Sebes víztől a Savós völgyig (2011. október havában)

Halasztgattuk a hazautazást Miskolcra, vártuk, hogy gombatermőre forduljon az ősz, de csak nem akart. Nem vártunk tovább és jól is tettük.

A megunhatatlan Sebes vízi völggyel kezdtük a szombati kirándulást. 

Előző éjszaka esett az eső. A lehullott őszi levelek nedves illata lengte be a levegőt, az imádni való szép őszi napfény lassan melengette fel a húsz fokok után hirtelen jött reggeli hatot. 

Lazán vesszük immár a terepet, kezdjük otthon érezni magunkat, minél többet járunk arra. Tudtuk hol kell lemenni és megnézni a vízfolyásban örökké ázó hatalmas bükkfarönköt, hátha még gomba is akad rajta. És akadt. 

A vízesést takarékra állította a két hónapos szárazság

Már azt is tudjuk, hogy hol, milyen módszerrel kell átall vetni magunkat az utat keresztező kidőlt fákon, s hol érdemes a kitaposott utat követni.

Scutellinia umbrorum (sörtés -csészegombafaj)

Pachyella violaceonigra
(lilás fekete kocsonyás-csészegomba)

Nem csodálkoztam, hogy a pici tömlősgombák a korhadt vizes fákon háborítatlanul élik világukat a nagy szárazság ellenére is, de a völgy feljáratánál talált kéreg nélküli ágon csücsülő,  ritka védett gomba két megviselt állapotú példányán, azon inkább. Ha nem nyúlok hozzá megvizsgálni, mi ez a túlélő gomba, nem ragad a kezemhez a megrágott részből kibuggyanó kocsonyás anyag, soha nem jövök rá, hogy ez a tönkös kacskagomba (Rhodotus palmatus). (A kép minőség kívánnivalót hagy maga után, most csak ennyire tellett).

 

tönkös kacskagomba (Rhodotus palmatus)

Pedig az volt, csak nem a képeskönyvből lépett ki, hanem a természet formálta öreg állapotában olyanra, hogy a hülye gombász ne tudjon e trófeával dicsekedni, de legalább annak örülhessen, hogy sikerült felismernie. A milliméterben mérhető, apró termetű kis pöfeteg a mohák között újabb ismeretlen gombaként vonult be életembe. 

A moha toknyelénél kisebb pöfetegek

Bár pöfeteg határozó kulcsot találtam a neten, megoldást nem. De elégedett lehetek, mert felismertem saját határozatlanságomat. :-) (Nem hinném, hogy "csak" azért picik, mert a körtealakú pöfeteg bébijeiről van szó.)

Mire felértünk a völgyön éppen ebédidő volt, így a Sebes vízi tónál terítettünk meg magunknak az egyik padon. Átfagyva a hidegtől, s gyorsan felfaltam Dénes találmányát a káposztás kockával töltött husikát, s útnak eredtem, hogy megtegyek néhány bemelegítő (egyben felfedező) kört a tó körül. A panzió melletti réten észrevettem, hogy a fűben egy csomó lapos fehér mutatkozik, nem gondoltam, hogy gomba lenne, de a kíváncsiság odahajtott. És gomba volt! Laposra taposva!

Szerencsére az éjszaka kibújt gyapjas tintagombák (Coprinus comatus) még szép számmal sorakoztak a fűben. Később a panziónál dolgozó munkás, látva hajladozásomat a réten, odajött, s megkérdezte, hogy ehető ez a gomba? Mondom igen, nagyon finom, csak kár, hogy ezt a sok szép gombát eltaposták.

- "Igen, tegnap a gyerekek, akik erre jártak, azok voltak, nem tudták, hogy ehető gomba!"

Nem kezdtem el magyarázni, hogy de akkor is miért, meg hogy nem kellene, pont annak nem kezdtem el, akit legalább olyan szinten érdekelnek a gombák, hogy ehetők-e. Lefotóztam az összetaposott gombákat és az index gombázós topicba felraktam a képét, ilyet még a topicra úgy sem tett fel senki. Nem lehet megérteni, még mindig itt tartunk, hogy ha gomba, akkor félni kell, össze kell taposni? 

Széttaposott gombák :-((

Idézet a hozzászólásokból:

„Továbbra sem értem. Vendégségben meg kitépi a cserépből a szobanövényeket? (Egy csomó közülük mérgező...)”

„Felgyújtjuk a könyvtárat, mert nem tudunk olvasni, tönkretesszük a szoláriumot, mert barna a bőrünk! A jó fertőrákosiak valamit tudnak, ott még áll a pellengér! Büntetésként minimum ez, de alkalmilag megfelelne egy erre a célra 'kinevezett' fa a tetthelyen, vagy a turista utak elején!”

Azon a kis mezőn valószínű nem véletlenül, a mellette lévő kis mocsár táplálta nedvességből egy gombaeldorádó volt. 

Sötétpikkelyes tuskógomba

Szedtünk még sötétpikkelyes tuskógombát (Armillaria ostoyae), s a hétfői TIT szakkörre csoportos fehér pereszkét (Lyophyllum connatum) is, mutatóba.

Egy megmenekült gyapjas tintagomba ifjonc

(A bő félkilónyi gyapjas tintagomba szedés felülírta a vasárnapi programot, egész délelőtt főztünk!  Élveztük  meglódult fantáziánk alkotta ételek lágy gomba ízeit. . Lásd a közös gombán!) (Sőt, ha arra jársz, akár bejegyzést is tehetsz! :-)

A gombaszedés befejeztével a panzió kandallójának tüzénél iszogatva forró kávénkat, átmelegedtünk, s folytattuk utunkat.

Amikor az út átváltott a piros sávról a piros keresztre, még nem érzékeltük, hogy ránk fog esteledni az erdőben. A sárga sávhoz érve vallotta be Dénes, hogy izé, nincs nála térkép, s nem biztos az útirányunk folytatásában. Bár a Vesszős forrásnál akartunk hazamenni, mégis jó volt, hogy a hosszabb, de biztonságosabb irányt választotta véletlenül. 

A Szepesi rét őszi látványa,
(a ragadozó madár már elszállt :-)

A Borókás teber után megpillantottuk a színes fákkal keretezett Szepesi rétet, a gúla alakú nem tudom milyen fájával a rét közepén, s a felette köröző ragadozó madarat. Igazán szép pillanatnak lehettünk tanúi! Mire a Savós völgyhöz értünk, úgy ránk sötétedett, hogy nem mertünk a völgyön végig menni, így a hosszabb és lábunknak jóval fárasztóbb szerpentinen koptattuk a betont vagy két órán keresztül. Szinte semmit nem lehetett látni, néha a teli hold azért bevilágította az utat. Egy szórakozásunk maradt, a huhogó bagolynak tudtunk válaszolni, hogy huúúú, húúúú , húúúú, de elszúrtuk az utat!!!

Így esett meg, hogy este negyed tízkor hazaérve, hullafáradtan állhattunk neki a Dénes-napi túrótorta közös elkészítésének, vacsorázás és gombapucolás közepette.:-)