XIV. országos Gombásztalálkozó Nován

Reggel négykor, csak azért volt könnyű kikászálódni az ágyból, mert nem dolgozni kellett menni 

A vonaton akár már Székesfehérvártól lehetett volna társaságunk, de ismeretségünket már csak Zalaszentivánnál pontosítottuk, amikor is Katit és Janit lebeszéltük a leszállásról. Jöjjenek velünk tovább Zalaegerszegre, miénk a kipróbált, egyszerűbb és rövidebb útirány Novára.

Megérkezvén a Csicsergőbe (szabadidő központ) lepakoltunk, a délutánt jobb híján a Nova környéki erdők bejárására szenteltük. Sok keresnivalója ilyen erdőkben nincs a gombásznak (gyomos akácos, néhol egy-egy valahai erdő nyomát őrző tölgy-, gyertyán-, bükkfa, felhagyott gyümölcsös kertek (gesztenye és dió), de azt mondani, hogy egy szem gombát nem találtunk, az túlzás lenne. Fakó áltrifla bőven volt, sőt visszaérkezvén szállásunkra a kiállító asztalra csak mi hoztunk kerti- és sárga rétgombát (mit nekünk mások vargányája! :-))

Fakó áltrifal (Scleroderma bovista)
(mintha vargánya kalap lenne :)

A nyíló ciklámenek, a karácsonyi bejglihez begyűjtött dió és az igazi őszi (kicsi és kesernyés) őszibarack ízei, színei enyhítették a gombátlanság miatti bánatunkat.

Este tábortűznél pirított fokhagymás kenyérrel alapozhattunk a jó borocska alá, ami nem zalai volt, mert házi bort nem sikerült venni, minthogy Zalában az elfogy még az újbor előtt!

Másnap L. Zoli javaslatára, - hátha több gomba lesz, mint Zalában - lementünk a homokos Somogyba. Itt sem termett bőséggel a gomba, de legalább volt. S a gombászni veszélyes? kérdés, megint felkiáltójellel végződött. Igen, veszélyes! Lódarázs csípte meg útitársunk fejét, mert pont egy fészek alatt kellett nekünk gombát határozni. Hősiesen tűrte a fájdalmakat!

kékesedő üregestinóru felülről ( Gyroporus cyanescens)

Kékesedő üregestinórú alulról (Gyroporus cyanescens)

Szép ligeti tinórukat, kékesedő üregestinórut, néhány apró tömlősgombát is találtunk, de mi tagadás, kicsit többre vágytunk, ha már oly sokat utaztunk a gombákért.
 

és a meghatározásra váró kis tömlősgomba cukiság :-)

Szürke állaskagomba (Hohenbuehelia grisea)

Hazafelé több helyen megálltunk, de a kiszemelt erdők teljesen gombátlanok voltak. Aznap este bőven volt idő, hogy kicsit mélyebben szemügyre vegyem a kiállítóasztalt, számba vegyem a gombákat, összeírjam a fajlistát.

A bőségesnek tűnő fajszám csak az autós gombászásnak köszönhető, Nova, Szombathely, Nagykanizsa és az Őrség környékéről összeszedett gombák láttán a tanulni vágyóknak legalább nem volt hiányérzetük. Az, hogy Zsuzsiék hárman osztozhattak 20 dekányi rókagombájukon, a semmihez képest hatalmas eredmény volt.

Este kaptunk egy enyhe szemrehányást szomszédainktól, akikre sikerült Dénesnek a reggeli induláskor rázárni kívülről az ajtót, mert olyan csendesek voltak, hogy ideálisabb szomszédot keresve se találtunk volna. Na de ennyire!!

A táborszervező K. Józsi végre betiltotta az „ereszdelahajam” diszkós mulatozást, amit a gombásztársak életkorának (Mauglitól a veteránig) széles skálája is indokolttá tett.





Másnap hazafelé sem unatkoztunk M. Tibi volt az útitársunk! Tibinek nagy mázlija van velünk, nem kell megjegyeznie, hogy társaságunknak melyik poénját sütötte el a számosból, mert hogy mi is öregszünk! Elváláskor azért megegyeztünk, jövőre majd szólunk neki, ha már hallottuk.:-)

Jövőre a Tisza partra, a Beregbe megyünk. Addig még meg kellene tanulni horgászni, ha újfent nem sikerülne gombászni (eleget). :-)