A miskolciakkal Szlovákiában: Jabloncán (szept.14-15-16)

Ha nem láttam volna Jablonca falu címerét az almafákkal, s nem találkoztunk volna az úton-útfélen gyümölcstől roskadozó almafákkal, talán nem jutott volna eszembe, hogy a falu nevében nem véletlenül rejtőzködik a szlovák jablko (alma) szó.

Ezzel magyarázható kétségtelenül az a tény, hogy Jabloncán a semmiből is elő lehet teremteni két tepsi almás lepényt…- de erről majd később.

az almatermés kitűnő lesz

Pénteken reggel 8-kor indultunk három kocsival a Búza téri evangélikus templom elől. Még a határon innen megálltunk egy másnap megrendezendő aggteleki gombakiállításra anyagot gyűjteni. A választék elég gyérnek bizonyult, nemhogy ehető, de még „bolond” gombát sem leltünk. Megérkezvén Jabloncára, a szállás elfoglalása után a faluhoz közeli „tuti” gombászhelyre a Torna patakhoz mentünk csapatostul. Kár, hogy nem lassú, keresgélős tempóban mentek a többiek, a nagy rohanásban csak arra tudtam figyelni, hogy az itt-ott szélesen csordogáló patak vizes-zsombékos részein megpróbáljam a cipőbeázást megúszni.

Végül is terepszemlének nem volt rossz, végre nem kiszáradt patakok szomorú látványáról kell beszámolnom, igaz gombát a rózsaszínes egyrétű taplókon kívül nem találtam. Voltak részek, ahol a víz lépcsőkön zuhogott alá, mely látványt órákig elnézegettem volna, ha rajtam múlik. Visszamentünk a szálláshelyünkre, s közben megérkezett az otthonról délután induló miskolci csapat is Ők is hoztak gombát, mi is találtunk, összejött 40 faj, így a délután egy részét önkéntes gombahatározással töltöttem. A lehangoló gombátlanság miatt délután már senkinek nem akaródzott újabb felfedező túrára indulni, így egyedül visszamentem a megismert helyszínre gombát keresgélni a patakban fekvő korhadt fatörzseken.

korhadt égerfa tönkök díszei

S hogy még a régóta keresett égertinóruból is szép példányokat tudtam fotózni a patak partján, részemről a szárazságra panaszkodni okom tovább már nem illett. Míg odavoltam Tibi és Dénes kitalálta, hogy a házigazda új kemencéjét beavatják és kenyérlángost fognak sütni.

Mire visszamentem a táborba a szorgos lányok már a holnapi ebédet készítették elő, zöldséget, krumplit pucoltak, hogy a bográcsos-gulyásleves elkészültére ne kelljen majd sokat várni . A fiúk szorgalmasan vágták a fát, készítettek gyújtóst, Tibi pedig etette a kemencét, mielőbb hozzákezdessenek a langallósütéshez. Szerencsére a bolt még nyitva volt, így vettek lisztet, élesztőt, tejfelt, juhtúrót , a feltéthez a kolbászt, hagymát, szalonnát, paradicsomot, paprikát a hazai készletből dobták össze. Nagy izgalommal és egyre éhesebben vártuk, hogy mikor lesz már úgy átmelegedve a kemence, hogy megkezdődhessék az attrakció.

A kenyérlángos tésztáját Csilla gyúrta meg, meg kell hagyni jó erőben van, titkon bevallotta, hogy otthon ő is géppel csinálja. :-) Miután szépen megkelt a tészta, 19 részre porciózta, s kezdődhetett a főpróba. A kinyújtott lángost  Vera vitte a konyhától a kemencéig a marha nagy péklapáton, (de lehet, hogy a lapát vitte Verát, minthogy nagyobb volt nála :-) .Tibi nyitotta a kemence ajtaját, és zsupsz, be is tette volna az első adagot, ha nem ragadt volna rá a lángos a lapátra. No, egy kis lisztezés, igazítás, eztán már sikerült a lángost kemencébe tenni. Tökéletes összhangban dolgozott a stáb:  Csilla nyújtja a lángost, Vera viszi a lapátot, Tibi kemencébe teszi – elősütés után kiveszi, feltétet tesz rá, visszateszi, megsüti, kiveszi -  mi többiek pedig drukkoltunk. Áhítattal vártuk, mikor készül el az első kenyérlángos, mely ugyan kicsit kormos, kicsit deformált lett, de a miénk!

az első kenyérlángoa

ez már a sokadik, majdnem tökéletes

Természetesen a többi lángos már egyre jobban sikerült, lineárisan közelítve a tökéletesség felé.
Az elősütés után a kenyérlángosra rákerült a feltét, tejfeles juhtúróval megkenve. Jancsi otthonról hozott mélyhűtött csoportos tuskógombájából is került a feltétbe. S ahogy fogyni kezdett a rávaló, Marika már a gyümölcsös változathoz készítette össze a kiváló lekvárját.

Másnap a pálinkás jó reggelt után két helyszínre ment a csapat kirándulni. A 2. számú tuti gombászhelyre autóval a csapat egyik fele, mi pedig gyalog indultunk gombászni. Ez a terep valaha ontotta a rókagombát, s mintha gerebengomba hegyekről is említést tett volna Tibi, tény, hogy mindezeknek halvány nyomát sem láttuk most. De legalább volt egy büdös, kénsárga fogakkal rendelkező tapló, melynek határozása enyhén szólva komoly fejtörést okozott. (Csak otthon sikerült a svájci gombás könyvemben rátalálni a megoldásra, addig a tüskés laska nevét bitorolta:-) Ez a gomba (Sarcodontia setosa) csak azért tartozik a ritka gombák közé, mert a korszerű almatermesztés nem éppen a szabadon termő terebélyes öreg almafák meghagyásáról szól.

Sarcodontia setosa tüskés almafatapló

Túl sok gombát most sem vittünk haza… De mire hazaértünk a tegnap előkészített alapanyagokból elkészült a bográcsban a gulyásleves. Mindenki hozzátett egy csipet ezt azt, de szerencsére nemcsak a sóból. :-) Isteni volt, meg kell hagyni. Másnap reggelire is gulyáslevest ettünk. A maradék levest kis bográcsban Csilláék betették az autóba, melynek illata betöltötte a kocsi egész légterét, így ebédre, útban hazafelé, ha már enni nem legalább szagolni lehetetta finom gulyáslevest.
A leves után sütemény dukál, vagy nem? Mi lenne ha, sütnénk egy almás lepényt?!?! A bolt ugyan zárva volt, de a falu magyar nyelvű lakosaival szót lehetett érteni… Ilyen mondatokat állítottam össze: Jó napot kívánok! Itt táborozunk a faluban, kemencénk van, de nincs élesztőnk, vagy sütőporunk, de tojásunk sem. ÉS LETT!!! Aztán már csak a hullott almákat kellett a földről a hazai mellé összeszedni és készen állt az alapanyag.

Isteni volt, még a kutyának is kellett :-)

Sodrófa helyett megtette a karton rúd, reszelő volt az alma gyalulásához, sőt frissen tört és pirított mogyoró is került a töltelékbe. Kicsit elszámítottuk magunkat, mert a két adag lepényhez csak 1 tepsi volt a háznál, de a magyar háziasszony nem ismer akadályt, Vera alufóliából hajtogatott egy tepsit a következő adagnak. S mert volt még hely abban a csodálatos kemencében, hát bedugtunk egy lábos tepsis krumplit is sülni.

tepsis krumpli sült szalonna taréjjal

A végeredményről beszéljenek a képek… Ilyen finom illatokra még a szomszédék kutyája is átlógott a kerítésen, s kérni is tudni kell alapon ő is jól lakhatott a tepsis krumpli zsírjával meglocsolt kenyérrel. Sajnos az almás lepényből nem jutott neki, minden morzsája még melegében elfogyott! :-)
Délután a szedett gombákból még egy terepasztalt kellett beállítani, de még ez is kevésnek bizonyult, így két padot is hozzá kellett toldani, mert a sok ember sok gombát talál alapon 70 gombafajt sikerült meghatározni. Dénes pedig falunéző turnéra indult. (Valakinek művelődni is kell a családban, ha már az asszony csak a gombákig lát:-)
Néhány élő gombaszépség:

Narancsvörös csészegomba az ősz gombája



a nálunk védett égertinóru



Gyenge áltintagomba



gyapjas tintagomba

terepasztal felülnézetben :