2012. június 12., kedd

II. Nemzetközi Gombafesztivál Pálháza 2012.



Saci csak összerittyentette a II. fesztivált is Pálházán. :-)
Meg is jött a parancsolat violaszín e-mail alatt, épp csak a tanfolyami túravezetésem időpontjával esett össze a dátum. Szerencsére hamar sikerült túladni a kiránduláson, így pénteken útnak indultunk. 5 perccel a vonatindulás előtt Dénesnek is sikerült beérkezni a Keletibe, de legalább a majd hat órás út alatt jól kipihenhette magát :-)

A vonathoz példásan megszerkesztett busz csatlakozásunkba csak annyi hiba csúszott, hogy vonatunk még nem tartott Sárospatakon sem, amikor a busznak Sátoraljaújhelyen indulnia kellett volna. Félve kérdeztem a kalauzt, hogy szokás –e Sátoraljaújhelyen megvárni a busznak a vonattal érkező utasokat? Hááááááát, az utolsó vonatot meg szokták várni…. Lévén a mi vonatunk az utolsó előtti, rossz tapasztalatok birtokában okkal feltételeztük, hogy sokba fog a vonat késése nekünk kerülni:-( És lőn csoda, a buszok indulásra kész berregő motorral várták a vonatról érkező utasokat. (Jól kezdődnek a dolgok, kezdjük érteni, mi az hogy csatlakozás! :-)

S ahogy leszálltunk a buszról már jött is elénk a fesztiváli küldöttség, Baska, Antek, Éva és Saci. Az ott alvós vendégseregletből már csak mi hiányoztunk, a gombás terítővel megterített asztalnál várt a szponzorok adományozta, pálinka, kolbász, szalonna, friss kenyér és Saci finom paradicsomsalátája, újhagymája. Már csak egy ilyen vacsoráért is érdemes hat órát utazni!

Másnap reggel kilenckor indult a túra. A faluból is jött pár ember, megjött Vali is Miskolcról, sőt néhányan már túl a reggeli portyán, hozták is a kiállításra szánt vargányájukat, rókagombájukat, kerti csiperkéjüket a tuti gombászó helyükről. Megjött Kázmér is a szomszéd faluból, s hozott egy olyan bükkfataplót, mely ravaszul, a földön elhelyezve, hatalmas kalapos gombának látszik.


cseles bükkfatapló
A csapat egyik fele jobbra, másik fele balra vette az erdőben az irányt, mi Zoli (helyi túravezetőnk) után át a szakadékon egy gyertyános-tölgyes erdőben próbáltunk szerencsét. S mivel eső csak a héten esett Pálházán is, éppen csak csepegtek a gombák az erdőben.

nyári laskagomba hátsója

fagyálló likacsosgomba hátsója
S mert az ebédidő is hamar utolért minket, 13.00 órakor sietni kellett haza a 60 gombócos nyári töltött káposztához, melyet szintén baráti alapon főzött a szakácsnő az ajándék 3 kg. húsból. Degeszre ettük magunkat, és még mindig maradt ugyanannyi.

A fejedelmi ebéd nyári töltöttkáposzta
Délután feldíszítettük az inkubátor ház halljában a terepasztalt. 30 fajt állítottunk ki, érdes tinóruk, vargányák, galambgombák, galócák vitték a prímet. Sajnos azt nem lehet mondani, hogy a terem zsúfolásig megtelt volna, Saci panaszkodott is hogy bár kézzel festett plakátok is voltak kinn a faluban, az embereket nem érdekli a gomba, illetve csak azok, amiből pénzt látnak, azért meg nem jönnek kiállításra. Így én kiültem az utcasarokra, aki csak arra járt, és hagyta magát betereltem a kiállításra.


Látogatók a legkisebbtől

a legnagyobbakig
Este jött a buli. Attila, a vendégház tulajdonosa autójából bömböltette a „muzsikát”, de csak Kázmér volt  legény a gáton, s szorongatta meg az asszonyságokat táncolás ürügyén, a fiúk (Dénes, Pisti, Antek, Zoli) csak lusta szemlélői maradtak a táncmutatványnak.
Saci és Kázmér
A pálinkás butykosból gyakran töltögettünk de Baska, kedves tört magyarságával megnyugtatásként kinyilatkozta minden bulik jelszavát: „Minden rendben, részeg senki!!” :-)

Másnap reggel 7-re jött értünk Pisti és Zoli - kielégítendő soha nem fogyó gombászhatnékunkat, már csak azért is, mert a hétvége a vasárnappal sajnos véget ér, és itt kell hagyni ezt a gyönyörű vidéket. Éjszaka jó eső volt, gondolván több esélyünk lesz az avar alatt lapuló rókagombák kivillanó narancssárgájának észrevételéhez. Több helyen megfordultunk, a tölgyesekben a piruló galócán kívül más nem nagyon volt.

Az idei első bronzos vargánya
A gyertyános bükkösökben akadt néhány ízletes vargánya, rókagomba, céklatinóru, a szürke galóca minden színárnyalatban, sötét érdestinórú citromsárgában, Pisti egy tölgyes szélén bronzos vargánya botlott. Életemben először ugyan, de elvesztettem a hátizsákomat.


Farkastinóru
"lerí róla, hogy nagyon északról van" - by Albert Laci :-)
Hiába pörgettem vissza a perceket, nem jutott eszembe mikor volt a hátamon utoljára a zsákom. Még jó, hogy Pisti emlékezett rá, hogy a bükkösben vettem le a hátamról, a benne lévő dobozba tettem a fehér szürke galócát. Istenem, hová bujdokol az én emlékezetem mostanában? (Soha ne öregedj meg, szokta volt mondani Dénes).

rókagomba trió 

Saci induláskor a lelkünkre kötötte, hogy a túra végén szaladjunk már be hozzá egy kávéra. Kávét persze csak ebéd után adott! :-))
Meghatóan kedves meglepetés volt a kávé előtti ebéd: finom húsleveske, főtt hús meggymártással, desszertnek pedig tarhonyás hús, káposztasalátával: Nyamm-nyamm.

Kedves Saci, és a gombafesztivált támogató Pálháziak! Köszönjük szépen, családias, emberi léptékű, nagyon jó volt a fesztivál!!




4 megjegyzés:

Nádasdi Szabó Zoltán írta...

(Soha ne öregedj meg, szokta volt mondani Dénes).
Helytelen, üzenem Dénesnek! Igenis, jó dolog megöregedni - jobb, mint fiatalon meghalni!
Nagyon élveztem a leírást, és imádom a vargányát! De erdőben gyerekkoromban láttam utoljára. Zacskóban, szárítva vesszük az interspárban :-(

Szilvásy Dénes írta...

Ez a mondás csakis a szellemi öregedésre vonatkozik - elfelejtünk ezt-azt :-)

Márta néni azéris írta...

Ha egy héttel hamarabb jön az eső, vagy egy héttel később van a fesztivál, sokkal sikeresebb lett volna a gombafelhozatal, de így is igen jó hangulat lehetett.

Az öregedéssel meg semmi baj addig, míg a három cimboráját : magány, betegség, szegénység - nem hozza magával. Márpedig egyikünknek se hozza.
12

lilapereszke írta...

Márta és Zoltán! Szeretem ezt az optimista felfogást. Amolyan fiatal nyugdíjasokhoz ez illik. Márta! A negyedik az elbutulás amitől én rettegek, ha nem láttam volna a családomban eszembe sem jutna :-((