2012. június 26., kedd

Megismételt gombázás a Zemplénben Bózsva 2012. 06.16-17.



A pálházi találkozón látva a jól átázott erdőket azt hittük, hogy még egy hét és olyan gombadömping lesz a Zemplénben, amit kár lenne kihagyni.

A hét időjárása felülírta számításunkat, eső volt és hideg, amitől nem jött meg a gombák szaporodási kedve, inkább gyűjtögetik továbbra is erejüket a föld alatt. Nem is baj, csak aztán szép izmos gombák szülessenek!

Szombaton korán reggel indultunk Pistivel a Bózsva környéki erdőkbe. Ahogy egy helyi gombász is mondta, 1 kilométer 1 gomba a találati arány, mi sem büszkélkedhettünk több gombával, hárman, hat vargányával tértünk haza a hat kilométeres gyaloglás után. Hazaérve nagyot néztünk, amikor Telkibányáról egy kosár gombát hoztak eladni Sacinak! Ezek a gombászok vagy több kilométert gyalogoltak, vagy nagy
mázlisták! :-)

Ízletes vargánya (Boletus edulis) bükkösből
Ebédre Saci hatalmas adag savanyú káposztás sztrapacskával várt minket, amiből lelkifurdalással ugyan, de két nagy tányérral befaltunk, megnyugtató volt a felirat a konyhában, „ebben a helyiségben tilos fogyókúrázni”. Mi aztán fegyelmezett emberek vagyunk, az előírást mindig betartjuk!

Délután a Bélakő felé mentünk a tölgyesbe gombászni. Itt néhány rókagombán kívül, két szem mérges pókhálósgombát is sikerült begyűjteni, legalább a hétfői TIT szakkörön kuriózum lett belőlük.

Mérges pókhálósgomba (Cortinarius orellanus)
A délelőtt szedett gombákból Saci a vacsorához szalonnával bélelt vargányaszeleteket rakott fóliába, melyeket szabadtéri tűzön sütöttünk meg. Nyammmmmm!
vacsora alapanyag két vargánya között egy szalonna :-)
Másnap – mivel délután haza kellett indulni – csak rövidebb túrára indultunk. Több erdőben futottunk egy pár sikertelen kört, s útban Bózsva felé elmentünk a senyői erdőbe. Mondhatnám, hogy arra még gomba senyő’ :-) Igaz vargányát csak a „lopós” bácsinál láttunk, de nekem a cinóbervörös csészegombás „mező” látványa a vargányánál is többet ért.

Cinóbervörös csézsegomba (Melastiza chateri)
Annyira reménytelen volt a további bóklászás, hogy a fiúk már hazafelé vették az irányt. Kisírtam magamnak még egy órát, hadd nézzek meg egy erdőrészt, ahol a múlt héten sok szép szürke galócát fotóztam, addig ők pihentessék a tisztáson fáradt, fájós lábaikat. A szorgalmas gombász jutalma a Természettől egy gödrös szarvasgomba volt, mely ugyan éretlen volt (még spórát sem sikerült benne találni) de mégis szenzációnak számít a földalatti gombászok között is, ritkasága miatt.

gödrös szarvsgomba (Hynotria tulasnei)

Gödrös szarvasgomba metszete (Dénes fotói)
Pázmány Dénes határozója szerint a gomba éretten főtt krumpli ízű. Ha vaddisznó lennék, lehet, hogy feltúrnám érte az erdőt, de így elég volt nekem az a felfedezés, hogy egy sárgás-vörös kavics mégis gombának bizonyult a kezemben. Metszetén meglepődtem, nem a szokásos márványos rajzolat, hanem sok apró gödröcske volt látható benne. Utánakeresve tudtam meg, hogy ez a gomba a föld feletti koronggombák rokona (legalábbis közös ősük volt).
élő levesalapanyag
Hajnalban, még a kirándulás előtt Pisti levágta, megkopasztotta, kibelezte, megtisztította a kendermagost, így az konyhakészen ugrott délelőtt Saci fazekába, s mire hazaértünk a kirándulásból ott gőzölgött az asztalon a lakodalmas tyúkhúsleves. Ájultam el a látványától, a borsodi specialitástól, a nejlon fóliába tekert és húslevesben kifőtt tölteléken. Dénes szerint ezt a tölteléket régen a tyúkba rakták, de ez így látványosabb és jobb megoldás, szebben tálalható.
A TÖLTELÉK
Ez a töltelék olyan, de olyan finom és olyan guszta, hogy felrakom a képét hadd gyönyörködjön más is benne :-)
Pistike munkában

szépen szárad a gomba a cserényen
Saci és Pisti fia a 25 éves down-kóros Pistike. Pistike beszédét csak a szülei értik, de a libás történetet én is megértettem, szépen elmutogatta nekem. Ha lesznek kislibái, dédelgeti őket karjában, s majd ha megnőnek, elvágja a nyakukat és megeszi őket Pistikének van malaca, kutyája, nyulai, lelkiismeretesen gondozza őket, reggel 6-kor már viszi a vizet nekik. A kedvencek a kislibák (voltak és lesznek), ha Saci majd megveszi neki. Saci elmesélte, hogy tavaly Pistike lefeküdt a fűbe a kislibák körülötte ültek, s határtalan boldogsággal beszélgettek egymással. Pistike nagy türelemmel rakja ki a cserényre a felszeletelt gombákat szárítani, olyan szakszerűen végzi ezt a munkát, hogy Saci másra nem is bízná, mint ahogy a ruhák teregetése a kötélre is Pistike reszortja.

A pompás hétvégét még kedden és szerdán is eszünkbe jutatta az ajándék rókagombából készült –rókagombás zöldborsó leves, és a rókagombás-zöldborsós árpagyöngy. A rókagomba-zöldborsó páros megunhatatlan, még egymás után következő fogásokban is! :-)





3 megjegyzés:

Márta néni azéris írta...

Nem is értem, mire várnak a gombák, a június elég esős volt errefelé. A Bükkben sincs semmi, de így legalább nem súg a fülem az erdő felé, ha úgysincs időm.
A levesben főtt tölteléket én is anyósom konyhájában ettem először, ott lábatlannak hívják. (naná, miért pont lába lenne)

lilapereszke írta...

Az őszi négy hónapos szárazság után télen sem volt elég csapadék, a falevelek az árkokban térd magasságban vannak az erdőben. Ha esik az eső, a tavalyi lehullott lomb beszipákolja a vizet, a földbe szinte alig jut. Ezért nincs sok értékes gyökérkapcsolt gomba sem. Ez a folyamat egyik fele. A korhadékbontó gombák meg a falevél bontását csak akkor tudják megkezdeni, ha valakik (baktériumok, rovarok) előkészítik a terepet, ahol már ők is tudnak széthasogatott cukrokhoz, stb jutni. Ez a folyamat csapadék hiányában megint lassan megy végbe. Eső, sok-sok eső kellene. A Sebes vízi tó már bűzlő pocsolya állítólag :-(((

Unknown írta...

Szerencsés, aki Saciéknál vendégeskedhet, nekem is módom volt már néhányszor hozzá. Te jó ég mennyi éve már, hogy együtt végeztük vele a szakellenőrit, és a szárítmányost. El kellene már újra jutni feléjük...