Nemzetközi gombásztalálkozó Pálházán 2011. június 3-4.

Az első pálházai gomba (Csudaíz mézeskalácsostól)

Nehezen indult a reggel, mintha kezdetét vette volna egy kis  "organisation caput", ahogy Wjesek szokta volt mondani :-)

Saci, a találkozó szervezője

Félreértés miatt csomagjainkkal beköltöztünk a  zöld színű szuperszálló egyik nyitva lévő szobájába, majd kiköltöztünk, hogy újra beköltözhessünk a kevésbé szuperszálló egyik 8 ágyas szobájába ketten, hogy kedvünkre válogathassunk az egyforma fekvőhelyekben. Előtte azonban ki kellett várni, amíg előkerül a tulaj a szobakulccsal, kiosztja az ágyneműt, mert itt aztán rendnek kell lenni, ráérünk mindenre, a gombák nem szaladnak el.  A hercehurcát nem győzték kivárni a többiek, időközben útnak indultak. Az erdő szélén beértük őket, a zárt sorompó előtt álltak az autók, s tulajdonosaik egyre reményvesztettebben, már-már elfogadva a gondolatot, hogy itt bizony gyalogtúrára kell felkészülni. Közben Vali elintézte (ezt is), hogy a sorompót nyitó kulcs emberestül megkerüljön, s végre elindulhattunk egy bózsvai  erdőbe gombászni. A meredek tölgyessel borított hegyoldalakon, pár szem rókagombát hál’ Istennek hagytak még nekünk a kárpáti kék csigák.  

Rókagombát falatozik a kárpáti kék csiga

 Komoly mennyiségre a hosszan tartó szárazság miatt nem számíthattunk, előző napokban eshetett ugyan valamennyi eső, mert a talaj nem volt csont száraz.  A túra végén az egyetlen fiatal (mobil) vargányát mindenki sajátjaként fotózhatta, ki hova akarta, oda ültette:-)

I. fotópaparazzi és a mobil vargánya :-)

Ahogy az ilyen csoportos gombászásokon már megszokott, felszedtünk mindenféle gombát, amit adott az erdő, nehogy má’ üresen maradjon a polgármesteri hivatal közepén álló kiállító asztal. A Szlovákiából importált mocsári sapkásgomba (Mitrula paludosa) mellett, édeskés tejelőgomba, piruló galóca, nyári vargánya, sárga kénvirággomba, stb.. is került a tölgyfalevéllel bélelt műanyag tálcákra.

Szlovák import mocsári sapkásgomba (Mitrula paludosa)

Szállásunkra visszaérkezve meglepetés ebéd várt minket, finom szponzor- vaddisznó pörkölt, szponzor-süti és szponzor-kávé képében.  Saci a szerény hírverési lehetőségek ellenére is megszervezte, hogy a vendégek ajándékba kapják az ebédet, majd a vacsorát és a másnapi reggelit is, csak a szállást kelljen fizetniük. Emeljük gombakalapunkat e fantasztikus összefogás és ügyesség láttán, köszönjük és gratulálunk Nektek kedves Hegyközi Gombász Egyesület! :-)

a rókagombás vaddisznópörkölt

Délután megnéztük a füzérradványi Károlyi kastély parkját. Megcsodáltuk a 150 éves platánfát, megkerestük a tulipánfát, de legtöbb időt a szamóca legelőkön töltöttünk. 

A füzérradványi szamócafüzér

 Visszaérve szponzor töltött lángos (sajtos és sonkás) és élőzenés mulatság közepébe csöppentünk. Sör, bor, pálinka, majális hangulat a füvön, míg csak meg nem dörrent az ég, meghallgatásra került a gombászfohász, s elkezdett zuhogni az eső. 

Ballare ooóó :-)

Este 10-ig már a turistaszálló halljában szólt a zenebona, majd miután elvonultak a mulatozók, előjöttek tudós lengyel gombásztársaink, hogy hajnalig diskuráljanak lengyelül a gombákról?! (Mivel az ajtónál választottam magamnak ágyat, a beszűrődő ricsajból akár meg is tudhattam volna miről beszélgettek, ha legalább egy szót tudnék lengyelül, de az ágyban való forgolódás nem éppen a legmegfelelőbb módszer a lengyel nyelv megszeretésére :-)

Másnap reggel mi még nem szedtük a sátorfának, hiszen Noémi pálházai komájánál halászlé ebédre voltunk hivatalosak. Bár gombára tovább sem volt esély, felmentünk Kőkapuhoz a turista látványosságokat megnézni, közbeiktatva természetesen  gombakeresést is. Láttunk is ám egy darab rozzant vargányát, vigasztalónak pedig egy tűznyomon szép, fiatal csészegombákat. A visszafelé vezető úton bükkös-gyertyános erdőkben egy fia gomba, annyi nem volt, magam tóparti kutatásba fogtam, a lágyszárú növények korhadékán „csak” a szépséges, miniatűr nyeles-csészegombácskákat leltem meg.  

a kis kedvencek:  harmatos apró csészegombák

Visszaérkezvén Pálházára a koprodukcióban készülő halászlé (Józsi horgászta, Misi megfőzte) alapja már a bográcsban rotyogott. 

Készül a halászlé alap

Megjöttek a lengyel fiúk is, s míg az ebéd elkészült Józsi cseresznyefájának alsó ágai  nem roskadoztak sokáig a tehertől,  nem tudtak ellenállni a fiúk a csábításnak, amikor Lengyelországban nem terem meg - a fiúk szavával élve - a cseszesnye ? :-)

Noémi csütörtökön nyert egy malomkerék nagyságú kenyeret a Rama reklámjátékban , így a pompás halászlét, békebeli magyar kenyérrel ehettük. 

Útban hazafelé  meglátogattuk a mézeskalácsos nénit, Vali szerint Sárospatakon nem lehet átmenni úgy, hogy ne vegyen egy-két-három csomag mézes puszedlit. Hazaindulva az esőfelhőktől sötétnek látszó útirányt kikerülve békés, mellékutakon értünk Miskolcra.

Köszönjük Noéminek,  Sacinak és az összes kedves gombásztársnak, hogy ilyen vidáman telt a hétvégénk, hát  nem unatkoztunk !  :-)

A képeket gombásztársaim fotóanyagából válogattam, de már magam sem tudom, melyik kép kié volt, a jogdíjért nálam lehet jelentkezni :-)