Kis, fekete csészegomba kerestetik!

Az előző bejegyzés 2011. február-március, hóolvadás utáni gombatermésének bemutatása után jó lenne, ha kucsmagombákról is szólhatnék, de késik a tavasz mifelénk. A cseh kucsmagombák lapulnak az avar alatt a hegyekben, csak az alföldi nyárasokban lehet kosárral gombászni. A téli csapadéktól az avar alatt még nedves a föld, de a gombák nem szeretik ezt a szeles, páramentes már-már nyárias földfeletti létet, nincsenek beázott fatönkök, gallyak, levelek, ahol gombaélet nyomára lehetne bukkanni. Mivel lucosban még nem jártunk az idei tavaszon, úgy gondoltuk ott kellene szombaton (április 3-án) szerencsét próbálni. A sikárosi lucostól (Pilis hg.) elvették a kedvünket, lányom szerint (kis túlzással) már csak egy sor fa maradt benne, kivágták az erdőt. Gombásztársunk Erzsike tanácsára választottuk a csákányospusztai lucost a Vértesben. Szárligetről a Mária szakadékon átvezető kék sáv turistajelzésen indultunk el a felfedező útra. Odvas és ujjas keltike, salátaboglárka, pettyegetett tüdőfű, tyúktaréj nyíló virágai borították be e gyertyános-bükkös szurdokerdő alját. 

odvas keltike fehérben



ujjas keltike lilában

E mészjelző növények közül a keltikék tömege csak a mézelő rovarok és a jó szimattal rendelkező emberek figyelmét kelti fel igazán, bár a keltike közelről megnézve vetekszik az orchideák szépségével, a tömegben elvesznek a részletek.

skarlátpiros színű csészegomba (Sarcoscypha austriaca)

Piros is, pici is, de nem mikro-gomba :-) bíboratka

Felérve a lucfenyők közé, az erdő széli kőrisfákról, bodzabokrokról lehullott, mohaszőnyeggel borított ágakon skarlátpiros csészegombák világítottak messziről. Környezetük színébe simulva a luctobozok mellett a drapp-barnás tobozfülőkék százait számlálhattuk meg. Minden mohaszőnyeget átvizsgáltunk, de a gyászos csészegombát (Pseudoplectania nigrella) nem leltük. A déli harangszót gyomrunk korgása helyettesítette, hozzá is láttunk a tavaszi madárcsicsergéses, darázszümmögős erdei piknikezéshez. Míg Dénes komótosan falatozott szokásomhoz híven gyorsan végeztem az evéssel, gondoltam körbe nézek, s tőlünk 5 méterre, az üde mohában megcsillant az első fekete szín. 

Az első gyászos kehelygomba (Pseudoplectania nigrella)

Ez, az, megvan az első, és sorban a többi! Néhány helyen sokadmagával ültek mélyen a mohában a Priszter Szaniszló-féle hivatalos nevezéktanban ülő gyászos csészegombának nevezett gombaritkaságok.

Gondoltuk is, hogy nehéz lesz jó fotót készíteni róluk, mert csészéjük belső felülete olyan viaszos fénnyel csillogott, mintha jó minőségű cipőkrémmel lennének kisuvickolva. Az idősebb, kinyílt példányokon tompul a csillogás, ennélfogva jobb fotóalanynak minősültek. (Az sem ártana, ha újabb alkalom nyílna a fotózásukra, a tanulópénzt már megfizettük :-)



És a sorozat: gyászos csészegomba (Pseudoplectania nigrella)

 Hzafelé nem találtuk meg a medvehagymást, ami többek állítása szerint létezik e tájon, nekünk az már csak ráadás lett volna, medvehagyma nélkül is boldognak éreztük magunkat, hiszen megkaptuk az erdőtől, e különös gombájának személyes megismerési lehetőségét.