2010. december 1., szerda

Ki mit szeret, szép az annak - Gondolatok a „Gombák a természet különcei” gombafotó kiállításról.

Bevezőnek álljon itt :
Dénes két pályamunkája

aranysárga rezgőgomba

világító tölcsérgomba

2009. karácsonyán a szokásos „kellemes” mellé, megkaptam a tiszteletbeli tagnak is kijáró féléves beszámolót a marosvásárhelyi Málnássy László gombászegyesülettől.
Négy gépelt oldalon, eufórikus beszámolóval az egyesület „Gombák szépe a természetben” c. gombafotó kiállításának sikeréről. (A mindenit! A kiállítás megnyitójára még az utcán is sorba álltak az emberek! Lehet, hogy a gombászokon kívül más embereket is érdekel egy gombafotó kiállítás? Lehet, hogy a megnyitóra hozott batyukból kiszivárgó gombás illatok vonzzák a sok látogatót? (igen, pettyes a májam! :-)
Ezt nekünk is ki kellene próbálni, fogalmazódott meg bennem a gondolat, s a januári munkatervünkbe javaslatomra bevettük a gombakiállítás megszervezését.
A pályázati mézesmadzag anyagi részét a TIT – mint szakkörünknek otthont adó gazda vállalta, hiszen a kiállítás egyben reklámja is lehet az alapfokú gombaismerői tanfolyamnak.
Minket gombászokat megihletnek a természet kalapos figurái, megörökítjük, s ahogy a magyar közmondás is mondja - ki mit szeret szép az annak – nekünk szép a gomba akkor is, ha 127 foga van, avagy vércseppeket izzad. És másoknak? - Erre választ a megrendezett kiállítás látogatói adnak majd.
A pályázatunk célja a csodálatos gombavilág szélesebb körű megismertetésén kívül felhívni a természetjárók figyelmét a ritka, védett gombákra, melyeknek kipusztulása szegényítené élővilágunkat. (A pályázatra harmadik képként védett gomba fotójával lehetett pályázni. )

Szeptember elejétől a pályázati határidő elteltéig „Jött pályázat?” – volt részemről a köszönés a hétfői foglalkozásokon.J
Az utolsó héten, jó magyar szokás szerint beözönlött a korábbi hét mellé harminckilenc pályázat. Így a 46 pályázó 156 beküldött fotójából az „igazságtalan, de szigorú” zsűri 55 képet választott ki a kiállításra.
A zsűri 10 alkotást elismerő oklevéllel jutalmazott. Mint említésre méltó esemény ne maradjon szó nélkül, a kiállításhoz szükséges anyagok beszerzése, s a kiállítás megrendezése sem. (Köszönet érte az abban részt vevő gombásztársaimnak.)
A szombati megnyitó előtti délután a TIT II. emeleti piros mozaik körfalára sötétszürke fotókartonon helyeztük el a képeket, s remélve nem a lehelet, hanem a ragasztó tartja meg őket.
Nagy várakozással tekintettünk a szombati nap elé, vajon lesz-e aki elfogyasztja a friss pogácsákat? Volt! Mind elfogytak.
Kedves Pályázók!
Nektek jár a legnagyobb köszönet!
Visszatekintve a már lezáródott eseményre, hogy miért azokkal a képekkel pályáztunk, talán nem is tudom. Mindig az új, nem a többször megnézett, megszokott réginek van esélye, annak már észrevettük a hibáit? Egész nyáron úgy fotóztunk, na ez az igazi, ezt fogjuk beküldeni…
Ha lesz legközelebb, talán a tapasztalatok segítenek majd a válogatásban, mert volt és van is miből, csak gomba legyen! :-)
Végezetül :
Az én három pályamunkám:

sötétedő húsú rókagomba
pikkelyes tinóru
narancsszínű enyveskorallgomba
S hogy illik-e az írás blogunk alcímébe? Igen, sok kirándulás van mögötte a Bükkben :-)


2 megjegyzés:

Márta néni írta...

Írigy vagyok a szemeitekér. Mert én is járom az erdőt, de ilyen csodákat még nem is láttam. Vagy láttam, csak nem vettem észre? Vagy észrevettem, csak valami szép virágnak néztem? Lassan kell élni, hogy ezeket a szépségeket észrevegye az ember. Gratulálok, hogy mindezt meg is mutatjátok a magamfajta botszeműeknek.

lilapereszke írta...

Köszi Márta. Nagy szerencsének tartjuk mi is, ha a gombák megtalálnak minket :-) Csak el kell határozni, hogy már én pedig meglelem őket , és bízni a varázslatban ,hogy hirtelen ott teremnek a lábad előtt. No, meg a véletlen is neked dolgozik. Mást fotózol és egyszer csak észreveszed őt is :-)