A László Kálmán Gombászegyesület Erdélyben évek óta megrendezett gombásztáborába – 2008. szeptember 1-6 között Torockón – kaptunk meghívást . Négy teljes napot tölthettünk Torockón, mert hétfőn és szombaton az utazással telt el a napunk nagy része.Szállásunk a Gyopár panzióban volt, a kalapos jelű kétágyas szoba lett a hétre otthonunk, - szerencsére a köcsögöt más kapta :-)
A panzió vezetője Katika már az első nap eldicsekedett azzal, hogy helyi specialitásokat szolgálnak fel étkezéseinkhez, mert az asszonyai nagyon jól főznek. Volt többek között „kolbászfőzelék” is, amitől kezdve nagyon kezdtük sajnálni a torockóiakat.
Meg kell még említeni, hogy egyik este a torockói házi specialitások másik - lecsós - remekét is túléltük, ez még a hazai napközis viszonyokat is űberelte.
A megnyitón azzal „bíztattak” bennünket, hogy már 5 hete nem esett e tájon egy csepp eső sem.
Sejtésünk már az odafelé vezető úton volt arról, hogy nagy a szárazság mindenfelé, de reménykedtünk még a helyi esőkben, a helyi klíma csodáiban - nem sokáig.
A panzió vezetője Katika már az első nap eldicsekedett azzal, hogy helyi specialitásokat szolgálnak fel étkezéseinkhez, mert az asszonyai nagyon jól főznek. Volt többek között „kolbászfőzelék” is, amitől kezdve nagyon kezdtük sajnálni a torockóiakat.
Meg kell még említeni, hogy egyik este a torockói házi specialitások másik - lecsós - remekét is túléltük, ez még a hazai napközis viszonyokat is űberelte.
A megnyitón azzal „bíztattak” bennünket, hogy már 5 hete nem esett e tájon egy csepp eső sem.
Sejtésünk már az odafelé vezető úton volt arról, hogy nagy a szárazság mindenfelé, de reménykedtünk még a helyi esőkben, a helyi klíma csodáiban - nem sokáig.
Első nap
A túravezetőnk - Torockószentgyörgy volt polgármestere , a (Székely) KŐ MÖGÉ vitte a társaságot. Ez a túra beillett egy gomba-múmiafelismerő továbbképzéssel, de rekordot sikerült még így is teljesíteni, mert igaz hogy szárazon, de császárgombát leltünk, ami a táborok történetében eddig még nem fordult elő.
A túravezetőnk - Torockószentgyörgy volt polgármestere , a (Székely) KŐ MÖGÉ vitte a társaságot. Ez a túra beillett egy gomba-múmiafelismerő továbbképzéssel, de rekordot sikerült még így is teljesíteni, mert igaz hogy szárazon, de császárgombát leltünk, ami a táborok történetében eddig még nem fordult elő.
"Hazafelé" a Kő mögül (háttérben a torockószentgyőrgyi vár)
Fájt a szívünk, mert gyönyörű mohapadokkal teli gombázó-helyeket érintettünk, és most csak oda képzelni sikerült a vargányákat, rókagombákat és császárgombákat.
A túrát a szárazság ellenére nagyon élveztük, változatos, dimbes-dombos tájakon vezetett utunk, az egyetlen víz nyomait őrző vaddisznó dagonyával Szysssz nadrágjának sikerült közelebbről is megismerkedni.
A kiszáradt faodúban talált pecsétviaszgombánk a gombák szépe versenyen aznap első helyezést ért el.
A túrát a szárazság ellenére nagyon élveztük, változatos, dimbes-dombos tájakon vezetett utunk, az egyetlen víz nyomait őrző vaddisznó dagonyával Szysssz nadrágjának sikerült közelebbről is megismerkedni.
A kiszáradt faodúban talált pecsétviaszgombánk a gombák szépe versenyen aznap első helyezést ért el.
Délutánonként a talált gombák meghatározásán vettünk részt.
gombahatározás 
A meghatároz ott gombák feliratozása
Feri előtt a "fajsúlyosabb" gombák
Estefelé a gombákról tartott előadások színesítették a tábor programját. Első nap vezetőnk Zsigmond Győző vetített képeket az elmúlt évek gombásztáborairól, egyesületük életéről. Volt vetélkedő, hallottunk a halálos gombamérgezésekről, kipróbálhattunk egy gombász-társasjátékot, s színvonalas előadás keretében Fekete Oszkár mutatta be Bagi Istvánnal közösen írt könyvét a szarvasgombákról .
Oszkár tanácsainak később nagy hasznát vettük :-)
A KŐ KÖZÉ mentünk Ödiék kocsijában kapva helyet. Később asszonykájával Böbével jó barátságba kerültünk, csodáltuk szép beszédüket, és az erdélyi emberekre oly jellemző nyílt szívüket, tiszta lelkületüket.
Kő között Szakmai vezetőnk Győző volt, túravezetőnk pedig a friss lábműtéten átesett Gyula, aki harmadik lábával (mankójával) persze, hogy mindig előttünk futkározott, alig győztük utolérni.
Győző és Gyula Itt sajnos még gomba-múmiát sem találtunk, pedig Gyula esküdözött, hogy gomba-mezőre visz minket - ha itt nincs, akkor máshol még annyi sincs .
A második gombátlan nap után bizonyossá vált, fel kell hagyni a "kosarat tele" gombászással, inkább a turistáskodás örömeihez kell visszatérni - a környék kies szépsége alkalmas is erre.
Megállva a kocsiúton megbámultuk a hat éve épülő a majdani sziklamászóknak megálmodott kastélyt, s a mellette lévő hajdan volt camping lepusztult barakkjait.
A Kastélyszálló félig készen Harmadik nap
Már két kudarcos nap után nagyon szerettünk volna élő gombát is látni. Így Győzőék a magyarbagói lápra tervezték az egyik túrát. Mert mi még soha nem jártunk erre, ezt a helyszínt választottuk.
A láphoz vezető úton finom, édes szilvát szedtünk, különösen Tibor gyűjtögette a bio-kaját vegás étrendjéhez. Az elcsent kukoricacsöveket nem tudni mire használhatta, de gyűjteményében alma, otthonról hozott zeller, bogyók sorakoztak, csak az általunk megkóstolt zsenge karalábé ízű szártalan bábakalács torzsája hiányzott. :-)
Az ingó lápon minden mozdulatunkra süllyedt-emelkedett, jobbra-balra kilengett a „talaj” lépéseink alatt. A kezdeti ugra-bugrát később megfontolt lépések váltották fel, és mindenki gomba után kutatva hajtogatta a láp növényeit. Nagy örömünkre apró piros nedűgombákat, látványos színes lápi galambgombákat, tejelőgombákat találtunk, s megtaláltuk a láp híres harmatfüvét, végre élőhelyén is láttuk ezt a kis rovarevő növénykét.
harmatfű
páratlan lápi gumicsizma :-) 
egy kis nedűgomba 
ingott a föld a lábunk alatt
egy lápi pókhálósgombaA napirend betartása miatt nem túl sok időt tölthettünk itt, no meg eljött a híres bor-pálinka beszerzésének ideje .
az üveg tartalma nem azonos a felirattalGyula nagy helyismerettel rendelkezett a házi bort és pálinkát kimérő bögrekocsmák terén, így kóstolás után ki-ki igényének megfelelően tudott vásárolni itókát - kizárólag a búcsúestre gondolva :-)
Hogy mennyire absztinens a társaság – ha kell – bizonyítja, hogy a pálinkát vizes bögréből kínáló házigazda nyakán maradt a kóstolásra kínált pálinka nagy része.
Hogy mennyire absztinens a társaság – ha kell – bizonyítja, hogy a pálinkát vizes bögréből kínáló házigazda nyakán maradt a kóstolásra kínált pálinka nagy része.
Délután mi tartottuk a kiscsoportos foglalkozást.
Aznap a Bedellőre mentek fel legtöbben - barlanglátni. A hosszú, nehéz túra megviselte a társaságot, késve érkeztek a nekik már vacsorával felérő ebédhez is.
Így is sokan eljöttek azok közül előadásunkra, akik kíváncsiak voltak a magyarországi gombafőzési szokásokra. Hogy ne csak a hasgombászoknak kedvezzünk, képanyagot mutattunk be olyan gombákról, melynek szoros egymás melletti előfordulása nem szokásos, igen ritkának mondható. Ezek összegyűjtésében több gombásztársunk is segített még itthon.
A gasztronómiai részben általunk kitalált, s már kipróbált, gombaételeket fotókkal, rövid receptjeinkkel mutattuk be. Beszéltünk a gombák fűszerezéséről, valamint arról, hogy milyen gomba, milyen ételhez illik leginkább - szerintünk.
Aznap a Bedellőre mentek fel legtöbben - barlanglátni. A hosszú, nehéz túra megviselte a társaságot, késve érkeztek a nekik már vacsorával felérő ebédhez is.
Így is sokan eljöttek azok közül előadásunkra, akik kíváncsiak voltak a magyarországi gombafőzési szokásokra. Hogy ne csak a hasgombászoknak kedvezzünk, képanyagot mutattunk be olyan gombákról, melynek szoros egymás melletti előfordulása nem szokásos, igen ritkának mondható. Ezek összegyűjtésében több gombásztársunk is segített még itthon.
A gasztronómiai részben általunk kitalált, s már kipróbált, gombaételeket fotókkal, rövid receptjeinkkel mutattuk be. Beszéltünk a gombák fűszerezéséről, valamint arról, hogy milyen gomba, milyen ételhez illik leginkább - szerintünk.
Utolsó nap szabad programként ki-ki maga tervezte meg túráját.
Mi Barna bácsival a Székely kő megmászását tűztük ki célul. Meghallván úti célunkat egy hölgy ajánlotta, hogy ne a meredeken induljunk neki, mert van egy hosszabb, de könnyebb útvonal. Iránymutatásnak mondta, hogy az első híd után induljunk balra a kő felé. Itt találtunk is egy friss jelzést, ami még a térképünkön nem volt feltüntetve, s miután egyre távolabb vitt a Kőtől úgy gondoltuk, hogy toronyiránt haladva eredményesebbek leszünk. Szerencsénkre belefutottunk a kék háromszög jelzésbe újból, amit, mert csúcsra jutást jelöl, így bátran követtük. Erőnk fogytán, időnk kevés volt, így a Várhegyen megálltunk megpihenni és a tájban, valamint a fenséges kilátásban gyönyörködni
Torockó a SzékelykőrőlA Székelykőnek már csak integettünk, mert akkor még hátra volt a túra lefelé vezető igen meredek szakasza, az út apró kavicsokkal és lehullott ágacskákkal volt tele, kapaszkodásra pedig alig volt lehetőség a ritkás erdőben, így olykor nadrágféken közlekedtünk. Ezt a szakaszt esőben életveszélyes megtenni. Az út végén a mezőn már nem követtük a jelzést, így a nagy fűben időnként szem elől vesztve egymást, azért épségben hazaértünk. Barna bácsi első osztályú túravezetőnek bizonyult, jó tempót diktált, ha kellett bevárt minket. Nagy örömére szolgált annak a táblának a megtalálása, amely az általunk választott útra nyugdíjas túraút (pensioner) jelzést írt. Így, mint a nyugdíjas túraút felfedezőinek túraútvonalát ajánlgatta este idősebb, erre az útra már nem vállalkozó társainknak.
A búcsúvacsora valódi, erdélyi puliszkás étel volt (hál’ Istennek). A nagy hírharanggal bezengett torockói kalácsnál jobb a mi húsvéti kalácsunk, akár egy hetesen is :-)
Vacsora után a koccintás alatt kiosztották a hét folyamán kiérdemelt díjakat, okleveleket mindazoknak, akik hozzájárultak a tábor sikeréhez, s ahhoz, hogy ilyen gombamentes gombásztáborban is jól érezhettük magunkat.
A tábortűznél kicsit szégyenkeztünk, hogy milyen kevés népdalt ismerünk elejétől a végéig, nem úgy, mint az alkalmi „asszonykórus”, órákig újat és újat előszedve hajnalig nótáztak.
Szívesebben hallgattuk ezt, mint a szomszéd táborban előző nap éjjelén, a román esküvő, hatalmas hangerővel zengő egyhangú, lakodalmas rockhoz mérhető nótázását.
Vacsora után a koccintás alatt kiosztották a hét folyamán kiérdemelt díjakat, okleveleket mindazoknak, akik hozzájárultak a tábor sikeréhez, s ahhoz, hogy ilyen gombamentes gombásztáborban is jól érezhettük magunkat.
A tábortűznél kicsit szégyenkeztünk, hogy milyen kevés népdalt ismerünk elejétől a végéig, nem úgy, mint az alkalmi „asszonykórus”, órákig újat és újat előszedve hajnalig nótáztak.
Szívesebben hallgattuk ezt, mint a szomszéd táborban előző nap éjjelén, a román esküvő, hatalmas hangerővel zengő egyhangú, lakodalmas rockhoz mérhető nótázását.
És a ráadás : a Pádis
Judit előre kitervelte, hogy a tábor után maradunk még Erdélyben a Pádison megszállva.
(Padis egy 1200 m középmagasságú karszt-fennsik). Szerette volna megmutatni tavalyi szép gombász-élményei színhelyét, a rókagombás paradicsomot. Korán elindulva, szinte az egész délutánt a Pádis fennsíkon tölthettük, bejárva Judit mohapados erdeit, bizony hűlt helye volt itt is a nemesebb kaja-gombáknak, mint akkor az egész Kárpád-medencében.
Judit előre kitervelte, hogy a tábor után maradunk még Erdélyben a Pádison megszállva.
(Padis egy 1200 m középmagasságú karszt-fennsik). Szerette volna megmutatni tavalyi szép gombász-élményei színhelyét, a rókagombás paradicsomot. Korán elindulva, szinte az egész délutánt a Pádis fennsíkon tölthettük, bejárva Judit mohapados erdeit, bizony hűlt helye volt itt is a nemesebb kaja-gombáknak, mint akkor az egész Kárpád-medencében.
Kiszáradt a patakmederVigaszt újból csak az áfonyázásban leltünk.
Találkoztunk azért érdekes, hegyvidéki gombafajokkal, és a mohapárnák alatt csörgedező erek táplálta helyeken szép, élő gombákkal is.
Szállásunk egyszerű, puritán berendezése, tisztasága a turistaszállók magas színvonalán biztosította volna a pihenésünk lehetőségét, ha nem megint mulatozó román társaság éjszakai ricsaja kísérte volna „álmunkat”. Szerencsénkre hajnali négykor az aggregátor kikapcsolta a villanyt, „mely véget vetett a zenének, hazamentek a zenészek” :-) így a maradék másfél órát már (gk.) vezetőnk Judit is átalhatta. Egyedül Szysssz aludt békés nyugalomban, őt még az ágyúdörgés sem zavarta volna, lévén különlegesen jó alvókája.
Nehezen keltünk, de a kitűzött program nem tűrt további lustálkodást, virradatra a Csodavár várt minket. A felkelő nap valószínűleg minket, mi meg a csodavárat csodálhattuk e korai órán. A Csodavár Erdély legmagasztosabb karsztjelensége, védett terület, Európa-szerte híres természeti ritkaság. Három óriási dolina, egy hatalmas sziklakapuzat, egy barlang, földalatti alagutak és tavak, vizesesek, a mélység felett függő teraszokról (kilátók) ritka szépségű vad tájak láthatók itt.
A jelzett utat végigjárva, felülről a szédítő szakadékok keltette borzongással csodáltuk a meredek sziklafalon életükért küzdő fenyőket.
Nehezen keltünk, de a kitűzött program nem tűrt további lustálkodást, virradatra a Csodavár várt minket. A felkelő nap valószínűleg minket, mi meg a csodavárat csodálhattuk e korai órán. A Csodavár Erdély legmagasztosabb karsztjelensége, védett terület, Európa-szerte híres természeti ritkaság. Három óriási dolina, egy hatalmas sziklakapuzat, egy barlang, földalatti alagutak és tavak, vizesesek, a mélység felett függő teraszokról (kilátók) ritka szépségű vad tájak láthatók itt.
A jelzett utat végigjárva, felülről a szédítő szakadékok keltette borzongással csodáltuk a meredek sziklafalon életükért küzdő fenyőket.
Csodavár sziklafalaÚtitervünk szigorúsága miatt, a szakadékba már csak (gyorslábú) Tibor ment le, mi inkább visszagyalogolva benéztünk még egy áfonyás-mohás fenyvesbe, majd a fennsíkon
Maci a málnásban, Szysssz meg az áfonyásban :-)az ébredező táborozók tüzéhez kéredzkedve pirítós kenyeret reggeliztünk az ott lévő rozzant bodegában kapható kávéval.
Tábori élet a Pádis fennsíkon
Tibort bevárva, elindultunk hazafelé, s mert másnap munkába kellett menni, szinte megállás nélkül tekerte le Judit a közel 600 km utat, s épségben tett le minket a házunk előtt. Köszönjük, Judit! - gombátlanul is szép élmény marad
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése