2011. április 4., hétfő

Gombászás hóolvadás után

Amint elolvadt a hó véget vetett téli gombászálmunknak, máris más szemmel jártuk az erdőt.

Bemelegítésként beneveztünk a Szársomlyón meghirdetett magyar kikerics túrára, Márokpapira a kárpáti sáfrány túrára - csak, hogy lássunk már világot :-)

Furcsán alakult az idei tél. Amikor január elején majdnem leraktuk a télikabátot, nem hittük volna, hogy március közepéig kell még azt magunkon cipelni.

A villányi kaland:

A február 5-re meghirdetett magyar kikerics túra előjelentkezéses keretébe már nem fértünk be, de ajánlották, hogy 6-án is van túravezetés a Szársomlyón, menjünk el nyugodtan. Mivel délelőtt tíz órakor a szoborparktól indul a túra, Volán és MÁV közlekedéssel sajnos nem lehet még Pécsre sem odaérni, nemhogy Villányba. A „két embernek nem fűtök be” kezdetű. „szíves” vendéglátás sem vette el a kedvemet a szálláskereséstől, kitartásom jutalma volt, hogy megtaláltam a mi pénztárcánknak is megfelelő február végéig szezon előtti árakkal dolgozó Blum vendégházat, ahol keleti kényelemben töltöttük el a két éjszakát. (Egy napra elutazni vétek lett volna.) A vendégházba érkezve, regisztrálásunkkor tudtuk meg, hogy este 5-kor borkóstolós program van a Blum pincészet villánykövesdi pincesorán, amire naná, hogy jelentkeztünk. Addig volt időnk teljesíteni az aznapra tervezett Templom hegyi látogatást. A Templom hegy tetején szétnézve vettük észre, hogy a kőbánya lenn van, ahová készültünk, hogy láthassuk a földtörténeti ritkaságokat a kétszázmillió éves mészkőben. 
Ammonitesz lenyomat
A bányát először a kitaposott útnak látszó sáros, jeges meredélyen próbáltuk megközelíteni, de hamar be kellett húzni a nadrágféket, s visszafordulva csak hosszas bolyongás után találtuk meg a jelzett utat. A bányafalban látható ammoniteszek lenyomataira még magunktól is rátaláltunk, ha már az „okosságokat” tartalmazó táblákat unatkozó vandálok össze-vissza törték
Villánykövesd pincesor
S hogy gomba nélkül ne múljon el a nap megtaláltuk a tavalyi nyelespöfetegeket is a sziklatörmelékeket borító mohában. Mire hazaértünk a túráról már indult is a 8 személyes kocsi a „versenyzőkkel”.
S most következzék Dénes beszámolója a borkostolásról (a borokhoz ő jobban ért :-)
"A ma már műemléki védelem alatt álló villánykövesdi pincéket az 1700-as években építették. A 3 szintes pincesor felső szintjén a „gazda” Blum János fogadott bennünket, elbúcsúzva az előttünk lévő „turnustól” tegezőre fogva a bemutatkozást, indultunk is a harmadik szintre lefelé! Beszélt a szőlőkről, a borokról, a borkészítésről, a családi hagyományokról, az utánpótlásról (lányai, vői viszik tovább a mesterséget). Hitvallása: „ úgy kell a bort megcsinálni, ahogy a Jóisten megteremtette.” Közben nyitogatta a glédában álló üvegekből a borokat. Először idei chardonnayt és cabernet sauvignon rose-t mutatott - később érettebb (2006) roséval is kínált, majd sorban hozta a szóló borokat: merlot, portugieser, cabernet - sauvignon és franc, s közben ezek barrique változatait. Ezután a pincerendszer második szintjén következtek a házasított „nagyborok” – mind a 2006-os évjáratból. A cabernet sauvignon-merlot- cabernet franc cuvée odalopódzó vanília ízével mindenkit elvarázsolt, de ennek barrique változata maga volt a csoda."
A boros pincében katonás rend van :-)
Magam csak annyit fűznék hozzá, hogy tanulsága is volt a borkóstolásnak:
1. Minek iszik, aki nem bírja :-)
2. Borkóstolás előtt faljék valamit az ember lánya, de legalább közben.

Másnap szerencsére fejfájás nélkül ébredtem (az „igazi” bornak köszönhetően), sőt búcsúzóul is képes voltam lehörpinteni egy deci finom vörösbort a házigazda borából, amit csak érkezéskor kaptunk ingyé’ (Isten tartsa meg jó szokásukat, de bevezethetnék a búcsúzó pohár bort is :-). A hazahozott 7 decis üveg még a szekrény tetején porosodik, kibontásához kellene egy nagyon ünnepi esemény (pl. a 2. házassági évfordulónk:-).
A Szársomlyóhoz vezető gyalogos utat az egyik szállóvendég házaspár kocsis ajánlatával megspóroltuk, kedvet kaptak tőlünk a természetjárásra. A tömeg látványa egy kicsit megriasztott, lehettünk vagy nyolcvanan, de azért örültem is, hogy ennyi ember tud örülni a hegy legféltettebb kincsének, a fokozottan védett magyar kikerics nyílásának. 
magyar kikerics
 
magyar kikerics
E kora tavaszi virág időnként már január elején virágot bont, megelőzve a hóvirágot is. A forgalomból kivont kétforintos érmén is megörökített magyar kikerics volt az első, hatóságilag védett növény Magyarországon. A védettséget 1944-ben hirdették ki. Tudományos neve Colchicum hungaricum Janka, a név harmadik tagja onnan ered, hogy 1867. február 18-án Janka Viktor botanikus fedezte fel a hegy lejtőin.

Nem jöttünk hiába érzés boldogságával fotóztuk a túravezető által mutatott első foltot, sajnos a túra végén megmutatott nagyobb, szebben virító mezőt nem láthattuk, mert a csúszós, nehezen járható, köves ördögszántáson a csapat mind felfelé, mind lefelé lassan haladt, s nekünk a vonat indulásához már úgy ki volt számolva az időnk, hogy ha ott tovább időzünk, már csak a vonatunk messzeségben elfutó árnyait láthattuk volna. A mediterrán hatás a nyíló hóvirágokból, a bimbózó tüdőfüvekből, illatos hunyorok nyílásából is érezhető volt, melyeket a Budai hegyekben és a Bükkben is csak egy hónappal később láthattunk. Már amit láthattunk, mert a szúrós csodabogyóért csak délre kell költözni egy pár napra :-)

A márokpapi kaland:
Márokpapin már nem jártunk szerencsével. A nőnapi kárpáti sáfrány nélküli túrán csak a virág, hó alól kihegyesedő levelét láthattuk, no meg egy kis feltáró munkával azért az összesodródott állapotban lévő kék színű bimbót is. Az én jó téesz tornacipőm (gumicsizmám) jól bírta a sarat, havat, jeget, mert abban nem volt hiány, Dénes átfagyott lábának a száraz zokni száraz cipővel a túra végén maga volt a megváltás. A hely varázsa azért megérintett minket, így a nyíregyházi E-misszió Közhasznú Egyesület szervezett túráját jövőre meg kell ismételni, ne múljon el úgy az életünk, hogy nem láttuk a kárpáti sáfrányt élőben. Az egyesület Csiperke erdei iskolájába kár, hogy mi már nem járhatunk, és csak irigyelni tudjuk azokat a gyerekeket, akiket e nagyszerű társaság tanít meg a természet szeretetére, értékeinek megbecsülésére és titkai kifürkészésére. A csarodai templom meglátogatása és a szabolcsi szilva- pálinka-/ lekvárvásárlás - kulturális programként beiktatva – volt a kárpótlás a nagyon barátságtalan időjárásért és az elmaradt látvány kudarcáért :-)

Ennyi látszott a kárpáti sáfrányból a hóban

A nőnapi túráról készült képek, akár e fenti kölcsönvett kép is,  az E-misszió Egyesület honlapján megtalálhatók Itt .
Szezonjuknak megfelelő gomba is volt az erdőben, a szokásos, rezgő-, mirigy- gombák itt is végezték csendben a dolgukat, csendben emésztették a korhadó fákból nyerhető összetett cukrokat:-)

A bevezetőben nem tettem említést, pedig megérdemelte volna a beharangozót, még ha nem is védett virág és nem is védett gomba, az 1997 óta védett Megyer-hegyi tengerszemhez tett kirándulásunk is.

A Megyer-hegyi tengerszem:
Az egykori malomkőbánya helyén kialakult Megyer-hegyi tengerszem víztükre a márciusi télben még befagyott, havas látvánnyal fogadott minket és megint csak olyan érzéssel távoztunk, hogy ezt „így” is látni kell, s nyáron majd „úgy” is látni fogjuk. Akár hajdanában Toldi Miklós, mi is üldögélhettünk a ma már „divatjamúlt” malomköveken, sőt meg is teríthettünk rajtuk az ebédünkhöz, bennünket szerencsére semmiféle bosszantó népség nem piszkált, így a malomkövek a helyükön maradtak.:-)

Sárospatak Megyer-hegyi szőlősor

A hegyre fel a szépen művelt szőlőkön keresztül mentünk, meglátogatva az elhagyott, düledező, valahai iskolát. A vissza útat már a piros sáv turistajelzés menti tölgyes erdőben (jó vargánya- rókagomba termő helynek látszott) tettük meg, mert a turista úton csak a sarat lehetett dagasztani.



Megyer-hegyi tengerszem 2011. március 12-én

A bejegyzés címéről nem megfeledkezve most már csak a gombászélmények vannak hátra.

E bejegyzés további olvasása nem éppen hasgombászoknak szól, ugyanis ezek a gomba csodák, már csak a fényképezőgép makró funkcióival tehetők láthatóvá, szemet gyönyörködtetővé.

Gombák hóolvadás után:

Kedves barátunknak, Marikának, aki a miskolcigombasz.hu honlap gomba fajlistáját gondozza, s jelenleg szobafogságát tölti balesete miatt, nagy igyekezettel keressük az újabbnál-újabb gombákat, hogy legalább ily módon tudjunk együtt gombászni. Mivel a szabály az, hogy csak a Bükkben megtalált gombákkal bővíthető a honlapon szereplő fajlista, szerettük volna bebizonyítani, hogy akárcsak Budakeszin, itt is élnek a mogyorók, gyertyánok, égerek, korai, apró és nem is olyan apró tömlősgombái. Így esett a választás Miskolctapolcára, ahol már februárban az egyik lengyel gombász (Rudek) megtalálta a fekete kehelygomba hosszúkás, zárt termőtestét, ami ilyen fiatal állapotában egyáltalán nem hasonlít a fekete, szívós húsú kinyílt csészéjű gombára. Ha azt nem is, de annál szebbet találtunk!A rézrozsdaszínű csészegombát, aminek eddig csak a micéliumával találkoztam! Régebben, lányom az erdőből hazahozott egy a sötétben zölden világító fadarabot. Ennek okait kutatva tudtam meg tudós pályatársamtól, hogy ezt a biolumineszcencia jelenséget, e gomba micéliuma adja elő. És most már nemcsak zöld szín volt a fadarabon, hanem gomba is, amit egyáltalán nem könnyű fotózni, lásd Hagara pompás könyvében is az egyik legócskább fotó a rézrozsdaszínű csészegombáról van. Egy hét múlva újra meg kellett látogatni a kis fadarabot, hogy valamelyest elégedettebbek legyünk fotóinkkal.



Rézrozsdaszínű csészegomba (Chlorociboria aeruginascens)
Egy másik bükki kirándulás alkalmával a Szinva partján megtaláltuk a mogyorófák lehullott, vagy fán lévő, de mindenképpen száradó ágain, a „kéregtörő” csészegombát (Encoelia furfuracea) s ugyancsak ott, az eltemetett mogyoró és égerbarkákon is ott voltak azok a gombák, amiknek így hóolvadás után ott is kell lenni.

Közönséges mogyoró-csészegomba (Encoelia furfuracea)
 A legnagyobb húzás mégiscsak Béla felfedezte kis kehelygombák fotózása volt március idusa előtti munkaszüneti napon. Beleásva magamat e gomba leírásába, megtudtam, hogy eltemetett szederágakon is megtalálható, melyhez épeszű gombász le sem hajol. Nemhogy össze-vissza szurkáltatja kacsóit, miközben a lehullott ágak között kotorászik. :-)

Következő hétvégén, az elméleti tudás gyakorlativá tételét próbálva megtaláltuk Budakeszin is ezt az apró, de annál szebb gombaritkaságot, pontosan az épeszű gombász által nem látogatott helyen a szedresben :-).

Kis kehelygomba (Plectania melastoma)
kis kehelygomba (Plectania melastoma)

 Hát nem gyönyörű! (Egy hét múlva már idegenvezetést is vállaltunk, hogy Zoli barátunk is lencsevégre kaphassa őkelméket. Ebben az erdőben sikerült a földről felszedni néhány kis tölgyfagallyat, melyen a beszáradt tölgyfa pajzsosgomba (Colpoma quercinum) szürkés, csíkjai látszottak reményeim szerint. Otthon a gallyakat jól bevizezve nylon zacskóba raktam, s pár nap múlva az egyik gallyon kinyíltak a kelyhek. A névadók erotikus fantáziájáról fogalmat alkothatunk, ha belegondolunk a gomba tudományos nevét alkotó colpo (intim) szó jelentésébe :-)

Tölgyfa pajzsos-csészegomba (Colpoma quercinum)
S, ne feledkezzünk meg a hófehér, sárgás, szürkés, apró csészegombákról sem, melyek fenyőfa tobozán, korhadt tölgyek tuskóin megkezdik életüket már a hóolvadás után.

apró fehér színű csészegombák (korhadt tölgyfán)
Ezek a Lachnum nemzetség tagjai a tudósok szerint csak mikroszkóppal meghatározható gombák. Azt ugyan nem mondanám, hogy egyik olyan, mint a másik, de higgyünk a tudósoknak, ne merjük őket szakkönyvek hasonmásaihoz hasonlítani, élőhelyük alapján besorolni, csak a spóravizsgálat elégséges feltétel anyakönyvi kivonatuk kiállításához.

Végezetül még néhány hóolvadás után megjelenő gomba-apróság, mely a kucsmagombák megjelenése elött hozta meg a gombász-örömöket számunkra. 
Ciboría amentacea (égerbarka csészegomba)

Ciboria coryli (mogyoróbarka csészegomba)
élősdi csészegomba ( Sclerotinia sclerotiorum)

bordás csapos csészegombácska (Rutstroemia bolaris)








5 megjegyzés:

Márta néni azéris írta...

Nagyon gazdag ember az, akinek ilyen szemei vannak. É mi van a boros beszámolóval?

lilapereszke írta...

Közben a boros beszámoló is elkészült :-)
A jó szem nem elégséges feltétel. A mázli már inkább :-) Ja és a tudatos keresés sem hátrány. Sajnos a tűbefűzéshez használnom kell a tűbefűző szerszámot, hivatalos nevét nem tudom, de a tűkészlethez árulják.

Hodobay írta...

Sok mindennel gazdagodtunk beszámolótoknak köszönhetően, élvezettel olvastam. A fotók nagyon szépek, a témák érdekesek.
De hogy még engem is belefontál! Így a szobafogságomból én is átélhettem Veletek minden szép pillanatot.
Köszönöm!

Csuesz írta...

Nagyon szépek a képek és tetszenek a beszámolók!

Csatlakozni lehet?

Ha legközelebb a zemplén a cél nagyon szívesen csatlakozom, ha lehet!

solert@freemail.hu

lilapereszke írta...

Oxi. Köszönöm a bejegyzést. Ha addig nem is, a nyári fesztivál idején biztos találkozunk.
Üdv: lp