Megemberelték magukat a gombák a Forrásvölgyben:-)

A Bükk mindig tartogat meglepetést! Ezzel győztük meg magunkat, hogy elinduljunk újból Miskolcra kiheverni a múlt heti budakalászi teljesen gombátlan, poros-száraz erdők látványának sokkhatását.

Talán nem is emlékszem olyan kirándulásra, hogy egyetlen – akár egy harmatnyi nedvességgel is beérő aprócska gombát ne leltem volna a budakalászi terepen, a TIT szakkör Lyukas hegynek nevezett (valójában a Kevélyek alja) őszi gombaparadicsomában.

Szombaton Miskolcon a Forrás völgyet választottuk kirándulásunk helyszínéül, ott legalább víz van, ha már komoly eső nem is esett itt sem hetek- jobban mondva hónapok óta. A máskor mocsaras, járhatatlan égeres részt most bezzeg száraz lábbal bejárhattuk. A nagy gombaínségben most bizony összeszedtük a lehullott levelek alól, sőt még a mohából kikandikáló gyűrűs tuskógomba csokrokat, még a barna porhanyósgomba nagyon is megbecsülendő gombának számított ez alkalommal. 

Gyűrűs tuskógomba bébik

Reménykedtem, hogy az égeresben legalább éger tinórura bukkanunk, de ekkora mázlink nem volt. Azért más gombával is lehet vigasztalódni, majdnem minden kidőlt fát körbe-körbe nézegettünk. Milyen jó, hogy a gyűrűs fülőkék hivalkodó szépségüket nem rejtegetik, legalább őket nem nehéz észrevenni!

Gyűrűs fülőke az otthoni ruhájában :-)

Gyűrűs fülőke a kimenőjében :-)

Vali úgy ment előre a terepen, mintha ismerné az utat, de legalábbis a tuti gombalelőhelyeket. Így aztán nem is csoda, hogy rátalált a hatalmas petrezselyemgombára. A gomba úgy borította be a bükkfa derekát, akár egy derékmelegítő, hogy meg ne fázzon, szinte sajnáltam leszedni.

petrezselyemgomba

Nagy terveink voltak a nemrég kapott lila burgonyával gombával párosítva salátát, gyümölccsel kompótot terveztünk belőle készíteni, de a hazafelé úton, több mint gyanúsan viselkedett a gombánk.  Lassan átnedvesedett tőle a szatyrunk, majdhogynem csöpögött a víz belőle. Valószínű megfagyhatott a gomba az előző napi hidegek hatására, s a mostani tizenfokoktól felengedve kissé elhagyta magát. Akár a fazékban, olyan állaga és színe lett a sós vízben főzés hatására, mint a napközis mosogatórongynak. Aki járt napközibe a 60’ as években bizonyára tudja, hogy a viaszosvászonnal takart hosszú ebédlőasztalt a naposnak kellett letörölni az ebédelés után, hogy a következő csoport tiszta asztalhoz ülhessen. Ennek a rongynak a becsületes neve BŰZMACSKA volt nálunk, tele volt zsírral és a soha meg nem száradó, rothadó rongy ételszagával. No, ezt fogd meg kispajtás és kend szét az asztalon vele, ami rajta van, így kell napközis módra rendet tenni. Húúú, de utáltam napos lenni! Milyen jó, hogy a mai mosogató rongyok nem vászonból, hanem szivacskendőből vannak! :-)

A megfőzött gomba nemcsak gusztustalan volt a mocskos fehérre fakult színével, se íze, se jó szaga nem volt, így sajnos a kukában landolt.

Egy másik fatönkön Vali gyönyörű gombacsoportot vett észre. A fene evett meg, hogy mi lehet ez a szépséges gomba, soha nem találkoztam vele az életben.  Addig lapozgattam a nahuby.sk honlap gomba galériáját, míg megtaláltam ezt az élénk sárga lemezű gomba nevét sárgalemezű lánggombácska (Flammulaster limulatus).  No, hát nem nagy újság, a miskolcigombasz.hu –n már szerepelt a fajlistában, nem első adatos gomba a Bükkből, de az újszülött bükki gombásznak minden gomba új.:-)

Sárgalemezű lánggombácska
(Flammulaster limulatus)

Átügetve a fagytól lekókadt acsalapu tengeren, alig vártam, hogy a forrás táplálta első, kis patakhoz érjünk. Nem volt, kiszáradt, elpárolgott belőle a vízzel a remény is. Összeszámolgatva a fellelt gombák számát,  elértük a húszat is, sőt Déneske találta gomba megfejtésével elmondható, hogy mára eggyel több az új fajok száma a bükki fajlistán. 

Az új faj: Simocybe haustellaris
 (deres olajosgombácska)

Ha csak azt mondanánk, hogy soha rosszabbat, az kevés lenne a nap értékeléséhez! Csoda, hogy a gombák nem adják fel, élni, elvégezni a feladatot, amit a természet kiszabott rájuk, ha csak pici esély is van rá, ők megpróbálják!