Gombásztábor Gyergyószárhegy 2012. augusztus 8-13.

Lengyel gombászokkal indultunk a XII. erdélyi gombásztáborba, melynek helyszíne most Gyergyószárhegyen volt.
Dénes mitfahrerként térképpel a kezében mutogatotta az utat. Balra-jobbra-egyenesen (nem lévén közös kommunikációs nyelvünk) mely jelzéseket Wjesek olykor-olykor későn fogadott, így aztán nem volt csoda, hogy csak a GPS segítségével keveredett ki egy-egy nagyváros centrumából. (Wjesek az utat nem terveztette meg GPS-szel, mert nem tudott a román városneveken eligazodni.) S mert nem akartunk autópályán menni, utunk leghosszabb szakaszán "sikerült"  a legrosszabb verziót kiválasztani, ahol is az útjavítások miatt piros zöld lámpákkal avagy közlekedési tárcsával irányították az autókat. Az egy sávra szűkített utakon elég lassan araszolgattunk. Éppen a megnyitóra értünk Szárhegyre, de legalább nem késtünk el.
Az erdélyi kollegák a ferences kolostorban, az anyaországiak a falu korszerű, kétemeletes panziójában kaptak szállást.

Gyergyószárhegy Ferences kolostor

A mi szobánk ablakából csodálatos kilátás nyílt a Lázár kastélyra, a környező hegyekre, mondhatjuk keleti kényelemben volt részünk. Volt fürdőszobánk, a hűtőnk hűtött, az olimpiai összefoglalókat  ágyból nézhettük esténként a tévében. Az étkezések a földszinti ebédlőben voltak, minden reggelinél volt köményes-, meg többfajta hazai pálinka a sarokba készítve, étellel, itallal igazán jól tartottak minket.
György Feri a házigazdák egyike, "lobbizta ki" hogy Szárhegyen legyen  végre már egy gombásztábor. Feri minden gondolatunkat leste, nehogy hiányt szenvedjünk valamiben is. Csak egyet nem tudott elintézni, hogy gomba legyen. A szárazság legyőzhetetlen ellenfélnek bizonyult.





György Ferenc
az egyik Házigazda



A túrák könnyű-közepes-nehéz választékából első nap egy közepesre mentünk. Güdücig (Szárhegyhez tartozó falucska) kisbusszal mentünk, innen gyalogoltunk fel a környék erdeibe. A csapat egyik fele látva a reménytelen gombahelyzetet, hamar pihenjt parancsolt a civilben tűzoltó túravezetőnknek. Eldőltek a füvön, hogy kipihenjék  a hajnalba nyúló tábornyitó „rendezvény” fáradalmait.

A pihenés után tovább indulva hamarosan meggyőzték magukat, hogy sokkal jobb nekik a sör-élesztőgombákat tanulmányozni a güdüci kocsmában, sem mint a nemlétező kalapos gombákat keresni az erdőben, a nagy melegben…  Mi az örök reménykedők, még egy órácskát baktattunk az erdőben. Az érett málna csipegetése közben vettem észre  egy havasi ribiszkebokrot, melyet azon nyomban lelegeltem.

havasi ribizli

Miután belakmároztam, szaladtam a többiek után, s kérdeztem meg a leszakított ágacskával a kezemben, hogy ugye ez ribiszke? Jaj, ez méreg, ebből nem szabadna enni, mondták többen is. Hatást fokozandó, még a lengyel kollegának, akinek kóstolót adtam, elmutogatták, hogy halál vár reá.:-)) Tudtam, hogy összekeverik a lonccal, de azért kicsit megijedtem. :-)
Annál is inkább, mert nem savanykás ribizli íze, hanem érett egres íze volt. Később, a táborban Lajos megnyugtatott, hogy nem tévedtem, a loncnak más formájú a levele....
Később, túravezetőnknek más ötlete nem lévőn, lefelé vettük az utunkat, a patak menti rezgő-nyárasban reménykedtünk még vörös érdestinóruban, de ott sem találtunk gombát.
A két másik csoport sem sok gombát hozott, így a délutáni gombahatározás nem tartott sokáig. Másnap a közepes túrát átminősítették nehézzé, ebből arra gondoltunk, hogy akkor a nehéznek hirdetett túra lesz a közepes, s megvártuk a szárhegyi polgármester vezetésével indított túra kezdetét. A Libán tető - a megkésett indulás miatt - már nem fért a programba, de így is a Görgényi havasok, Szántó hegynek nevezett részén jó nagy meredeket másztunk meg a gombáért. Gábor László polgármester úr a tuti gomba-lelőhelyeit mutatta volna meg, de a gombák látni sem akartak minket. Néhány gomba – főleg az utak mentéről, s nem a sűrűből,  – azért került a kosarunkba.

ibolyás rókagomba

Megtaláltam életem legszebb sötét tinóruját, de akadt még céklatinóru, ibolyás és sárga rókagomba, nagy őzlábgomba, farkas tinóru,bársonyos csengettyűgomba (Pluteus plautus), légyölő- és barna galóca is.

sötét tinórú élőhelyén

sötét tinóru ismertetőjegyei
a barna színű termőréteg

A tempónkkal sajnos bajok voltak…. Szerencsére a túratársak megértették és mindig bevártak minket, nehogy nagyon lemaradjunk. A túránk kiérdemelte a legsikeresebb gombásztúra jelzőt! A kínálatunkkal megmentettük a gomba szépségversenyt, mert rajtunk kívül csak két ember tudott a másik csoportból gombát hozni a versenyre. A legszebb gombákat a túratársak nevére kiraktam az asztalra, hogy Málnási András se maradjon munka nélkül :-) Igaz a fődíjat elvitték előlünk, mert hogy tálalni is tudni kell! Nem elég a szép gombát lerakni, kell hozzá cicoma is…. Hát így állunk...., ahogy az életben is,  a festetlen gomba-szépségek alulmaradtak a versenyben ! :-)



Sajtok és a mester

Következő nap reggelén a kézműves sajtkészítést megtekintendő reggel hétkor indult a túra az esztenára. Mi a reggeli program befejeztével a Csikszentkirályi Lucsba terveztünk egy gombász túrát, ezért Wjesek kocsijával indultunk el Szárhegyről.  Wjesek egyáltalán nem örült a túrának, sem annak, hogy vezetnie kell, így az első gödörnél kitessékelt minket a kocsiból, hogy menjünk gyalog. A kb. 5 km-es reggeli túra nem is lett volna rossz, de egy kaszáló ember tanácsára "toronyiránt" nekivágtunk a domboldalnak. S, ahol már nem volt lekaszálva a rét, ott bizony nehéznek bizonyult a terep! A fejés után kiengedték a tehéncsordát, özönlöttek a tehenek lefelé a dombról, velük együtt a pásztor kutyák, s úgy csaholtak és rohantak felénk, mintha minket akarnának reggelire felfalni. Üvöltöttem a pásztornak, hogy fogja meg a kutyáit!!! Szerencsére meghallotta, így aztán tovább már békében araszolgattunk fel a meredek domboldalon. Tamás a terepjárójával elindult  minket megkeresni, hogy feljussunk mi is a tetőre, s mert  nem az úton mentünk, így csak az utolsó 100 méteren találkoztunk össze. (Azért jól esett az odafigyelés!). Fél tízre értünk fel, így a sajtkészítés titkaiból kimaradtunk, de legalább a frissen készített meleg ordából falhattunk. Aztán gyorsan elindultunk a tőzeglápra.



Csíkszentkirály természeti kincse a Lucs - tőzegláp. Románia legnagyobb tőzeglápja 1079 m tengerszint feletti magasságan, védett terület, de szabadon látogatható.  Nevezetessége a jégkorszaki tundrai pici nyír, valamint számos növényritkaság: tőzegrozmaring, kereklevelű harmatfű, tőzegáfonya… "A lápot középen turistaösvény szeli át, azonban idegenvezető nélkül nem tanácsos a túrázás, mert a láp növényzete olyannyira egyhangú, egyforma, szinte lehetetlen a benne való tájékozódás" - írja az ismertető.

Tölcséres rókagomba

Sajnos itt is az idő volt az ellenségünk, mert a kis erecskék mentén, a mohában azért lehetett volna még több gombát találni. Lajos, aki "csak" miattunk, a néhány, nagyon elszánt gombász kedvéért jött el, valószínű ettől sokkal nagyobb gombagazdagságot látott már itt, Lucsban... így aztán nem eröltette sokáig a maradást. Nagy bánatunkra, rohanósra sikerült ez a nap, csak belekóstoltunk mindenbe... No, majd máskor. Feri szerint júliusban nő ezen a lápon a mocsári sapkás gomba, mely gomba élőhelyi látványára régóta vágyom. Nincs szerencsék a Luccsal, a tavaly őszi látogatásunkkor "csak" jégbe fagyott gombákat láttunk, most meg a száraz arcát mutatta meg nekünk. A süppedő mohában nagy élvezet volt járni, egy-egy szem áfonyát lecsípni, s lesni hogy hol kukucskálnak ki gombafejek a nagy mohából. Ha békagombát nem is, de békát és gombát külön, azért leltünk. :-)



karcsú papsapkagomba

északi tejelőgomba

Este volt a Négy évszak gombás ételei könyvünk (Déva, Corvin kiadó) bemutatója. Kiadónk, Varga Károly éppen a végszóra érkezett, így egy kicsit rendhagyó lett a műsor, nem az elején, hanem a végén mesélte el a könyv elkészültének ötletét, történetét. (Ez úton is köszönjük Karcsinak, hogy bízott a könyv eladhatóságában, s hitt az olykor merész, egyedi ötleteink másokat is a gomba-konyha megújítására inspiráló hatásában. )
Kedves Olvasók: az új recepteket, "a tojásos gombán és gombapörköltön túl is van élet" jeligére kérjük a kiadóba!:-)
Utolsó nap szabad program volt. György Feri elvitt minket autójával Gyergyószentmiklósra, így megnézhettük a Tarisznyás Márton múzeumot, s a múzeum udvarán kialakított skanzent, botanikus kertet.


itt csak ilyen gombával találkoztunk :-)

Délután a Lázár kastélyt néztük meg, majd este visszatértünk, hiszen a tábor záró is itt, a lovagteremben volt.

Gyergyószárhegy Lázár kastély

a lovagterem

Az egyik helyreállított dísz

S hogy ne jöjjek gomba nélkül haza, vettem egy "művészi", gombás-fülbevalót. Az esti búcsúvacsorán el is dicsekedtem vele, megkérdezve, hogy felismerik-e benne a gombát? Háááát fekete tönkkel ?- volt a kétkedők válasza. Bizony van! A kormostönkű érdestinóru! :-)
A késő éjszakába nyúló búcsúvacsora, tábortűz  után szerencsére nem másnap nem kellett nagyon korán indulni. Most már Wjesek is felkészítette GPS-t az Erdély térképünk segítségével, s szép utakon a Királyhágón keresztül jöhettünk haza. Termit (a másik lengyel fiú) kiélhette magát újabb cigánylányok fotózásával, mert ez lett a mániája. A bánfihunyadi cigánypaloták mellett  is elhaladtunk, így ha bár Drakulával nem is, de hasonló színvonalú „folklórral” azért találkoztak a hazafelé úton is.
Gomba nélkül is jó volt a gombásztábor, szeretünk Erdélybe járni. Sőt az a megtiszteltetés ért minket, hogy tiszteletbeli tagnak választottak bennünket a László Kálmán Egyesületbe. Köszönjük szépen!

Fecsketárnics

Már most várjuk a jövő évi tábort!