II. Medvehagymás túlélő túra

A medvehagyma láz kellős közepén csak korlátozott számú résztvevővel tudta Tengerszem meghirdetni II. gerecsei medvehagymaszedő túráját. Tárgyalás a természetvédelmi hatósággal, előző héten terepszemle, útiterv kialakítása könnyen ment, az aznapi esőt elintézni már nehezebb volt, de túravezetőnknek ez is sikerült! :-)
Minden előző híresztelés ellenére Bajnán mégis volt templom a Fő utcán, így pontosan 10 órára meg is érkeztek a hívek.

Az esőcsinálás nehezen indult be, hol nem esett, hol esett, de inkább ez utóbbi. Aki féltette a frizuráját akadt dolga a gyalogláson kívül is, kapucnik, fejfedők, föl-levételével, esernyők ki-behúzásával bajlódhatott.
Szép erdei úton ballagtunk, időnként bevárva a hosszúra nyúló menetoszlopot.

A változatosságot néhány aggódó Adél elől van? telefonhívás, egy-két vetkőzőszám biztosította, mert soknak találtattak a téli rétegek az enyhén emelkedő úton. Shuffle bánta legkevésbé, hogy az erdőből még hiányzott a „büdös” medvehagyma szag, de a zöldellő levelek már sok helyen kibújtak, itt-ott néhány tő ázott hóvirág színesítette a még száraz avarral borított talajt.

Szép öreg bükkösök, elegyes bükkösök szegélyezték utunkat, a nagy piros betűkkel kitáblázott robbantás veszélyes övezetben. :-)

Elérkeztünk a római-kori felhagyott vörösmárvány-bánya aljához a Nagy Pisznicén. Kellő áhítattal és lábujjhegyen közelítettük meg a bányászat ellenére is lenyűgöző, nem emberi léptékű hatalmas színes kőfalakat. Scrofa elmondta, hogy e helyen költöttek 24 éven keresztül a végveszéllyel fenyegetett kerecsensólymok, így a természetvédők a költési időszakban éjjel-nappal őrszolgálatot tartanak e költőhelyen. Mára már vándorsólymok vették birtokukba e költőhelyet.

Az út egy része sajnos már műúton folytatódott, de visszaérve a pusztamaróti esőházhoz, a nagy zabálás megkezdése előtt történelemből és irodalomból is kaptunk házi feladatot, minthogy a pusztamaróti csata emlékműve előtt haladtunk el.
„Pusztamarót ...történelmünk egyik legtragikusabb eseményének helyszíne. A mára elnéptelenedett település mellett zajlott le a mohácsi csatvesztés utáni legvéresebb utóvédharc, amely - még ha fenntartással kezeljük a néha túlzó korabeli forrásokat - az áldozatok számát tekintve megközelítette a mohácsi pusztulás mértékét. 1526. augusztus 29-ét, majd Buda elfoglalását követően (szeptember 12.) a mohácsi csatát túlélt fősereg és az ország déli részéből menekülő lakosság a Marót települést körülölelő, hadászati szempontból jól védhető völgyben zsúfolódott össze és szekérvárral sáncolta el magát. Miután a török sereg felfedezte a több ezer embernek menedékül szolgáló völgyet, ostrom alá vette és három napi öldöklő küzdelem után Budáról hozatott ágyukkal törte meg a magyarok ellenállását. Egykorú források szerint 25.000 ember lelte halálát a völgyben, vagy került rabszíjra, ami megegyezik, vagy alig marad el a mohácsi csatában elesett vagy fogságba kerültek számától. Valahol itt nyugszik Farmos Ilona, aki férjével, Dobozi Mihállyal menekült a nyomukban vágtató törökök elől. Amikor a ló már nem bírta a kettős terhet, az asszony megkérte urát, hogy ölje meg őt, nehogy a törökök kezére kerüljön. Mikor az üldözők beérték őket, a nő leugrott a lóról, s Dobozi - nem akarván sorsára hagyni - teljesítette kérését, átdöfte kardjával a nőt, maga pedig hősi küzdelemben esett el. A csata helyszínét azóta "Emberölő völgynek" hívják, melyre Kovács György szobrász mészkőből emelt emlékműve és rajta Kisfaludy Károly sorai hívják fel a figyelmet."
forrás: http://jobbklikk.hu/index.php?Cikk=315 (Illett utána nézni a neten :-)

A pusztamaróti csata emlékműve
A menetoszlop eleje, mire az esőházhoz értünk megszedte a kacsazsíros-lipóti-kenyér menühöz járó medvehagymát.

A menü

A terülj-terülj asztalkámra hamarosan kikerültek a desszertek is, Kovlvi diólikőrje, Riffentyű bivaly mozarella sajtja, medvehagymás muffinjának már csak az emléke, Rizikemama töpörtyűkrémje, Tengerszem Rákóczi túrósa, Homerék medvehagymás fasírtja és pogácsája.

Adél a többfunkciós esőház tetején, ami most csúszda :-)
Miután lassan mindenki jól lakott, s a lényeg még hátra volt, így a kedves hívek békével elszivárogtak medvehagymázni.

A hazafelé vezető útszéleken hogyhogy nem ismerős autók álltak, ismerős netgombászok nyűtték a medvehagymát.

Tengerszem edzés közben:-)
A túra résztvevői ezúton is köszönetet mondanak Tengerszemnek, aki rainwomanként megbízatást kapott a nyárra tervezett kárászi gombafesztivál gombatermésének megalapozásához is:-)

Prológus:

Mi is megrendeztük a budakeszi medvehagymás napokat, medvehagymás pocsolyában fetrengő amurszeletek, medvehagyma krémleves, medvehagymás karalábéfőzelék, medvehagymás galuska gombás raguval, és a medvehagymás-krumplis-gombás rétest sem felejtjük majd ki a sorból.

medvehagymás galuska és a medvehagymaleves

medvehagymás-krumplis-gombás rétes

medvehagymás karalábé főzelék

Ezek után csak az a kérdés, hogy mit lehetne még megmedvehagymásítani?! :-)

Tavaszi séta a Vöröskő forráshoz

Lilapereszke bejelentkezett hétvégére Miskolcra (és el is jött). Azzal mégsem várhattam, hogy koszosak az ablakok, (közelg a Húsvét) és különben is „szalad” a lakás. Inkább úgy gondoltam, hogy a Bükk hegység (amibe már beleszerelmesedett) újabb részletét mutatom be neki. A téma adott volt, hisz ilyenkor hóolvadás után turistakörökben mindenki arról beszél, hogy húúúú, beindult az Imó forrás, működik Vöröskő.
Pénteken délelőtt a piacról, marhahúsok, velős csont, amur szeletek (valamire csak jó lesz), zöldségek, gyümölcsök kerültek a házhoz. Hazaérve odatettem a húslevest, takarékra tettem, és kimentem az állomásra. Merész húzás volt, de mire hazaértünk ponjó’ lett a húsleves, s a lényeg, a velős csont is hamarosan pirítós kenyéren ropogott a fogunk alatt. Na, jó, hát persze, hogy a velős kenyér! Csak egy-két csontszilánk szemtelenkedett rajta. :-)
Vacsora után térképet, menetrendet tanulmányozva készültünk fel a másnapi útra. Úgy gondoltuk, hogy mindkét időszakos forrást felkeressük. A források csak addig működnek, (max 3-4 hét) amíg a belső tározójukba beszivárgott hólé nem apad le a forrás szintjéig.
Másnap reggel busszal Egerbe, majd onnan Felsőtárkányig utaztunk.

Felsőtárkányi tó, melyet a Szikla forrás táplál

Szépen festett turista úton indultunk el a Vöröskő forrás irányába.

Innen már sínen voltunk :-)

A csigák még zárva voltak

A tavaszi virágok éppen mostanában nyitottak ki:-)

tüdőfű, galambvirág, martilapu

Az Egeresvölgyi kisvasút megállótól, a síneken és a mellette lévő keskeny ösvényen lehetett továbbhaladni - sajnos a kisvonat csak májustól működik.

A vasút melletti kicsiny lucfenyvest nem lehetett kihagyni, hátha találunk benne gombát.

Alig haladtunk benne, máris ott pózolt a lucos tobozfülőkék sokasága gépeink előtt.

Lucos tobozfülőkék

Utunkat folytatva újabb kísértés várt ránk, a töltés oldalában megleltük az első, majd a második, végül a sokadik, és sok színben pompázó pirosló hunyort. Mindegyiket külön-külön, a színárnyalatok kedvéért is megörökítettük.

A pirosló hunyorok szépen kisminkelték magukat a tavaszi divatbemutatóra.

Egyszer csak elértünk a Stimec házhoz, a kisvasút végállomásához. Mert olvastunk az erdei tanösvényről, azon indultunk el. Ahogy ott hasaltunk az avaron, (piros csészegombát fotóztunk) észre sem vettük, hogy az út visszafordul, s itt jöttünk rá, hogy ez az út akkor nem a forráshoz vezet. Meredek hegyoldalon leoldalaztunk a patakpartra és annak mentén értük el a forrást.

Vöröskő forrás

A látványt nem lehet szóval elmesélni, azt látni kell. Másfél méterre felbugyogó vízoszlop, ami visszahullik ernyőformában az általa táplált patakba. A vízsugárban nemcsak gyönyörködni lehetett, hanem szomjunkat olthattuk vele, verejtékünket is lemoshattunk. Ekkor ránézve az óránkra rájöttünk, hogy az „Imó” már nem fér bele az időnkbe, és ha nem a szabadban akarunk éjszakázni még a lábunkat is szedni kell a visszafelé vezető úton. Azért beiktattuk a tanösvény visszaforduló ágát is, az úton lévő táblákról magunkba szívtuk a tudományt (növény, állatvilág, geológia), de (szokásunk szerint) szemünket továbbra is a földön tartva mohák, különös formájú zuzmók, s egy piros csészegomba látványát nem lehetett megörökítés nélkül otthagyni.

piros csészegomba, zuzmó, moha

A visszafelé vezető utat a változatosság kedvéért, már nem a síneken trappolva tettük meg, hanem az erdei dózer útra kapaszkodtunk fel átkelve az Egeres patakon. Az úton dagasztottuk a sarat, s a szerpentin kanyarjai miatt, jócskán hosszabb utat kellett megtennünk. Mivel minden rosszban van valami jó, így abban reménykedünk, hogy az út mellett kinézett vargányát, rókagombát ígérő erdők, egyszer majcsak’ megtöltik kosarainkat.:-)

Hazafelé Egerben vonatra kellett szállnunk, mert a jó buszcsatlakozást már nem értük el. Kis egri séta a pályaudvarra (+ a Székesegyház esti fényben) fáradt lábainknak már meg sem kottyant. Finom egri borokról álmodozva el is határoztuk, hogy hamarosan visszatérünk ide egy városnézésre.

Otthon a fáradt vándor legfinomabb forró húslevese lett a vacsoránk.

Vasárnap délelőtt (dicsekvésképpen))) elkészítettem a „medvehagymás pocsolyában fetrengő amur szeletek trombitagombás-camembert sajtos krokettal” című opusomat :-)

Délután Lilapereszke hazautazása előtt elugrottunk Tapolcára, de ott sem találkoztunk a Tavasztündérrel, és még a hattyúk is csak fekete-fehérben mutogatták magukat a tavon :-)

Hattyúk fekete-fehérben

IV. Netgombász farsang

Történt, hogy nagypapi nicknéven egy lelkes gombász a XXI. század elején már rákapott az internetes fórumokon való gombászásra :-)
2005.10.21-i NetAcadémián tett bejegyzése a netgombász történelem kezdetéről tudósít.
„Igazából az Index gombász-fórumán résztvevők eddig magános farkasként űzték ezt a sportot. Nekem támadt az a hóbortos ötletem, hogy ne csak virtuálisan, de a való életben is ismerjük meg egymást, ezért szerveztük meg az I. Magyar Netgombász Találkozót, amely várakozáson felül sikeredett………….. Évente egyszer biztos fogunk találkozni, már szervezzük a 2.-at.”
És a netgombász találkozót követte a netgombász farsang, sorban a negyedik.
A netgombász farsang születése körül az Index Gombázós topicján már többen bábáskodtak, nagypapinak csak el kellett ültetni a bogarat a fülekbe: „Nem gondoltatok még arra - így indult a netgombász tali is :-)) - hogy jó lenne egymás után, amúgy svédasztalosan végigínyenckedni egymás kajakölteményeit? Hm...”
Aztán a forraltboros-pirogos netgombász megbeszélés nyélbeütésének megszervezése helyett Maple a világhálóba kiáltotta: „Csináljunk topik - farsangot!!! Helyet kellene találni vmi közösségi intézményben. Batyus piknik - mindenki alkothatna vmi finomat. Jelmez – gomba”.

Nagypapi idézetek sora az előzőekkel még nem ért véget, hiszen a netgombász szó is magyarázatra szorul.
„Netgombász – főnév, természetes személy, a világhálót előszeretettel használja gombásztudománya gyarapítására, tapasztalatai megosztására, általa talált ismeretlen fajok azonosítására. A netgombász rendszerint szenvedélyes fotós is, életlen képei alapján szeretne pontos fajmeghatározást. Munkahelyére érve első dolga az ún. Gombázós topik elolvasása, kollégáinak csak ezután köszön. Száraz időben eget kémlel, ilyentájt embertársaival kibírhatatlan. :-)”

E szükséges kitérők után visszakanyarodom a bejegyzés fő témájához, a Netgombász farsanghoz. A meghívó a székesfehérvári Fejér Megyei Művelődési Központba szólt, Maple munkahelyére. (Remélhetőleg a szombat délutánért járó túlóra pénzt a cég fizeti neki, s nem hivatkozik gazdasági válságos olcsó trükkökre :-).

A terem díszítése a korán érkezőkre várt, s aki bírta tüdővel fújhatta akár kettesével is a lufikat.

Mi Rizikével, Rizikemamával, Tigrinccsel a MÁV forróvonatával érkeztünk. Vagy megfagyunk, vagy megsülünk választékból az utóbbit kaptuk, s mivel a kosárkánk gombás ételekkel volt megtömve azt a peronon hagytuk, ott legalább hideg volt. Ismerve a vonatos trükkös lopásokat abban reménykedtünk, hogy a ravasz tolvajok csalinak vélik az őrizetlenül hagyott csomagot és nem lopják el:-)
Maple az állomáson várt minket kocsijával, szerencsére mind az öten befértünk, négyen lehúzott fejekkel a hátsó ülésen lapulva néztük és hallgattuk Maple-tour szolgálat idegenvezetését.
Mikorra a müviházba megérkezett minden résztvevő, az asztalok is rogyásig megteltek finom ennivalókkal, a falni vágyók gyors kielégülését Bonard késleltette a Magyar Netgombász Közhasznú Egyesület (MNKE) megalakulásáról szóló tájékoztatójával. Korgó gyomorral, éhségtől elcsigázva teljesítettük a jelenléti ív négypéldányos aláírását és perkáltuk ki az éves tagdíjat, de most már aztán irány az asztal!

Sós után, édes, egy kis emésztést serkentő pálinka, s ezt a sorrendet akár ismétlő jelbe is tehetném, csak a pálinkát cseréltem le, hol borocskával, hol szénsavas szódavízzel. Levegővételnyi szünetnél többet kellett tartani Hasandel merőkanálnyi szarvashúsos – gombás raguja után, ezután már nem sikerült legalább csipegetés szintjén végigkóstolni a legtöbb ételt, s gondolom ezzel mindenki így volt.

Ha már belemerültem az evésbe hadd soroljam fel a választékot:
Először is a gombát látott ételeket:-)

kétésfélcentiscitromosvargányáskolbászfalatokmustárosdióskolbászmártással,

spenótos zsemlegombóc tejszínes gombamártással, gombás szarvasragu cseréptálban, gombás puliszkafelfújt titkos vargányamártással,

gombakalapos töltött burgonya szalonna köntösben,

gombás sajttekercs,

rozmaringos kacsaszívvel töltött kucsmagomba, gombás töltött paprika és uborka, gombalekváros piskóta rolád, szarvasgombás vaj,

vargányás focaccia,

Váncsa szakácskönyvből készített gombás-vadhúsos egytálétel. Az édességek sem nélkülözték a gombát, legalább formájával díszítették az asztalt. 13 kanalas légyölő galóca, lekváros gomba-linzer, somlói galuska, nemisakármilyen csokis muffin, csokoládé bevonatos szív-puzzle (a két félből egy egész, ha jól összeilleszted :-) almás pite két változatban, sajtos pogácsa, mandula, aszalt szilva,

sós-falatok, torták, sütemények,

Szysssz ehető gombakertje:-)

A receptek elkövetőinek felkutatásával gyorsan múlott az idő, s elkövetkezett a tombola. Szysssz kétszer is nyert, míg, akik nem nyertek semmit (Szömi meg én ) vigasztalhattuk magunkat, hogy legalább a szerelemben leszünk nyertesek.
(Szysssz azért másnap reggel születésnapi ráadásnak nekem adta a kis zöld plüss békát, melyet gyermekemmé fogadtam :-), ezek után kikötötte, hogy akkor semmi köze hozzá :-)

Felismerési vetélkedőre szánt anyagommal - R. Sabatier könyvéből kifotózott tréfás gombaképek - néhányan körbeültük Maple laptopját, és kétszer is átpergettük a képanyagot, mert, hogy minél többször nézi az ember, annál több részletét fedezi fel a bennük rejlő sziporkázó gombahumornak.
A társaság nagy részének a farsangi jelmez készítésére nem maradt ideje, meglehet elfogyott az ötlete és még a tavalyi göncöt sem találta :-)

Megmosolyogtuk Kovlvi dédnagyapa-korabeli kucsmáját és Kasza göndör-fekete-műparókáját, hozzáillő hazafi-matricás pólójával.

A gyerekek galóca és őzlábgomba kalapos jelmezei örök darabok, nem lehet kinőni őket, csak Botit nem sikerült rávenni, hogy legalább egy fotó erejéig vegye fel a tavalyi bronzos vargánya öltözetét.
Hazafelé Homerxék a szép új autójukkal útba ejtették Bkeszit is, megszabadulva ugyan a tombolára bevitt „felesleges” tárgyainktól, mégsem üres kosárral mentünk haza, mert csomagolni kellett a maradékból, s bizony milyen jó volt másnap reggel is Nagypapi kolbásza, meg a focaccia, és hadd ne soroljam tovább, mert a végén megint éhes leszek.