Sebes víztől a Savós völgyig (2011. október havában)

Halasztgattuk a hazautazást Miskolcra, vártuk, hogy gombatermőre forduljon az ősz, de csak nem akart. Nem vártunk tovább és jól is tettük.

A megunhatatlan Sebes vízi völggyel kezdtük a szombati kirándulást. 

Előző éjszaka esett az eső. A lehullott őszi levelek nedves illata lengte be a levegőt, az imádni való szép őszi napfény lassan melengette fel a húsz fokok után hirtelen jött reggeli hatot. 

Lazán vesszük immár a terepet, kezdjük otthon érezni magunkat, minél többet járunk arra. Tudtuk hol kell lemenni és megnézni a vízfolyásban örökké ázó hatalmas bükkfarönköt, hátha még gomba is akad rajta. És akadt. 

A vízesést takarékra állította a két hónapos szárazság

Már azt is tudjuk, hogy hol, milyen módszerrel kell átall vetni magunkat az utat keresztező kidőlt fákon, s hol érdemes a kitaposott utat követni.

Scutellinia umbrorum (sörtés -csészegombafaj)

Pachyella violaceonigra
(lilás fekete kocsonyás-csészegomba)

Nem csodálkoztam, hogy a pici tömlősgombák a korhadt vizes fákon háborítatlanul élik világukat a nagy szárazság ellenére is, de a völgy feljáratánál talált kéreg nélküli ágon csücsülő,  ritka védett gomba két megviselt állapotú példányán, azon inkább. Ha nem nyúlok hozzá megvizsgálni, mi ez a túlélő gomba, nem ragad a kezemhez a megrágott részből kibuggyanó kocsonyás anyag, soha nem jövök rá, hogy ez a tönkös kacskagomba (Rhodotus palmatus). (A kép minőség kívánnivalót hagy maga után, most csak ennyire tellett).

 

tönkös kacskagomba (Rhodotus palmatus)

Pedig az volt, csak nem a képeskönyvből lépett ki, hanem a természet formálta öreg állapotában olyanra, hogy a hülye gombász ne tudjon e trófeával dicsekedni, de legalább annak örülhessen, hogy sikerült felismernie. A milliméterben mérhető, apró termetű kis pöfeteg a mohák között újabb ismeretlen gombaként vonult be életembe. 

A moha toknyelénél kisebb pöfetegek

Bár pöfeteg határozó kulcsot találtam a neten, megoldást nem. De elégedett lehetek, mert felismertem saját határozatlanságomat. :-) (Nem hinném, hogy "csak" azért picik, mert a körtealakú pöfeteg bébijeiről van szó.)

Mire felértünk a völgyön éppen ebédidő volt, így a Sebes vízi tónál terítettünk meg magunknak az egyik padon. Átfagyva a hidegtől, s gyorsan felfaltam Dénes találmányát a káposztás kockával töltött husikát, s útnak eredtem, hogy megtegyek néhány bemelegítő (egyben felfedező) kört a tó körül. A panzió melletti réten észrevettem, hogy a fűben egy csomó lapos fehér mutatkozik, nem gondoltam, hogy gomba lenne, de a kíváncsiság odahajtott. És gomba volt! Laposra taposva!

Szerencsére az éjszaka kibújt gyapjas tintagombák (Coprinus comatus) még szép számmal sorakoztak a fűben. Később a panziónál dolgozó munkás, látva hajladozásomat a réten, odajött, s megkérdezte, hogy ehető ez a gomba? Mondom igen, nagyon finom, csak kár, hogy ezt a sok szép gombát eltaposták.

- "Igen, tegnap a gyerekek, akik erre jártak, azok voltak, nem tudták, hogy ehető gomba!"

Nem kezdtem el magyarázni, hogy de akkor is miért, meg hogy nem kellene, pont annak nem kezdtem el, akit legalább olyan szinten érdekelnek a gombák, hogy ehetők-e. Lefotóztam az összetaposott gombákat és az index gombázós topicba felraktam a képét, ilyet még a topicra úgy sem tett fel senki. Nem lehet megérteni, még mindig itt tartunk, hogy ha gomba, akkor félni kell, össze kell taposni? 

Széttaposott gombák :-((

Idézet a hozzászólásokból:

„Továbbra sem értem. Vendégségben meg kitépi a cserépből a szobanövényeket? (Egy csomó közülük mérgező...)”

„Felgyújtjuk a könyvtárat, mert nem tudunk olvasni, tönkretesszük a szoláriumot, mert barna a bőrünk! A jó fertőrákosiak valamit tudnak, ott még áll a pellengér! Büntetésként minimum ez, de alkalmilag megfelelne egy erre a célra 'kinevezett' fa a tetthelyen, vagy a turista utak elején!”

Azon a kis mezőn valószínű nem véletlenül, a mellette lévő kis mocsár táplálta nedvességből egy gombaeldorádó volt. 

Sötétpikkelyes tuskógomba

Szedtünk még sötétpikkelyes tuskógombát (Armillaria ostoyae), s a hétfői TIT szakkörre csoportos fehér pereszkét (Lyophyllum connatum) is, mutatóba.

Egy megmenekült gyapjas tintagomba ifjonc

(A bő félkilónyi gyapjas tintagomba szedés felülírta a vasárnapi programot, egész délelőtt főztünk!  Élveztük  meglódult fantáziánk alkotta ételek lágy gomba ízeit. . Lásd a közös gombán!) (Sőt, ha arra jársz, akár bejegyzést is tehetsz! :-)

A gombaszedés befejeztével a panzió kandallójának tüzénél iszogatva forró kávénkat, átmelegedtünk, s folytattuk utunkat.

Amikor az út átváltott a piros sávról a piros keresztre, még nem érzékeltük, hogy ránk fog esteledni az erdőben. A sárga sávhoz érve vallotta be Dénes, hogy izé, nincs nála térkép, s nem biztos az útirányunk folytatásában. Bár a Vesszős forrásnál akartunk hazamenni, mégis jó volt, hogy a hosszabb, de biztonságosabb irányt választotta véletlenül. 

A Szepesi rét őszi látványa,
(a ragadozó madár már elszállt :-)

A Borókás teber után megpillantottuk a színes fákkal keretezett Szepesi rétet, a gúla alakú nem tudom milyen fájával a rét közepén, s a felette köröző ragadozó madarat. Igazán szép pillanatnak lehettünk tanúi! Mire a Savós völgyhöz értünk, úgy ránk sötétedett, hogy nem mertünk a völgyön végig menni, így a hosszabb és lábunknak jóval fárasztóbb szerpentinen koptattuk a betont vagy két órán keresztül. Szinte semmit nem lehetett látni, néha a teli hold azért bevilágította az utat. Egy szórakozásunk maradt, a huhogó bagolynak tudtunk válaszolni, hogy huúúú, húúúú , húúúú, de elszúrtuk az utat!!!

Így esett meg, hogy este negyed tízkor hazaérve, hullafáradtan állhattunk neki a Dénes-napi túrótorta közös elkészítésének, vacsorázás és gombapucolás közepette.:-)

XIV. országos Gombásztalálkozó Nován

Reggel négykor, csak azért volt könnyű kikászálódni az ágyból, mert nem dolgozni kellett menni 

A vonaton akár már Székesfehérvártól lehetett volna társaságunk, de ismeretségünket már csak Zalaszentivánnál pontosítottuk, amikor is Katit és Janit lebeszéltük a leszállásról. Jöjjenek velünk tovább Zalaegerszegre, miénk a kipróbált, egyszerűbb és rövidebb útirány Novára.

Megérkezvén a Csicsergőbe (szabadidő központ) lepakoltunk, a délutánt jobb híján a Nova környéki erdők bejárására szenteltük. Sok keresnivalója ilyen erdőkben nincs a gombásznak (gyomos akácos, néhol egy-egy valahai erdő nyomát őrző tölgy-, gyertyán-, bükkfa, felhagyott gyümölcsös kertek (gesztenye és dió), de azt mondani, hogy egy szem gombát nem találtunk, az túlzás lenne. Fakó áltrifla bőven volt, sőt visszaérkezvén szállásunkra a kiállító asztalra csak mi hoztunk kerti- és sárga rétgombát (mit nekünk mások vargányája! :-))

Fakó áltrifal (Scleroderma bovista)
(mintha vargánya kalap lenne :)

A nyíló ciklámenek, a karácsonyi bejglihez begyűjtött dió és az igazi őszi (kicsi és kesernyés) őszibarack ízei, színei enyhítették a gombátlanság miatti bánatunkat.

Este tábortűznél pirított fokhagymás kenyérrel alapozhattunk a jó borocska alá, ami nem zalai volt, mert házi bort nem sikerült venni, minthogy Zalában az elfogy még az újbor előtt!

Másnap L. Zoli javaslatára, - hátha több gomba lesz, mint Zalában - lementünk a homokos Somogyba. Itt sem termett bőséggel a gomba, de legalább volt. S a gombászni veszélyes? kérdés, megint felkiáltójellel végződött. Igen, veszélyes! Lódarázs csípte meg útitársunk fejét, mert pont egy fészek alatt kellett nekünk gombát határozni. Hősiesen tűrte a fájdalmakat!

kékesedő üregestinóru felülről ( Gyroporus cyanescens)

Kékesedő üregestinórú alulról (Gyroporus cyanescens)

Szép ligeti tinórukat, kékesedő üregestinórut, néhány apró tömlősgombát is találtunk, de mi tagadás, kicsit többre vágytunk, ha már oly sokat utaztunk a gombákért.
 

és a meghatározásra váró kis tömlősgomba cukiság :-)

Szürke állaskagomba (Hohenbuehelia grisea)

Hazafelé több helyen megálltunk, de a kiszemelt erdők teljesen gombátlanok voltak. Aznap este bőven volt idő, hogy kicsit mélyebben szemügyre vegyem a kiállítóasztalt, számba vegyem a gombákat, összeírjam a fajlistát.

A bőségesnek tűnő fajszám csak az autós gombászásnak köszönhető, Nova, Szombathely, Nagykanizsa és az Őrség környékéről összeszedett gombák láttán a tanulni vágyóknak legalább nem volt hiányérzetük. Az, hogy Zsuzsiék hárman osztozhattak 20 dekányi rókagombájukon, a semmihez képest hatalmas eredmény volt.

Este kaptunk egy enyhe szemrehányást szomszédainktól, akikre sikerült Dénesnek a reggeli induláskor rázárni kívülről az ajtót, mert olyan csendesek voltak, hogy ideálisabb szomszédot keresve se találtunk volna. Na de ennyire!!

A táborszervező K. Józsi végre betiltotta az „ereszdelahajam” diszkós mulatozást, amit a gombásztársak életkorának (Mauglitól a veteránig) széles skálája is indokolttá tett.





Másnap hazafelé sem unatkoztunk M. Tibi volt az útitársunk! Tibinek nagy mázlija van velünk, nem kell megjegyeznie, hogy társaságunknak melyik poénját sütötte el a számosból, mert hogy mi is öregszünk! Elváláskor azért megegyeztünk, jövőre majd szólunk neki, ha már hallottuk.:-)

Jövőre a Tisza partra, a Beregbe megyünk. Addig még meg kellene tanulni horgászni, ha újfent nem sikerülne gombászni (eleget). :-)







Gombásztábor Gyimesbükkön 2011. augusztus 12-17

Ha Erdély : akkor szultángomba

Azaz kétszergyűrűs tölcsérgomba
(Catathelasma imperiale)

Az utazást illetően biztos csúcsot döntöttünk! Az internetes útvonaltervező Budapest és Gyimesbükk közötti gépkocsival megtett távolságra 743 kilométert és 9 óra 28 perces utazási időt írt. Gép tervez, ember végez. A hajnal kettes indulást Éva találta ki, hogy legalább Magyarországon kikerüljük a haladást lassító nappali forgalmat. Éjjel egyig aludtunk egy keveset, de kettőkor már a kapuban startra készen vártunk az indulásra, és este 9-re meg is érkeztünk Gyimesbükkbe. 

Ha Erdély:
akkor barna galóca (Amanita regalis)

Ezek után úgy tűnik, nem célravezető komolyan venni a Google útvonal tervezője „becsült” adatait. Az eldugott útjelző táblákat sokszor nehezebb volt meglátni, mint a bokor alján rejtőzködő gombát és akkor még meg sem említettem a lezárt vasúti sorompók előtti hosszas várakozásokat sem. Csak saját magunk megnyugtatására írom le, hogy a visszafelé úton Barna bácsi (erdélyi gombásztárs) felvezetésével jöttünk Nagyváradig és így is csak 1 órát sikerült lefaragni menetidőnkből!!

A megérkezést követő vacsora után ájulva zuhantunk ágyunkba a fáradságos utazás után, de másnap reggel a túrára való készülődés izgalmai hamar kipattintották szemünkből az álmosságot. Szállásadónk a panzió vezetője Deáky András figyelmeztetett, hogy csak ásványvizet igyunk, mert érzékeny gyomrúaknak mind a forrásvíz, mind a csapvíz megárthat (megemlítve a vizekben található hírhedt kóli baktériumot). Bíz’ Isten sem én, sem a másik négy nőnemű gombásztársam, nem feledkezett meg a figyelmeztetésről! Az első napi túrán nemcsak gombával, hanem valószínű, hogy az említett baktériummal is sikerült találkoznom. Ennek köszönhetem, hogy hosszas émelygés után a szabadban, guggolva alul és felül egyszerre sikerült megszabadulnom a reggelimtől, mindezt fájdalmas görcsök, izzadás majd hidegrázás közepette. Dénes mesélte, hogy mikor leért a meredek domboldalról, keresett a már lent ácsorgók között, de intettek, hogy én amott a bokor mögött ücsörgök, mert elkapott a turistabetegség. Hazaérve az ebéd helyett inkább az ágyamban való didergést választottam délutáni programként. Gyógyulásomat az üzenet, hogy szükség volna rám a gombahatározásnál - segítette elő. Dénes meg is jegyezte, hogy minő csoda, az ilyen betegségre egyetlen gyógyír a gombahatározás. :-)

(Hogy visszanyerjem a kondimat, ettem egy tányér üres puliszkát, ittam e bajt gyógyító teát és jobb híján egy üveg sört is elkortyolgattam, csakhogy ki ne maradjak a jóból.)

A túrákon javarészt luc- és jegenyefenyőkkel találkoztunk. (Pedig Orbán Balázs még arról írt, hogy közép-Gyijmes-Lok végénél a völgyben néhány óriásnagyságú bükkfa magaslik fel: bükkreng (így hívják a csángók a rengeteget) volt, mely az itt kezdődő Gyimesbükknek nevét adta. A vidék itt sokkal vonzóbb küllemet ölt, minek fő oka abban van, hogy a hegyek e tájat nem kopárosították el, hanem minden oldalról szép fenyves erdők által árnyaltatnak.”

Látkép a Kárentáról

Első napi túránk (s nemcsak a miénk) majdhogynem gombátlanra sikerült. Túravezetőnket követve felkapaszkodtunk a meredek kaszálón, az erdőbe bemenni nem lehetett, járhatatlanul meredek és szakadékos volt. A szusszanásra szánt időkben (bevárva a lemaradókat, vagy a gombaszedéssel próbálkozókat ) vicceket meséltünk egymásnak. A tábor legjobb vicce: A cigányt megpróbálják rávenni, hogy dolgozzon, válasszon már magának valami kereső foglalkozást Gyimesbükkön. Először megmutatják neki a kapálást. Mondja a cigány: hát ez nagyon csúnya, mocskos munka, ezt nem szívesen csinálnám.

Mennek tovább és mutatják neki a kaszálást. Nézi a cigány, majd azt mondja: Hát ez nagyon szép munka, ez nagyon tetszik, ezt egész nap elnézném.

Az útközben, akinek nem volt túrabotja, „csináltatott” magának a derék férfiemberekkel, (néhány mogyoróbokor látta ennek kárát), hogy a meredek domboldalon biztosabban fel- és le tudja magát küzdeni. Miután e helyet nem éppen gombászásra teremtette a Jóisten, szép lassan leereszkedtünk a legelőkön, szelídebb lejtőket választva. Utunk végén az egyik kaszálón, az erdő szélén lévő mohában nedűgomba arzenálra bukkantunk (kúpos-, piruló-, sárga-, tölcséres- nedűgomba), így legalább nem üres kosárral tértünk haza. A távolabbi, autóval megközelíthető helyen túrázók szerencsére megmentették a helyzetet, azon a tájon, legalább szép számmal akadt gomba. (Igazán nem is bántam, hogy így alakult a helyzet, azt az érzést, ahogy a hegygerincről láthattuk a völgyben meghúzódó falut, őrházat, patakot, nem pótolta volna néhány vargánya megtalálása sem. 

A sok fejtőrést okozó piruló nedűgomba
Hygrocybe ovina

piruló nedűgomba Hygrocybe ovina

A mohában talált fekete színű nedűgomba meghatározása két napig váratott magára. A nedűgombás határozókönyvben egyetlen olyan fekete kalapú, fekete éllel kihúzott szürkésfehér lemezű gomba nem volt, melynek leírása e gombára ráillett volna. Az egyik délután lehetőség volt arra, hogy a táborban készített képeket felvigyük Győző számítógépére. Amikor megláttam a számítógép monitorán az említett gombáról készített helyszíni fotómat, szóltam Feriéknek, hogy nézzétek, ez a gomba a helyszínen vörösödött, csak mire az asztalra került, vesztette el e fontos határozó bélyegét és vált a lemez éle feketévé! Ekkor Lajos elővette és felcsapta a nedűgombás könyvet a Hygrocybe ovina (piruló csigagomba)  képénél és mindnyájan nagyon örültünk e véletlennek, melynek köszönhető e Európa szerte nagyon ritka nedűgomba meghatározása. (Előzőleg Viktor nem talált spórát a gombában, emiatt is akadt el a határozás.)  

Terjengő kocsonyásgomba (Sebacina epigaea)

A másik új gomba, amit megismertem Erzsike előadása után mutatta meg magát a természetben. Az egyik közös túránkon Erzsike szólt nekem, hogy nézzem mit talált Manyi, a „Sebacina” gombát, melyet a mikorrhizás gombákról szóló előadásában megemlített. Úgy látszik, az emlegetett szamár, mely mindig megjelenik, esete, újból igazolásra került :-)

E Sebacina epigaea (terjengő kocsonyásgomba) meghatározása nem okozott gondot a fiúknak szerencsére.

Második nap Borospatakra mentünk, autóval megközelíthető túrára. A túravezető ifjú ember tempóján láttam, hogy ez nem éppen fotózásra alkalmas tempó, így Dénessel a hegy másik oldalába indultunk, külön a csapattól. Mire megtaláltuk a jó gombatermő Kánaánt – ( rókagombás, vargányás, szultángombás, azaz a kétszergyűrűs tölcsérgombás ) addigra letelt az idő, s indulni kellett visszafelé. Ez a falu volt az egyik leggyönyörűbb a látottak közül Gyimesben. Régi faházak, a hegyoldalban legelő állatok, üde kaszálók, látható lenyomatai a változatos, nehéz, de szép paraszti munkának. 

Az összeláncolt szénaboglya

Elindul a szénaboglya :-)

Mondják arrafelé, hogy a csángó fejen állva kaszál! :-) A meredek hegyoldalon, akrobata mutatványnak tűnik a kaszálás. Az egyik láb mélyen lenyújtva, a másiknak a térde csaknem a vállnál, miközben a lendülő kasza alatt halomba dől a levágott fű. A megszáradt szénát már a munkamegosztás más szereplője gereblyézi össze, készít belőle boglyát, melyet lánccal összefog, a boglya elé fog két lovat, azok húzzák le a szénát a völgybe.

Harmadik nap kiscsoportos túrán voltunk, ugyanis a közeli erdők egyikébe csak öten indultunk a túravezetővel. 

Sárga szegfűgomba
(Xeromphalina campanella)

Keményburkú galóca
(Amanita magnivolvata)

Már előre mondtuk aznapi túravezetőnknek Zolinak, hogy ne csinálja, hogy ne találjunk gombát, mint az első nap! :-) És nem csinálta :-)))  Gomba is akadt, idő is maradt betelni a táj, az ezeréves határ, és a távoli hegyek látványának szépségével.

Piruló csigagomba
(Hygrophorus erubescens)

Gyimesbükk

Borospataka

Utolsó nap a dévai Corvin kiadó igazgatója meghívott minket a Hidegségbe puliszkázni, s nem utolsó sorban gombászni. Itt idős lucos-jegenyefenyő elegyes erdőben szép számmal galambgombát lehetett szedni, de sikerült ánizsszagú gerebent (Hydnellum suaveolens), ánizsszagú pókhálósgombát (Cortinarius odorifer) is lelni.

Jegenyefenyves gyökeresfülőke
(Xerula melanotricha)

Narancsvörös kocsonyásgomba
(Tremiscus helvelloides)

A medvegombák (ízletes vargánya) sem maradtak a mohában, volt lucfenyvesi, jegenyefenyő rizike, s a tehenek járta út szélén ott virított a fehér májvirág.

Fehér májvirág (Parnassia pallustris)

Ezt a csodát már nem is reméltem!

A nap fénypontja a Fatányéros vendéglőben elfogyasztott isteni puliszka volt. Karcsi már odaérkezésünkkor megbeszélte, hogy 1 órakor jövünk, s mire az asztalhoz leültünk ott állt kis bográcsban életem második legjobb puliszkája, mely olyan laktató volt, hogy a búcsúvacsorából is csak keveset ettem, az ebédet pedig kihagytam.

Rakott puliszka a Fatányérosban 

 Esténként vacsora után gombákról szóló előadásokat hallgathattunk. Az apró tömlősgombáinkból összeállított anyagot vittem el az előadói felkérésre, bakit csak a tömlősgomba szex (na jó, nemzedékváltás) résznél ejtettem, de J. Erzsike tanárnővel átbeszéltük, s mostanra - ha minden igaz -, már pontosabban el tudnám a menetét mondani. Az előadásban szereplő gombák fotói koprodukcióban készültek (Vali, Ancsa, Dénes és az én képeimből állítottam össze az anyagot), hogy bemutassam erdélyi gombásztársaimnak, milyen szín és formagazdagság jellemzi e étkezésre kis termetük miatt (is) alkalmatlan gombákat (100 termőtest tenne ki egy falatot:-). S azt is, hogy miként lehet már szinte hóolvadás után azonnal a fényképezőgép makro funkciójával, avagy előtét lencsével gombászni. 

Ha Erdély:
akkor ibolyás rókagomba
(Cantharellus amethysteus)

A hazafelé vezető úton támadt Pali ötlete, hogy ebédet rendel a feleségétől nekünk Nagyváradon. És már megint az erdélyi emberek vendégszeretetével szembesültünk, melyet ezúton is köszönünk Karcsinak és Palinak is. Nagyváradra érkezésünkkor este 6-kor igazán jól esett a finom vacsora, hiszen többször is megálltunk útban hazafelé, de egyszer sem azért hogy együnk is valamit. (Mustráltuk az út szélén árusított rókagombákat, hátha tudunk venni egy kóstolásra valót, de nem találtunk vásárlásra érdemes alapanyagot, minden árus áztatja a rókagombáját, így csak copfba font lila hagyma füzérekre tudtuk maradék román valutánkat elkölteni.) 

Az éjszakai hazaúton Évát csak csodálni tudtam, hogy bírja ezt a maratoni vezetést, én nézőként is belefáradtam.

Köszönettel tartozunk Évának hogy autójával könnyebbé tette számunkra az eljutást és, hogy vigyázott ránk. Erdélyi barátainknak és a természetnek köszönet az élményekért, melynek csak kis morzsája e bejegyzés.

Felnőttkorom legszebb nyara :-)

Miután gyerekkorom legszebb nyara soha sem volt, így most nosztalgia bejegyzésről szó sem lesz. :-)

Gazdasági válság idején adatott meg először, hogy a magam kedve és igénye szerint töltsem el 23 napos szabadságomat.

2011. július 22-én pénteken, már hátizsákkal mentem dolgozni, hogy a munkaidő végeztével Miskolcra utazhassak.

Sürgős megnéznivaló akadt a Sebes vízen, hiszen Béla a miskolci gombászoktól küldött egy kéregtapló fotót, melyen egy általam régóta keresett olívzöld csészegombácska (Catinella olivacea) gomba körvonalaira emlékeztető kis jószág volt látható. Valival megbeszéltük, hogy a gombával való személyes találkozás érdekében első utunk a Sebes vízhez vezet. Erről a kalandról a miskolcigombasz.hu szólástér rovatába részletes leírást írtam már, most nem ismétlem meg. kattints ide, ha gondolod, hogy érdekel :-)

Olívzöld csészegombácska (Catinella olivacea)
puha kéregtapló bölcsőjében

Az olívzöld csészegombácska expedíció végeztével Dénessel folytattuk utunkat, sajnos Valinak szűkre szabták az eltávozási engedélyét :-). Garadnáról Szentlélek felé indultunk el. A Turista Pantheonnál nem találtuk a turistajelzést, toronyiránt elindulva ott kötöttünk, ki ahová még véletlenül sem akartunk menni, vagyis a Háromkúti völgyben az Aranylépcsőnél. (Dénes emlékei erről az útvonalról nem a könnyed túra kategóriába tartoznak.) A Sebes víz oda-vissza megmászása után éppen nem vágytunk egy újabb nehéz terepre, meghagytuk volna inkább a Népek Tavasza teljesítménytúrázóknak e „kötelező” élményt. A látvány, ami elénk tárult, minden nyűgünket feledtette, ilyen gyönyörű természeti tájat kár lett volna kihagyni. Az Aranylépcső bejáratát lépcsősre faragta a természet, s a lépcsőket pedig a patakból csordogáló vízből kiváló mész, kéregszerű bevonattal burkolta be. 

az Aranylépcső

A csordogáló víztől nedves lépcsők mellé zöldellő mohákat ültetett a természet tájépítésze, az erdei színek: moha zöld- víztől csillogó drapp párosítása jó ízlésére vall :-).

Az már csak természetes, hogy a kidőlt fákon, köveken ugrálva is gombát kerestünk, és szerencsére találtunk is, szép szőrős bocskorosgombát, bozontos tüskés sörénygombát, melyeket alulról, felülről, előröl és hátulról is lefotóztunk, legalább addig sem kellett a meredeken felfelé kaptatni. 

Egérszürke bocskorosgomba (Volvariella murinella)
hívatlan látogatójával egy kullanccsal

Szentlélekről lebaktattunk Ómassára, hazaérve már csak a vízszintes testhelyzet mielőbbi elérése volt az est fénypontja, álmatlan éjszakai forgolódástól nem kellett tartanunk, ahogy lefeküdtünk, úgy ébredtünk reggel.

Július 27-én kedden indultunk Komlóskára, hogy majd a pénteken kezdődő III. Zempléni Gombafesztiválon is részt vehessünk. Szállásunk a Sólyomvár panzióban volt (némi üdülési csekkel megtámogatva nem éreztük túl drágának). Szobánk ablaka a falut körül ölelő hegyekre, valamint a patak mentén elterülő háztáji kertekre nyílt, csendes, békességes pihenést biztosítva. A panzió konyháját is kipróbáltuk, kétszer is ettünk a gombás mintás tányérban felszolgált tárkonyos vadragu levesből, ami önmagában is elégséges, de házi szilvás gombóccal, netán kapros tejfölös ruszin lepcsákkal megtetézve garantált a szétpukkadás. 

Nemcsak a tálalás,
a benne való leves is kedvünkre való volt

A fesztiválra tartogattuk a gombakeresést (amúgy is kevés volt még a gomba, mert a nagy szárazság utáni esők eredménye későbbre ígérkezett), így a felfestett turistajelzések nyomán indultunk bebarangolni a tájat. Első nap délután elindultunk a kék kereszten (az út elején nem lévén fák, csak bokrok, így arra aggatták a kék kereszt jellel ellátott alul kilyukasztott sörös dobozokat – hiába találékony ember a magyar!).

Felérve a dombtetőre, nagyon távolinak tűnt az erdő, amolyan vihar előtti volt a fülledtség is, így Dénes javaslatára inkább visszafordultunk. Jól is tettük, mert hamarosan a fejünkön kopogtak az első nagy esőcseppeket, s pár perc múlva olyan felhőszakadás kezdődött, mely vagy órára az utunkba eső első kocsma pultjához kényszerített. Másnap szép, napos időben túráztunk a Telér tanösvényen, de annak utolsó állomását a Puszta vár megmászását másnapra halasztottuk. Az előző napi eső nyomait bakancsainkra tapadt vastag sár még őrizte, de ettől a patakban könnyen megszabadultunk – muszáj volt belegázolni, hiszen hidat csak másnapra emeltek a fesztiválozók tiszteletére rajta! :-) A Puszta vár megmászása több szempontból emlékezetes maradt. Egy: eltévedtünk, s a kőhányásokon felküzdve magunkat, elég reménytelennek tűnt a lefelé vezető jelzett út megtalálása, de meglett. Kettő: találtunk egy picike pöfeteget, mely a sziklákat fedő mohapárnákban találta meg élőhelyét, s mint később K. Lacitól megtudtam a sötétedő hegyesedő pöfeteghez (Bovista acuminata) volt szerencsénk. 

sötétedő hegyespöfeteg (Bovista acuminata)
élőhelyi fotója

A fesztivál kiállító asztalára a sok gombakereső a tavalyi fesztivál közeli helyszínén (Újhuta) megismert jó gombatermő erdeit is megjárva sok gombafajt összeszedett, így ha konyhára nem is, de a gombákkal való ismerekedésre élőben is volt lehetőség. Volt részünk jó időben, azaz felhőszakadásban, esőben, záporban, szerencsére néha volt szép idő is. A komlóskai polgármestertől tanultuk, hogy az esős idő a jó idő, a többi pedig a szép idő a gombászoknak :-)

Komlóskáról hazautazva Miskolcra gyorsan kimostuk ruháinkat, hogy másnap reggel augusztus elsején indulhassunk Szarvaskőre az MVTE kulcsos házába. 

szerencsére csak ketten voltunk a kucsos házban

Paprikás krumpli, szalonnasütés, Dénes kedves ismerőseinél ünnepi vacsora, bezzeg Dénes MVTE elnöksége idején c. nosztalgiázással, vendégkönyv olvasás, bolhavadászat – csak néhány címszó az itt eltöltött 4 nap eseményeiből.

Az első napi helyben való tötyörgés után másnap már komolyabb túrára készültünk.  Elindultunk (volna) Szarvaskőről gyalog Szilvásváradra, félúton visszafordultunk, mert beláttuk, hogy nagy falat ez nekünk. Ezért másnap már vonattal mentünk Szilvásváradra, onnan visszafelé gyalogoltunk Bélapátfalváig, majd vonattal vissza Szarvaskőre.

Szilvásvárad - le merem írni- csalódás volt! Elszoktam én már a turista látványosságok tömegétől! Mennyivel monumentálisabb a Sebes vízi vízesés! Mennyivel természet közelibb turisták nélkül, ahol senki sem kiabál, nem lökdösődik, hallani a vízesés robaját, s közelről látni a természet alkotását a vízbe hullott leveleket, ágakat bevonó mésztufás teraszokat.

Szalajka völgyi vízesés

Sebes vízi vízesés

Az út folytatása Bélapátfalvára nevezetesebb maradt, találtunk több tömlősgomba apróságot, ágon, tűznyomon, kocsonyás koronggombát tölgyön, majd másnap bükkön is.

Bükk kéreggomba (Nectria coccinea var. faginea)
(nekünk egyszerűen csak ribizli :-)

Jártunk a Gilitka kápolnánál, a Bábafánál is. 

A Bábafa, a Bükk hegységben, a Bélapátfalva és Szarvaskő közelében fekvő Gilitka kápolnától nem messze található. A legenda szerinti csertölgy, melyhez támasztotta a hátát a szülő nő, akinek gyermeke az erdőben jött világra, már kidőlt, egy másik tölgy őrzi a legenda emlékét. (Ennek a tölgynek a gyöktörzsén, stílszerűen pólyáskorú kocsonyás koronggombákat találtam :-)

Kocsonyás koronggomba (Bugaria inwuinans) bébik

Kocsonyás koronggomba (Bulgaria inquinans) ifjak

Bélapátfalvára leérve a Bélkő 815 méter magas csúcsát igaz, hogy csak alulról szemléltük meg, de ezt innen is látni kell. Majd legközelebb meg onnan nézünk le a tóra.

Bélapátfalva Bélkő

S, ha ez nem így történik, nem találjuk meg a piros színű Pyronema gombát sem, amiért nagy kár lett volna, hiszen ez a faj hiányzott még a tömlősgomba gyűjteményből. A tó melletti parkban, legalább 20 kibetonozott, rácsos tűzrakó hely van.

Leégett tűzrakások apró csészegombája
(Pyronema omphalodes)

Mindet alaposan végignéztem, nincs-e egy faszén darabkán valami kis gomba. S amikor elértem az utolsóhoz, vettem észre, hogy a „kalitkából” kikapart hamun ott világítanak a kis csészegombák. 

Harangcsillag, védett virág

E kirándulások nagy eseménye a szép és ritka harangcsillag virág megtalálása is.(Most virágzott a piros és sárga kövirózsa is.)

Szarvaskőről Miskolcra érkezve Noémivel találkoztunk a Búza téri piacon, azon nyomban megbeszéltünk egy szombati kirándulást is Létrásra.

A piacon engem, a tapasztalt bűnügyest próbált meg átverni egy trükkös csaló! Haha, ezt le kell írni!!!
Fejtett bableveshez nem találtunk első körös nekifutásra babot a piacon. A tömegben megállva odajött egy pirosinges hogy látja nagyon tanácstalanok vagyunk, mit keresünk. Mondom fejteni való babot, csak nem találunk. Ó, hát neki van, csak menjek el vele a piac sarkára, 250 Ft/l jó lesz?  Mondom igen, és intek Dénesnek, hogy menjünk. Ekkor a pirosinges azt mondja, hogy a férjem maradjon itt, csak én menjek. No ez már felettébb gyanús volt, de kíváncsian vártam a fejleményeket. No, mondja menjünk tovább a sikátorba (bolond lettem volna, megálltam az elején).  Ekkor odalépett a spanja (zsargon, a gyanút elterelő, csalóval összejátszó személyt hívják így)  és a kezébe nyomott egy ezrest, hogy neki meg hozza az 5 kiló barackot. A pirosinges egyre invitálgatott beljebb, "hogy ne lássanak bennünket a fináncok". Mondom, nekem ide hozza az a babot, én nem megyek innen tovább. Erre szólt, hogy adjam oda a pénzt. Eszemben sincs, előbb hozza a babot - válaszoltam. Nem tetszik bennem megbízni - kérdi? Nem ám, előbb a bab, aztán a pénz, sőt most szólok, hogy értem az egészet, engem ugyan nem vernek át, még 250 forinttal sem és faképnél hagytam őket. Visszamentem Déneshez mondtam, hogy menjünk oda a rendőrökhöz és szóljunk. Ekkor megszólalt a piaci hangos bemondó és figyelmeztették a vevőket, vigyázzanak az értékeikre, különösen a "segítő" szándékkal üzletet ajánló csalókra....., - szóval másokat sikerült átverniük!!! S, ha már közhírré tétetett az esemény, így okafogyottá vált a  bűnmegelőzési akcióm.

Szombaton Noémi túrája sok meglepetést tartogatott. A Bükkben saját szememmel győződhettem meg arról, hogy a szagos mügék között is találni rókagombát, mely növény nem éppen a vad savanyú talajok jelző növénye. Igen, de ez a rókagomba az ibolyás rókagomba (Cantharellus amethysteus), mely nem ragaszkodik annyira a savanyú talajhoz. A ráadást az apró bársonyos rókagombák (Cantharellus friesii) adták, háááááát, van még mit tanulnom. 

képernyőt betöltő pikkelyes tinóru kalap

A pikkelyes tinóruk és gyűrűs fülőkék látványa pótolt az elmaradt nyári szezonért, a nyíresben még ízletes vargányát is találtunk. Sőt, Marikának tudtunk szedni egy jó adag őzlábgombát is.

Másnap Valival a Cserehátba mentünk, mindketten utazás előtt vagyunk, pontosan tudtuk, hogy mire hazajövünk vége lesz a szezonnak, most vagy soha alapon elindultunk a tuti vargányásba. Rajtunk kívül két ember volt az erdőben, boldog és boldogtalan, így elmentünk egy másik helyre, majd egy harmadikra, a végére csak megtelt a kosarunk exportképes vargányákkal :-) 

Nyári vargányák

A feldolgozás már Dénesre várt, mert haza kellett utaznom, mert két napra bevállaltam, hogy megszakítom a szabadságomat, hogy ne álljon meg az élet nélkülem :-)))))

Az erdélyi utazás előtt adtam egy esélyt a budakeszi vargányáknak is, így Évával szerdán délelőtt vargányaaratásba kezdtünk. Az érettebbjét még aznap vacsorára rántott gombaként felfaltuk. A fiatalabbak a mélyhűtőben előre panírozva várják, hogy karácsonykor, avagy egy gyors vendég ebéd formájában asztalunkra kerüljenek. Egy üveg savanyúság is lett a bébi korú vargányákból.

És akkor már csak az erdélyi út leírása maradt hátra, mellyel vége is a nyaralásnak. Már egy hete takarítunk. Ez is csak a gombátlanság miatt fordul velünk elő, de nagyon komolyan vesszük, Dénes "hitlerkedik" (ablakot mázol) én meg takarítok és kikapcsolódásként ide irkálok.