Kis sárga gomba kerestetik!

Pirosló hunyor Létrásról (lelkiállapotunk kifejezője a száraz tavasz miatt :-)

Bükki gomba-kutatásaink következő állomása szombaton – április 9-én – a Bükkben, a Létrás-tetői lucosban volt.

Komolyabb eső hetek óta nem volt a Bükkben sem, annál inkább „huszon” fokok, széllel körítve. Minden erdő szomjazik, hát még a fenyvesek! Egy patak part a nedvesebb mikroklímájával talán segíthet – volt az elmélet -, így választottuk ki a fent említett helyszínt.

Noémi – a fő álláshalmozó – csapatukban egyszerre lehetett sofőr és túravezető is, miközben jó gazda módjára teljesíthette Blacknek (kutyájának) kijáró hétvégi kilométer penzumot is.
A forrásnál és a csordogáló patakhoz közeli nedves részeken a tobozfülőkéken kívül nem találtunk más gombát. Feljebb haladva a talpunk alatt szárazon csikorgó tűlevelek láttán és hallatán már kifelé ballagtunk az erdőből, amikor Dénes megjelent a tenyerébe rejtett kis narancssárga maszattal. 

Dénes fotója: avarlakó csészegombácska (Thelebolus terrestris)


Uram-Istenem, hát ezért jöttünk, ez a Gomba Az, amit keresünk a Thelebolus terrestris (avarlakó csészegombácska)! Ja, hogy nagyító nélkül nem is látszanak a kis csészék – azon igazán nem illik csodálkozni! (Be kell vallanom, azt, hogy ennyire kicsik, azért én sem gondoltam volna.:-)
Fényképezőgépeink makrói hamarosan kivallatták a narancssárga csomócskát, kiderült, hogy sokan osztoznak a 2 centinyi tűlevél avar kínálta táplálékon. Minden korosztály, úgy a zárt gömbök, nyíló és kiterült csészécskék láthatóak voltak e nagyszerű leleten. 

A Bükkben élő kárpáti sáfrány


Átkelve a patakon Vali észrevette az éppen elnyíló sáfrányokat, szerencsére akadt köztük még fotómodellnek alkalmas példány is. (Utóbb derült ki, hogy a kárpáti sáfrányhoz volt szerencsénk, bár botanikusismerősünk szerint – mesterséges a telepítés, mivel a Bükk, nem élőhelye e védett virágnak. Se baj, nekünk ez volt a kárpótlás az elmaradt látványért, melyet Márokpapin a nőnapi kárpáti sáfrány túrán nem sikerült megkapnunk március 5-én.)

Folytatva utunkat Sebes-víz felé, a kidőlt bükkfákon nyoma nem volt gombának.


Kapotnyak virága

Tovább haladva, a gombakeresést fel nem adva, egy kisebb lucosban legalább észrevettük a kapotnyak most nyíló virágait, mely emberi szem elől rejtve nő, kerek levelei alatt, a szára tövében, szinte csak a „kiválasztott” rovarok gyönyörködhetnek látványában, édeskés illatában, ha besétálnak a nyíló virág kitárt kapuján.

A környéken található minden kis lucost átbogarászva sem találtunk több gombát. Az egyik gödörből feljőve kérdezi tőlem Dénes, találtál valamit? – Mondom sajnos semmit. – Mire ő: - az jó, legalább nem homályosítod el az én találatomat!
A röhögésemet alig tudtam abbahagyni, sőt most, hogy írom e sorokat, még mindig mosolygok rajta. 

a nap gombája (Thelebolus terrestris) az én Olympusommal :-)

Igen, kedves Dénes, nagy voltál, hogy megtaláltad ezt a pici, csodaszép, ritka gombát.

És egyáltalán nem bántam, hogy nem tudtalak űberelni, mert ezt nem is lehetett volna, hacsak nem egy másik telep ugyanilyen gombával :-)