Felnőttkorom legszebb nyara :-)

Miután gyerekkorom legszebb nyara soha sem volt, így most nosztalgia bejegyzésről szó sem lesz. :-)

Gazdasági válság idején adatott meg először, hogy a magam kedve és igénye szerint töltsem el 23 napos szabadságomat.

2011. július 22-én pénteken, már hátizsákkal mentem dolgozni, hogy a munkaidő végeztével Miskolcra utazhassak.

Sürgős megnéznivaló akadt a Sebes vízen, hiszen Béla a miskolci gombászoktól küldött egy kéregtapló fotót, melyen egy általam régóta keresett olívzöld csészegombácska (Catinella olivacea) gomba körvonalaira emlékeztető kis jószág volt látható. Valival megbeszéltük, hogy a gombával való személyes találkozás érdekében első utunk a Sebes vízhez vezet. Erről a kalandról a miskolcigombasz.hu szólástér rovatába részletes leírást írtam már, most nem ismétlem meg. kattints ide, ha gondolod, hogy érdekel :-)

Olívzöld csészegombácska (Catinella olivacea)
puha kéregtapló bölcsőjében

Az olívzöld csészegombácska expedíció végeztével Dénessel folytattuk utunkat, sajnos Valinak szűkre szabták az eltávozási engedélyét :-). Garadnáról Szentlélek felé indultunk el. A Turista Pantheonnál nem találtuk a turistajelzést, toronyiránt elindulva ott kötöttünk, ki ahová még véletlenül sem akartunk menni, vagyis a Háromkúti völgyben az Aranylépcsőnél. (Dénes emlékei erről az útvonalról nem a könnyed túra kategóriába tartoznak.) A Sebes víz oda-vissza megmászása után éppen nem vágytunk egy újabb nehéz terepre, meghagytuk volna inkább a Népek Tavasza teljesítménytúrázóknak e „kötelező” élményt. A látvány, ami elénk tárult, minden nyűgünket feledtette, ilyen gyönyörű természeti tájat kár lett volna kihagyni. Az Aranylépcső bejáratát lépcsősre faragta a természet, s a lépcsőket pedig a patakból csordogáló vízből kiváló mész, kéregszerű bevonattal burkolta be. 

az Aranylépcső

A csordogáló víztől nedves lépcsők mellé zöldellő mohákat ültetett a természet tájépítésze, az erdei színek: moha zöld- víztől csillogó drapp párosítása jó ízlésére vall :-).

Az már csak természetes, hogy a kidőlt fákon, köveken ugrálva is gombát kerestünk, és szerencsére találtunk is, szép szőrős bocskorosgombát, bozontos tüskés sörénygombát, melyeket alulról, felülről, előröl és hátulról is lefotóztunk, legalább addig sem kellett a meredeken felfelé kaptatni. 

Egérszürke bocskorosgomba (Volvariella murinella)
hívatlan látogatójával egy kullanccsal

Szentlélekről lebaktattunk Ómassára, hazaérve már csak a vízszintes testhelyzet mielőbbi elérése volt az est fénypontja, álmatlan éjszakai forgolódástól nem kellett tartanunk, ahogy lefeküdtünk, úgy ébredtünk reggel.

Július 27-én kedden indultunk Komlóskára, hogy majd a pénteken kezdődő III. Zempléni Gombafesztiválon is részt vehessünk. Szállásunk a Sólyomvár panzióban volt (némi üdülési csekkel megtámogatva nem éreztük túl drágának). Szobánk ablaka a falut körül ölelő hegyekre, valamint a patak mentén elterülő háztáji kertekre nyílt, csendes, békességes pihenést biztosítva. A panzió konyháját is kipróbáltuk, kétszer is ettünk a gombás mintás tányérban felszolgált tárkonyos vadragu levesből, ami önmagában is elégséges, de házi szilvás gombóccal, netán kapros tejfölös ruszin lepcsákkal megtetézve garantált a szétpukkadás. 

Nemcsak a tálalás,
a benne való leves is kedvünkre való volt

A fesztiválra tartogattuk a gombakeresést (amúgy is kevés volt még a gomba, mert a nagy szárazság utáni esők eredménye későbbre ígérkezett), így a felfestett turistajelzések nyomán indultunk bebarangolni a tájat. Első nap délután elindultunk a kék kereszten (az út elején nem lévén fák, csak bokrok, így arra aggatták a kék kereszt jellel ellátott alul kilyukasztott sörös dobozokat – hiába találékony ember a magyar!).

Felérve a dombtetőre, nagyon távolinak tűnt az erdő, amolyan vihar előtti volt a fülledtség is, így Dénes javaslatára inkább visszafordultunk. Jól is tettük, mert hamarosan a fejünkön kopogtak az első nagy esőcseppeket, s pár perc múlva olyan felhőszakadás kezdődött, mely vagy órára az utunkba eső első kocsma pultjához kényszerített. Másnap szép, napos időben túráztunk a Telér tanösvényen, de annak utolsó állomását a Puszta vár megmászását másnapra halasztottuk. Az előző napi eső nyomait bakancsainkra tapadt vastag sár még őrizte, de ettől a patakban könnyen megszabadultunk – muszáj volt belegázolni, hiszen hidat csak másnapra emeltek a fesztiválozók tiszteletére rajta! :-) A Puszta vár megmászása több szempontból emlékezetes maradt. Egy: eltévedtünk, s a kőhányásokon felküzdve magunkat, elég reménytelennek tűnt a lefelé vezető jelzett út megtalálása, de meglett. Kettő: találtunk egy picike pöfeteget, mely a sziklákat fedő mohapárnákban találta meg élőhelyét, s mint később K. Lacitól megtudtam a sötétedő hegyesedő pöfeteghez (Bovista acuminata) volt szerencsénk. 

sötétedő hegyespöfeteg (Bovista acuminata)
élőhelyi fotója

A fesztivál kiállító asztalára a sok gombakereső a tavalyi fesztivál közeli helyszínén (Újhuta) megismert jó gombatermő erdeit is megjárva sok gombafajt összeszedett, így ha konyhára nem is, de a gombákkal való ismerekedésre élőben is volt lehetőség. Volt részünk jó időben, azaz felhőszakadásban, esőben, záporban, szerencsére néha volt szép idő is. A komlóskai polgármestertől tanultuk, hogy az esős idő a jó idő, a többi pedig a szép idő a gombászoknak :-)

Komlóskáról hazautazva Miskolcra gyorsan kimostuk ruháinkat, hogy másnap reggel augusztus elsején indulhassunk Szarvaskőre az MVTE kulcsos házába. 

szerencsére csak ketten voltunk a kucsos házban

Paprikás krumpli, szalonnasütés, Dénes kedves ismerőseinél ünnepi vacsora, bezzeg Dénes MVTE elnöksége idején c. nosztalgiázással, vendégkönyv olvasás, bolhavadászat – csak néhány címszó az itt eltöltött 4 nap eseményeiből.

Az első napi helyben való tötyörgés után másnap már komolyabb túrára készültünk.  Elindultunk (volna) Szarvaskőről gyalog Szilvásváradra, félúton visszafordultunk, mert beláttuk, hogy nagy falat ez nekünk. Ezért másnap már vonattal mentünk Szilvásváradra, onnan visszafelé gyalogoltunk Bélapátfalváig, majd vonattal vissza Szarvaskőre.

Szilvásvárad - le merem írni- csalódás volt! Elszoktam én már a turista látványosságok tömegétől! Mennyivel monumentálisabb a Sebes vízi vízesés! Mennyivel természet közelibb turisták nélkül, ahol senki sem kiabál, nem lökdösődik, hallani a vízesés robaját, s közelről látni a természet alkotását a vízbe hullott leveleket, ágakat bevonó mésztufás teraszokat.

Szalajka völgyi vízesés

Sebes vízi vízesés

Az út folytatása Bélapátfalvára nevezetesebb maradt, találtunk több tömlősgomba apróságot, ágon, tűznyomon, kocsonyás koronggombát tölgyön, majd másnap bükkön is.

Bükk kéreggomba (Nectria coccinea var. faginea)
(nekünk egyszerűen csak ribizli :-)

Jártunk a Gilitka kápolnánál, a Bábafánál is. 

A Bábafa, a Bükk hegységben, a Bélapátfalva és Szarvaskő közelében fekvő Gilitka kápolnától nem messze található. A legenda szerinti csertölgy, melyhez támasztotta a hátát a szülő nő, akinek gyermeke az erdőben jött világra, már kidőlt, egy másik tölgy őrzi a legenda emlékét. (Ennek a tölgynek a gyöktörzsén, stílszerűen pólyáskorú kocsonyás koronggombákat találtam :-)

Kocsonyás koronggomba (Bugaria inwuinans) bébik

Kocsonyás koronggomba (Bulgaria inquinans) ifjak

Bélapátfalvára leérve a Bélkő 815 méter magas csúcsát igaz, hogy csak alulról szemléltük meg, de ezt innen is látni kell. Majd legközelebb meg onnan nézünk le a tóra.

Bélapátfalva Bélkő

S, ha ez nem így történik, nem találjuk meg a piros színű Pyronema gombát sem, amiért nagy kár lett volna, hiszen ez a faj hiányzott még a tömlősgomba gyűjteményből. A tó melletti parkban, legalább 20 kibetonozott, rácsos tűzrakó hely van.

Leégett tűzrakások apró csészegombája
(Pyronema omphalodes)

Mindet alaposan végignéztem, nincs-e egy faszén darabkán valami kis gomba. S amikor elértem az utolsóhoz, vettem észre, hogy a „kalitkából” kikapart hamun ott világítanak a kis csészegombák. 

Harangcsillag, védett virág

E kirándulások nagy eseménye a szép és ritka harangcsillag virág megtalálása is.(Most virágzott a piros és sárga kövirózsa is.)

Szarvaskőről Miskolcra érkezve Noémivel találkoztunk a Búza téri piacon, azon nyomban megbeszéltünk egy szombati kirándulást is Létrásra.

A piacon engem, a tapasztalt bűnügyest próbált meg átverni egy trükkös csaló! Haha, ezt le kell írni!!!
Fejtett bableveshez nem találtunk első körös nekifutásra babot a piacon. A tömegben megállva odajött egy pirosinges hogy látja nagyon tanácstalanok vagyunk, mit keresünk. Mondom fejteni való babot, csak nem találunk. Ó, hát neki van, csak menjek el vele a piac sarkára, 250 Ft/l jó lesz?  Mondom igen, és intek Dénesnek, hogy menjünk. Ekkor a pirosinges azt mondja, hogy a férjem maradjon itt, csak én menjek. No ez már felettébb gyanús volt, de kíváncsian vártam a fejleményeket. No, mondja menjünk tovább a sikátorba (bolond lettem volna, megálltam az elején).  Ekkor odalépett a spanja (zsargon, a gyanút elterelő, csalóval összejátszó személyt hívják így)  és a kezébe nyomott egy ezrest, hogy neki meg hozza az 5 kiló barackot. A pirosinges egyre invitálgatott beljebb, "hogy ne lássanak bennünket a fináncok". Mondom, nekem ide hozza az a babot, én nem megyek innen tovább. Erre szólt, hogy adjam oda a pénzt. Eszemben sincs, előbb hozza a babot - válaszoltam. Nem tetszik bennem megbízni - kérdi? Nem ám, előbb a bab, aztán a pénz, sőt most szólok, hogy értem az egészet, engem ugyan nem vernek át, még 250 forinttal sem és faképnél hagytam őket. Visszamentem Déneshez mondtam, hogy menjünk oda a rendőrökhöz és szóljunk. Ekkor megszólalt a piaci hangos bemondó és figyelmeztették a vevőket, vigyázzanak az értékeikre, különösen a "segítő" szándékkal üzletet ajánló csalókra....., - szóval másokat sikerült átverniük!!! S, ha már közhírré tétetett az esemény, így okafogyottá vált a  bűnmegelőzési akcióm.

Szombaton Noémi túrája sok meglepetést tartogatott. A Bükkben saját szememmel győződhettem meg arról, hogy a szagos mügék között is találni rókagombát, mely növény nem éppen a vad savanyú talajok jelző növénye. Igen, de ez a rókagomba az ibolyás rókagomba (Cantharellus amethysteus), mely nem ragaszkodik annyira a savanyú talajhoz. A ráadást az apró bársonyos rókagombák (Cantharellus friesii) adták, háááááát, van még mit tanulnom. 

képernyőt betöltő pikkelyes tinóru kalap

A pikkelyes tinóruk és gyűrűs fülőkék látványa pótolt az elmaradt nyári szezonért, a nyíresben még ízletes vargányát is találtunk. Sőt, Marikának tudtunk szedni egy jó adag őzlábgombát is.

Másnap Valival a Cserehátba mentünk, mindketten utazás előtt vagyunk, pontosan tudtuk, hogy mire hazajövünk vége lesz a szezonnak, most vagy soha alapon elindultunk a tuti vargányásba. Rajtunk kívül két ember volt az erdőben, boldog és boldogtalan, így elmentünk egy másik helyre, majd egy harmadikra, a végére csak megtelt a kosarunk exportképes vargányákkal :-) 

Nyári vargányák

A feldolgozás már Dénesre várt, mert haza kellett utaznom, mert két napra bevállaltam, hogy megszakítom a szabadságomat, hogy ne álljon meg az élet nélkülem :-)))))

Az erdélyi utazás előtt adtam egy esélyt a budakeszi vargányáknak is, így Évával szerdán délelőtt vargányaaratásba kezdtünk. Az érettebbjét még aznap vacsorára rántott gombaként felfaltuk. A fiatalabbak a mélyhűtőben előre panírozva várják, hogy karácsonykor, avagy egy gyors vendég ebéd formájában asztalunkra kerüljenek. Egy üveg savanyúság is lett a bébi korú vargányákból.

És akkor már csak az erdélyi út leírása maradt hátra, mellyel vége is a nyaralásnak. Már egy hete takarítunk. Ez is csak a gombátlanság miatt fordul velünk elő, de nagyon komolyan vesszük, Dénes "hitlerkedik" (ablakot mázol) én meg takarítok és kikapcsolódásként ide irkálok.