Vigasz virágok Húsvét előtt



hegyes kucsmagomba



Az idén művészet kucsmagombát találni (legalábbis a Budai hegyekben). A péntek délutáni 2 szem aszott hegyes kucsmagomba láttán feladtuk még a reményét is annak, hogy az idén friss ízletes kucsmagombás étel kerül az asztalunkra, nemhogy a mélyhűtőnkbe. Navigare necesse est, akarom mondani menni kell! (Még ha nem is mindig gomba után.) Jöhet a botanika!


medvehagyma virága

 Szombaton, április 16-án Dénes medvehagymás túrájára a „Loko” egy napra meghirdetett három programjából csak négyen választották a miénket. Ketten - autósok lévén -, kocsitól-kocsiig megtehető könnyebb túrát választva, az utolsó percben javaslatunkra úgy döntöttek, hogy Héregen kötik össze a kellemest a hasznossal, vagyis medvehagymáznak is és körtúráznak is egy keveset egyszerre.

A meghirdetett túra Nagysápról indult Héreg végállomással, gyalog 15-18 km hosszon.

Nagyon jó idézetet találtam ide – a mi túránk választott tempójára vonatkozóan - a most olvasott „Körök az ördögszántások földjén”c. könyvben: „A természet megfigyeléséhez a csigáé a megfelelő tempó” (Edwin Way Teala természetvédő).

Szerencsénkre túratársaink sem ettek lovat reggelire, hamar meg is egyeztünk, nem kell rohanni a délutáni buszhoz, van esti is.


Apró nőszirom a megszokott lila színben


Nagysápról a Szilvás völgyön keresztül értük el az országos kéket. Utunk nagyrészt tölgyes-gyertyános erdőkben vezetett, csak Pusztamaróthoz közeledve vettünk zokon egy nagyon meredek szakaszt, a többi része az útnak egyáltalán nem volt fárasztó. Egy szem vörösbarna papsapkagomba mentette meg a gombász becsületet, nagyon nem is bántuk, hogy „csak” a nyíló tavaszi virágokkal kellett vigasztalódni :-) Szerencsére és nem véletlenül Gyurinál is volt fényképezőgép, Julika is nagy lelkesedéssel vezényelt, ezt fotózd le! - meg azt is! – hallhattuk a megrendelést, így megértően vártuk be egymást egy-egy pontnál, ha lemaradtunk.


apró nőszirom sárgában

 (Tavaszi hérics, tavaszi kankalin, tavaszi lednek, gumós nadálytő, piros árvacsalán, pettyegetett tüdőfű, indás ínfű, hagymás fogasír, színváltó- és farkas- kutyatej, kapotnyak, aranyos veselke, borzas repkény, pitypangok, ibolyák és boglárkák nyíltak mindenfelé.) A Domonkos-hegyen nyíló apró nőszirmok, melyek nyílására még nem számítottam, voltak a nap meglepetései.

Pusztamaróton már korgó gyomorral bontottuk ki az elemózsiás dobozt, benne a reggel kisütött medvehagymás fasírttal. (A recept teljesen hagyományos, csak apróra vágott, ízeket bolondító medvehagyma is van benne.)

Héreg felé indulva pillanatok alatt teleszedtünk három szatyrot medvehagymával, gondolván barátainkra is, akik nem tudnak az ország keleti végéből kiruccanni egy kis medvehagymáért ilyen könnyen, mint ahogy nekünk van lehetőségünk.

Hazafelé Héregen, utunk vége felé találkoztunk egy párral, akik reggel óta hasztalan keresték a medvehagymát, de sejtvén szatyraink tartalmát megszólítottak bennünket, s nagy örömükre mi megmondtuk nekik a „tutit” – merre menjenek, hogy ők is rátaláljanak a most nagyon divatos, s a pesti piacokon horror áron árusított csemegére :-)

(Egy isteni recept mindennapos medvehagyma fogyasztásra: 10 dkg. darált diót, 1 vajat, 1 csokor összevágott medvehagymát géppel jól elkeverünk, a masszát friss kenyérre kenve, reggelire, tejecskével befaljuk.)


magyar lednek (új nevén koloncos lednek)

Vasárnap kucsmagomba és nőszirom lesre mentünk a Budakeszi Vadasparkba. Apró nőszirmokat (lilában, sárgában) csodásakat találtunk, de kucsmagombának még a nyomát sem leltük meg. Sikerült újból  (évek óta rendszeresen) megtalálnom a  pasztell rózsaszín-krémszínben pompázó kis, szerény virágot, és hála a Botanikai Fórumnak, az eddig nevenincs vadvirág szépségnek végre megtudtam a nevét is. Ő lenne a magyar lednek.

magyar lednek (Lathyrus pannonicus subsp. collinus)