliusi időjárás a pikkelyes tinórunak ideális volt, mert sok példányát találtuk meg utunk során ennek a védett gombának. Később erdélyi előadásomhoz képanyagot gyűjtve vettem fel a kapcsolatot neten keresztül H. Marikával a Miskolci Gombász Egyesület honlapján keresztül.
Marika a személyes megismerkedés reményében, kedves gombásztársával, Valikával szervezett nekünk egy titkos gombatúrát, a még titkosabb gombázó helyükre.
Szysssz otthon van a Bükkben, térkép a fejében, csak hogy a gombázás és a túrázás két műfaj.
Gombázásnál nem elég a turista jeleket, az utak melletti növényzetet, az erdő típusokat, a talaj ph-t jelző növényeket is figyelni kell. Nagy lehetőség lett ez nekünk, hogy elvigyenek minket jó, gombatermő helyekre kedves gombászismerőseink.
Marika a személyes megismerkedés reményében, kedves gombásztársával, Valikával szervezett nekünk egy titkos gombatúrát, a még titkosabb gombázó helyükre.
Szysssz otthon van a Bükkben, térkép a fejében, csak hogy a gombázás és a túrázás két műfaj.
Gombázásnál nem elég a turista jeleket, az utak melletti növényzetet, az erdő típusokat, a talaj ph-t jelző növényeket is figyelni kell. Nagy lehetőség lett ez nekünk, hogy elvigyenek minket jó, gombatermő helyekre kedves gombászismerőseink.
Ölelő fa, nem engedi el, elszáradt társát
Ahogy beértünk a savanyú talajú fenyőerdőbe, épp csak pár lépést tettünk meg, amikor Szysssz kezében egy szép megtermett gumóval odaszól nekem, ez meg csak úgy itt volt.
Ahogy beértünk a savanyú talajú fenyőerdőbe, épp csak pár lépést tettünk meg, amikor Szysssz kezében egy szép megtermett gumóval odaszól nekem, ez meg csak úgy itt volt.
Szysssz első fehér szarvasgombája
Úristen, ez egy hatalmas fehér szarvasgomba, máris rohanunk Valival megnézni a szenzációs leletet. És a fészekben még kettő. Később Vali talált még egy fészket, én meg Valitól nem messze egy szólót. Nem kellett kutya hozzá, szépen kint voltak a felszínen. Mindenkinek jutott kóstoló a finom, értékes gombából. Sok finomság készült belőle, a közös gombán olvasható a Budakeszi szarvasgombás hetek címszó alatt gasztro-beszámolónk: http://kozosgomba.blogspot.com/2008/10/fehr-szarvasgombs-napok-budakeszin.html
Sárga lapátgomba
Vali megmutatta a nyár óta folyamatosan termőtesteket hozó kis lapátgomba lelőhelyét, az ott készített fotóm halvány őszi színeivel nekem nagyon tetszett, így a netgombász hónap képe pályázaton indultam vele (3. helyen végzett).
Később egy rezgő nyáras, nyíres ligetben álltunk meg. Itt Vali talált egy vargányának beillő vörös érdestinórut. Légyölő galócák is voltak, de amikor pár hét múlva Ómassáról felgyalogoltunk ebbe a ligetbe, addigra a légyölő galócák hadtestei teljesen ellepték ezt az erdőt.
Később egy rezgő nyáras, nyíres ligetben álltunk meg. Itt Vali talált egy vargányának beillő vörös érdestinórut. Légyölő galócák is voltak, de amikor pár hét múlva Ómassáról felgyalogoltunk ebbe a ligetbe, addigra a légyölő galócák hadtestei teljesen ellepték ezt az erdőt.
Légyölő galócák seregei
Védett gombáink egy másik szép példánya a Bükkben: laskapereszke
November 8-9-e volt a következő hétvége, amikor végre nem volt semmilyen kötelező programom és újból a Bükkben gombászhattam. A Bánkútra vezető utat a szélvihar okozta károk helyreállítási munkáinak időtartamára lezárták, így az oda tervezett kirándulásunk meghiúsult.
Barna gyűrűstinóru fotózása közben
Így mindkét nap a Csereháton, három telepített fiatal és idősebb lucfenyves erdőbe látogattunk el. A mohos erdőkben a sok penészes, öreg, szétrohadt gomba még őrizte nyomát, az egy-két héttel ezelőtti, őszi gomba-hullám csúcsnak (elsősorban a reggeli harmatnak és az azt megelőző végre csapadékos időjárásnak köszönhetően). Szerencsére akadtak még fiatal, friss gombák is. A táj, a lankás dombokkal, a szokatlanul meleg, napsütéses időjárás, a sok szép gomba, nem hagyta sokáig a tokjában pihenni a fényképezőgépemet.
Így mindkét nap a Csereháton, három telepített fiatal és idősebb lucfenyves erdőbe látogattunk el. A mohos erdőkben a sok penészes, öreg, szétrohadt gomba még őrizte nyomát, az egy-két héttel ezelőtti, őszi gomba-hullám csúcsnak (elsősorban a reggeli harmatnak és az azt megelőző végre csapadékos időjárásnak köszönhetően). Szerencsére akadtak még fiatal, friss gombák is. A táj, a lankás dombokkal, a szokatlanul meleg, napsütéses időjárás, a sok szép gomba, nem hagyta sokáig a tokjában pihenni a fényképezőgépemet.
Kökénytermés a Csereháton
Az erdők szélét szegélyező kökénybokrok hiába kínálták magukat, most gombászni jöttünk, kökényt szedtünk már Fenyőfőn, a gombák elmúlnak az első fagyokkal, a kökénynek meg nem árt.
Szysssz a meszesi kútnál
Furcsa nevű falvakon-városokon keresztül vezetett utunk, Ragály, Szikszó, Szalonna, Irota Kánó, Imola, Felsőtelekes, Szuhogy, Rudabánya, Rakacaszend, Szászfa, Krasznokvajda, Szendrő, Edelény, Meszes, csak ami hirtelen eszembe jut a bejárt útvonal helységnevei közül. A neten Cserehátról ez áll:
„Lankás, erdős dombok között megbúvó, elöregedő, lassan fogyó aprófalvak, távol a városoktól, messze a borsodi iparvidéktől, elkerülve a forgalmas főutaktól: ez a Cserehát. Gyűjtőhelye a rendszerváltás utáni társadalmi folyamatok veszteseinek, a szegénység fogságába esett rétegeknek.
Furcsa nevű falvakon-városokon keresztül vezetett utunk, Ragály, Szikszó, Szalonna, Irota Kánó, Imola, Felsőtelekes, Szuhogy, Rudabánya, Rakacaszend, Szászfa, Krasznokvajda, Szendrő, Edelény, Meszes, csak ami hirtelen eszembe jut a bejárt útvonal helységnevei közül. A neten Cserehátról ez áll:
„Lankás, erdős dombok között megbúvó, elöregedő, lassan fogyó aprófalvak, távol a városoktól, messze a borsodi iparvidéktől, elkerülve a forgalmas főutaktól: ez a Cserehát. Gyűjtőhelye a rendszerváltás utáni társadalmi folyamatok veszteseinek, a szegénység fogságába esett rétegeknek.
Elfeledett vidék ez, ahol fokozatosan növekszik a cigány lakosság, az iskolázatlan népesség és a kizárólag segélyből élő családok aránya.”
Ragály látképe
Mindez egy ilyen gombász-autózás során az ablakból kinézve nem tapasztalható, bár……Az egyik erdőben diszperzites vödörrel vacsorát gyűjtő rokkant-nyugdíjas gombászó bátyó vacsoráját önkéntes gombavizsgálóként meg kellett tizedelnem, nem csak azért mert öreg, penészes gombák voltak, hanem mert a szürke pereszkék közé beleszedte a szappanszagú pereszkét is. Volt egy olyan érzésem, hogy itt nem a budapesti hobbiból gombászó uraknál-hölgyeknél tapasztalt igénytelenségről volt szó, hanem inkább a kényszerről. Az erdőben sokkal jobb állapotban lévő rizikék bőven adtak volna neki vacsorát, de a falusi emberek átöröklődő gombász-tudományukat nem merik megújítani, csak azt szedik le, amit ismernek, illetve megszoktak. Így kerülik el a gombamérgezést. Nem hadakozott, hogy ne tessék már elvenni, megértette, hogy nem akarok rosszat neki, még az összeszedett almájából is akart adni.
És megint, és megint igaz, hogy csak a szegény emberek adakozók, a gazdagok legtöbbjéről ugyanez nem mondható el.
Mindez egy ilyen gombász-autózás során az ablakból kinézve nem tapasztalható, bár……Az egyik erdőben diszperzites vödörrel vacsorát gyűjtő rokkant-nyugdíjas gombászó bátyó vacsoráját önkéntes gombavizsgálóként meg kellett tizedelnem, nem csak azért mert öreg, penészes gombák voltak, hanem mert a szürke pereszkék közé beleszedte a szappanszagú pereszkét is. Volt egy olyan érzésem, hogy itt nem a budapesti hobbiból gombászó uraknál-hölgyeknél tapasztalt igénytelenségről volt szó, hanem inkább a kényszerről. Az erdőben sokkal jobb állapotban lévő rizikék bőven adtak volna neki vacsorát, de a falusi emberek átöröklődő gombász-tudományukat nem merik megújítani, csak azt szedik le, amit ismernek, illetve megszoktak. Így kerülik el a gombamérgezést. Nem hadakozott, hogy ne tessék már elvenni, megértette, hogy nem akarok rosszat neki, még az összeszedett almájából is akart adni.
És megint, és megint igaz, hogy csak a szegény emberek adakozók, a gazdagok legtöbbjéről ugyanez nem mondható el.
5 megjegyzés:
Üdv a klubban :)!
jó kis írások lesznek itt már látom :)
Ó,ó... kedves Hypogea, tán csak nem, a szarvasgomba szó szimata csalt ide gombatur(k)áink honlapjára?
A gombász naplót itt vezetem/vezetjük, rászoktattál a blogozásra a közös gombán minket :-)))
eltaláltad :) Feriék a neten is keresik a gombát!
nagyon helyes! meg kell örökíteni az élményeket!
Szerencsétek volt , hogy volt annyi víz, hogy vízesés legyen, többnyire nincs. A papirgyár mellett laktunk, semmi se volt felbiciklizni, hazafele csak ültünk, hajtani se kellett.
Rudabánya gyerekkori nyaralásaink színhelye, mennyit gombáztunk!
Márta!
Tényleg szerencsénk volt, hogy nem csak a "hegyek sörényét" és a "csillámló sziklafalat" tudtuk akkor átélni.
A neten ezt írják: "mivel a Szinva bővizű forrásait bekapcsolták Miskolc város ivóvízellátó rendszerébe, a patak felső szakasza csapadékszegény időszakokban kiszárad, ilyenkor a tóból szivattyúzzák a vízeséshez a vizet." Lehet, hogy "kinyitották éppen a csapot" ? :-))
Megjegyzés küldése