Szilveszteri túr(k)ák egy baranyai kis faluban

Úgy döntöttünk, hogy nem „puccos” bálban, hanem távol a világ zajától, búcsúztatjuk el az ó évet. Így leltünk rá a neten Magyaregregyre. 4 napon keresztül nincs net, s térerő is csak a környező dombok tetején és még Magyarországról sem kellet kitenni a lábunkat. :-)

Magyaregregy madártávlatból
A Kelet-Mecsek gyöngyének nevezett falu megközelítése vonattal és busszal megoldható, bár nem éppen rövid idő alatt. Pécsett volt majd’ másfél órás várakozásunk, melyet a hideg és sötét miatt a váróteremben töltöttünk, néhány várakozó utas, és a fűtőtesten bambán időt múlató hajléktalanok társaságában. A falunéző busz Komlón is álldogált vagy negyed órát, így éppen a vacsoraidő végére érkeztünk meg a Vadgesztenye fogadóba. A buszsofőr falusi szokás szerint nem a megállóban, hanem a fogadóhoz legközelebb eső kanyarban rakott ki bennünket, még az utat is elmagyarázta, így az ismeretlen, kissé néptelen faluban könnyen megtaláltuk szálláshelyünket. Házigazdánk két szobát is felajánlott a választásra, hőigényünknek megfelelően lehetett választani a hideg és a még hidegebb szobákból, melyek valószínű a fogadó vastag fala miatt csak nehezen tudtak átmelegedni. Így aztán Szysssz hamar beleszeretett a földszinti zöld cserépkályhába, mely ontotta a meleget, kirándulásaink végén is majd mindig ott sikerült kiolvadnunk.

Azt hihetnőnk, délebbre az ország melegebb pontján mediterrán télbe érkezünk, csalódnunk kellett 12-14 fokok voltak mínuszban. Első nap Óbánya lett volna úti célunk, de a hosszú út és a közbe jött tévelygésünk miatt odáig nem értünk el. Máré váráig - a lovagvár a falu egyik nevezetessége is – a hegyoldalba vájt keskeny (de biztonságos) turista ösvényen jutottunk el.

Máré vára
Szokásos apró kis időtöltéseink (mézvásárlás, fotózás, bámészkodás, ismertető táblák elolvasása:-)) hozzásegítettek az időnk elpazarolásához, a korai sötétedés, ismeretlen út, a térképhez képesti túrajelzés változás miatt nem sokkal Kisújbánya előtt visszafordultunk.

Dér kicicomázta virágszál és szúrós csodabogyó

Ez az út pont jó volt arra, hogy észrevegyük e táj apró csodáit, kanyargó, hol befagyott, hol vígan csobogó patakokat, forrásokat, kis hidakat, zúzmarás fákat, szúrós csodabogyó bokrokat, jégcsapokat, jeges pocsolyákat, kőkeményre fagyott sáros útbordákat.
Az este programjaként a szászvári Borász Egyesület vendégei voltunk. A borozás 6 féle bor kóstolása (olaszrizling, rizlingszilváni, cuvée, chardonay, oportó és annak rosé változata, merlot) közben, (már vacsora után!) előtte és utána lilahagymás zsíros kenyeret tömtünk magunkban, hogy bírjuk a hajszát, mert a kóstolás egy borpincében folytatódott, hol lopóból, hol üvegből kerültek elő a hangulatfokozó italok, így visszamenve a borházba már a magyar nótázás sem maradhatott ki az életünkből. Éjszakára egyikünket sem kellett elringatni.

Szászvári borospince (részlet)

Második nap Sikondára a fürdő szállóba kellett menni a program szerint, lehet, hogy méregteleníteni? 5 órás fürdőjegyünket kihasználva hol úszkáltunk, dagonyáztunk, hol szaunáztunk. Két kedves fiatal kocsijába sikerült a tulajnak minket elsózni, így kihagyhattuk a pannon-volános utazás gyönyöreit. Ez a program az esti pinceszeri mulatozás után jót tett minden porcikánknak, olyannyira, hogy másnap Szysssznek még a haja is fájt :-)

Sikonda fürdő bejárata

Harmadik nap, Szilveszter napja. Délelőtt ismét kirándulni kellett (óh!). Most már nagyon meg akartuk nézni a Csepegő sziklákat, így rövidebb túra utat választottunk. Szedtük is jócskán a lábunkat. Útközben felmásztunk a Cigány hegyre és ott meglepetésként egy felújított kilátó várt minket.

Cigány hegyi kilátó

Igaz a kilátás nem a távoli tájakat mutatta, hanem gyönyörű (20 méteres) rálátás volt a zúzmarás fákra, szürke égboltra. Kisújbánya felé bandukolva majdnem belebotlottunk egy veszettnek látszó rókába, szerencsére jött egy autó, amitől megijedve elosont, pedig előtte félretartott fejjel bátran közeledett felénk. Ezt a kis falut, miután a 70-es években az üveghuták megszűntével elnéptelenedett, az új tulajdonosok mentették meg a kihalástól, a házakat eredeti formájukban újították fel. Most a déli harangszót is hallottunk, de csak egy ház kéménye füstölt.

Kisújbánya templom (részlet)

Miután megnéztük a templomot és a fából faragott szobrokat, elindultunk a kék jelzésen lefelé a Csepegő sziklákhoz. A látványtól elragadtatva kattogtattuk masináinkat.

Csepegő sziklák Kisújbányán

A hazafelé az első napon már megismert úton járva érkeztünk meg szállásunkra. Itt egy kis alvást is beiktattunk, hogy frissek legyünk az éjszakában. A nagyterembe érve a nekünk kihagyott helyre ülve figyeltük az élőzenés mulatozó, táncoló embereket. A faluból még a szállóvendégeken kívül kb. 70 ember jött el a szilveszteri mulatságra. Ezüstruhás és narancssárga inges, kisestélyis és farmerba öltözött párok, kisgyerekek és nagyszülők egyaránt jól érezték magukat. Mi, az ünnepi vacsora menüből az szilvaszószos-aszalt szilvás vaddisznó szeleteket rösztlivel választottuk a pezsgős káposztás malacsült ellenében.

Túrós és almás rétes volt a desszert. Megvártuk még a hajnali korhely levest, a terítőn kivételesen csak borfoltokat hagytunk, megkíméltük a paprikás zsírtól. Szysssz életében nem táncolt még ennyit (felkérésre kétszer is táncolt lassú számokra), mint most, - győzött az „erőszak”. :-)

Negyedik nap hajnali nyolc órakor már ébredeztünk, de házigazdánk csak 10 órás felkelést engedélyezett. 11 órakor már reggelit is kaptunk. Levezető túraként a szomszéd községbe Kárászra mentünk. Előtte megnéztük Magyaregregy híres Szent kútját (éppen nem láttunk benne még vizet sem), a zárva lévő Kegytemplom kertjében.

A kálvária szépen festett stációit végignéztük, fényképeztünk, majd az erdőn keresztül értünk Kárászra.
Az utunk nem volt festői, elhanyagolt ritkítás előtti erdők, gépkocsi kerekek nyomvonalain fagyott agyagos rögök nehezítették a járást, vigaszt csak az adott, hogy elképzeltük mi lett volna itt, ha sár van!

Kárász előtt már sokkal szebb erdők és jobb utak voltak, ezen a tájon még gombákat is láttunk – csonttá fagyva.

Vöröses kénvirággomba

kígyózó bükkfatapló

jegeskávé-barna áltölcsérgomba :-)

A kocsmában végre igazi presszó kávét ittunk, ez a kis melegség nagyon jót tett fáradt testünknek. Országúti sétával érkeztünk haza, s hogy otthon érezzük magunkat házigazdáink elfogyasztatták velünk a szilveszteri maradékot. A búcsúeste spontán alakult az emeleten. A szombathelyi kórus tagok boraikat kínálgatva maradásra bírtak bennünket, mely énekléssel, beszélgetéssel hangulatos estére sikeredett.

Ötödik nap: Busz, vonat, hazaérkezés, üres hűtőszekrény. Szysssz megfőzte az olyan jó zöldséges-kolbászos lencselevesét. Míg a leves főtt, rittyentettünk egy máztalan puncstortát, maradék rummal, mivel a lencseleves ezt megkívánta. - No, meg mi (eminens túrázósok) is megérdemeltük:-)))