Hosszú hétvége Fenyőfön

Tengerszem kitalálta, hogy a hosszú hétvégét töltsük a Bakonyban. Meghívására, végül Bencse, Kasza, LP és Szysssz jelentkeztek. 23-án délutánig a Kovilvi család is vendégünk volt.
Még indulás előtt szétosztottuk a feladatokat:
Tengerszem: a mindenre ügyelő gombászkapitány;
Bencse: mindenes és társalkodónő;
Kasza: Italmester, (később kiderült, hogy tűzmester és szabadítóművész is);
LP és Szysssz: szakácsok, felszolgálók…
1. nap
Fenyőfőn egy(-)ház beárnyékolta kapcsolattartó készülékeinket ezért nem volt térerőnk: 10.00-10.30-ig kerestük egymást az átjátszó torony alatt Kovilvi-ékkel és Kaszáékkal.
A kedves-kellemes, kicsiny vendégházban hatalmas, befűtött cserépkályha fogadott. Lecuccolás, néhány falat „bevitele” és Kovilvi diólikőrjének újrakóstolása után terepgyakorlat. Az ősfenyvest keresvén a helyiektől megtudtuk, hogy benne állunk.
A gombák után kutatva rá kellett jönnünk, hogy a kukac gyorsabb, mint a csiga… (szerény „zsákmányunk” pont elég lett másnapi reggelink elkészítéséhez )
Hazaérvén a kialudt tüzet Kasza felélesztette, majd félóránként ellenőrizte, hogy a kazán hőfoka 60 0C maradjon. Asztal mellett beszélgetve, borozgatva, Bencse halkan megjegyezte, hogy neki „olyan” karácsonyi hangulata van. Gyorsan megszületett a döntés: tartsunk próbakarácsonyt! Még aznap este elterjedt a hír a faluban, hogy valakik fejlámpával lopják a karácsonyfát. A szerzett fenyőágat feldíszítettük, őzláb mikrofonok, piros galambgombák, sárga rizikék, barázdás bunkógombák és csengettyűgombák csilingeltek a fán. A téli hangulatot a petrezselyemgombák habos-fehér felülete idézte
Ünnepi vacsoránk gombával, kelkáposztával, túróval töltött karaj, sült spirál-krumplival volt (á la Szysssz), Amihez házi „vödrös” savanyúság és káposztával töltött paprika is járt.

.
Desszertként Tengerszem almás pitéje után a másnapi reggeli előkészítése során keletkezett mellékterméket – frissen sült szalonnapörc - erős paprikával, lilahagymával is elpusztítottuk.

2. nap.
Reggelinkről LP gondoskodott: leveles tésztából gombástáskát sütött. Mire kávénkat elfogyasztottuk, már ott gőzölgött asztalunkon. (táskás szemekkel súroltuk utána tisztára a piros tepsit) Tengerszem finom teát főzött és felbontotta isteni szilvalekvárjával telt üveget.
Gombászparancsnokunk vezette az erdei kalandtúrát a bakonybéli rengetegben, ahol nyitott kapukkal (sorompóval) vártak minket. Figyelmen kívül hagyva a tiltó táblákat, szorongással, de vidáman továbbmentünk. Kasza előrelátóan azért megvizsgálta a zárszerkezetet.
Lekaszáltuk a friss, fiatal,még gombóc formátumú gyűrűs tuskógomba fejeket. (mellesleg Tengerszem talált egy ötemberes vargányát és 4 szem rókagombát is). Ebédünk az erdőben Bakony térképen volt tálalva: Pecsenyezsíros kenyér (igazi kovászos Lipóti), lilahagymával, csípős paprikával, paradicsommal. Békésen csorogtunk le a sorompóig, amit közben jóindulatú, nevelési célzattal (Tengerszem szerint igazuk volt - csak nem elismerni jegyezte meg Szysssz) bezártak. Kasza előrántotta többfunkciós gombász kését és sitty-sutty kettémetszette a vas sorompót (na, jó kinyitotta a zárat).
Meglátogattuk Jozsó lilatönkűs rétjét, fiatal gombáért ide is késve érkeztünk.
Este bejelentkezett Torony, Bázis fogadta a hívást. Megegyeztek abban, hogy a Bakonyt kifújta a szél.
Vacsorára (négykezes átiratban) tejfölös-kapros gyűrűstuskó gombatokányt ettünk krumpli gombócokkal.
Közben az üres boros üvegek fegyelmezetten sorakoztak a sarokban.


3. nap
Reggelre megéhezvén elfogyasztottuk az ötemberes rántott vargányát, burgonya - krokettal, tartármártással, utána szilvalekváros kenyér mellé teát szürcsöltünk

.
Összepakoltunk, érzékeny búcsút vettünk szállásadónktól, akiről meg kell említeni, hogy csupa jó tulajdonsággal rendelkezik, mindennel szolgált, amire szükségünk volt, sőt arról is, amit otthon felejtettünk. :-)), búcsúzáskor még szárított vargánya ajándékot is kaptunk tőle …
Elindultunk hazafelé, megálltunk Hárskúton egy kocsmában, hátha tudnak tanácsot adni a gombához mindig értő vendégek nekünk. Ajánlották a nagy kanyar utáni rétet, de étkezésre való gombát nem találtunk.
Itt a reménytelen gombahelyzet miatt szétváltak útjaink, Bencséék északra, mi keletre.
Gánton egy régenvolt tájékozódási verseny emlékeként jó adag fiatal lilatönkű pereszkébe botlottunk, ……. A csiperkékről, szegfűgombáról se feledkezzünk meg azért. Életünkben nem láttunk ilyen sok szép nyárfa tőkegombát, mint itt (de jó is volna, ha ehető lenne!!). Bánatunkat újabb pecsenyezsíros kenyérrel enyhítettük.

Megállapítottuk, hogy frakciózásunk nem irányult a fennálló rend megdöntésére, csupán saját boldogságunkat, jókedvünket szolgálta.
Lám erdő és mező megint adott annyi gombát, amennyire szükségünk volt, s örvendeztünk azon, hogy otthonra is jutott egy kevéske.