Gomba nem, bazsarózsa igen :-) 2012.05.12-13.

Lányom a Zengőről telefonált, hogy nemsokára elnyílik a bazsarózsa, s ha látni akarnánk, az utolsó percekben vagyunk. Jó és olcsó szálláshelyet ajánlott Pécsváradon Laci bácsiéknál, ahol ő már törzsvendégnek számít. Háromszor is ránk telefonált, hogy most foglaljuk le a szállást, ne gondolkodjunk sokáig! Megadtam magam, mi az nekünk egy újabb utazás, Szlovákia után Baranya, nem távolság nekünk! Ja, hogy megint elmarad a hétvégi takarítás, legfeljebb nem hívunk vendéget!:-)

Pénteken a 2 órás pécsi vonathoz (csodák csodája) rövid időn belül volt buszcsatlakozás Pécsváradra, s az csak természetes, hogy még este 6-kor is elindultunk egy rövid túrára. A zengővárkonyi szelídgesztenyést néztük ki a térképről, útba ejtve Rockenbauer Pál sírjának meglátogatását is.  Titkon reméltem, mint ahogy a soproni szelídgesztenyések kisavanyodott talaján, itt is lesz majd gomba, főleg, hogy a déli országrész bőven kapott csapadékot mostanában. Találtunk is gombát, bár ne találtunk volna! Váratlanul szembesültünk a gesztenyéseket pusztító kéregrák (Cryphonectria parasitica) rémtetteivel. Kis gyaloglás után, elérve a gesztenyéshez, furcsa látvány fogadott bennünket.

Pécsváradi szelídgesztenyés beteg fái

 Bár sávokban lekaszálták a füvet, hogy járható legyen a gesztenyés, de ettől még az elvadult állapotok csak kicsit lettek szelídebbek. Tölgyfák, diófák, rózsabokrok sűrűjében szinte csak arról lehetett megismerni a szelídgesztenye fákat, hogy elfeketedett csonkok meredeztek zöld lomjaik közt, rosszabb esetben már lombozat sem volt rajtuk. Annak ellenére, hogy gyógyítható ez a betegség, a halálos beteg erdőt sorsára hagyták. A védekezési eljárás a kéregrák helyi kezelésével történhetne - elhalt ágak, koronarészek eltávolítása, a rönkök kérgezése, a levágott részek elégetése - nagyüzemi szinten nem alkalmazható – írja a szakirodalom. (Szombat este a Vadászkürt vendéglőben elfogyasztott vacsoránk közben mesélte a felszolgálónő, hogy a nagymamájával mennyit jártak a szelídgesztenyésbe gombázni, a mohás részeken, ahogy illik, nőtt a rókagomba, vargánya.)
Nekünk, vigaszként a legkorábbi galambgomba, a zöldesszürke mutogatta magát egy ritkásabb bozót alatt. Hazafelé úton toronyiránt mentünk, s találkoztunk az újrahasznosított telefonfülkével. Egyik felében műtrágyás zsákkal, a másikban fából készült klozettel.

A szerves trágyáját úgy látszik másra tartogatja a gazda, mert a palánták tövében már ott voltak a fehér műtrágya golyók. 
Másnap reggel a híresen finom reggelit hajnali hétre rendeltük. :-) Laci bácsi a vendéglátás nagymestere, tudja, mitől döglik a városi nép! Friss ropogós péksütemények (fia Aranycipó pékségéből), többfajta kenyér, házi szalonna, sonka, szalámi, disznósajt, kerten kapirgálós csirke tojása, házi lekvár, vaj..… Az annyit együnk, hogy kibírjuk vele estig ellenére is maradt a tányérunkon étel, melyet Laci bácsi biztatására, hogy „nyugodtan csomagoljuk el, jó lesz az a kiránduláson” – gyorsan meg is tettünk. Szemünk már csak attól tágult kerekebbre, amikor házigazdánk felajánlotta, hogy megspórol nekünk egy pár kilométert, elvisz az erdőbe minket az első sorompóig autójával, úgyis sok kilométer lesz még hátra, míg oda- és visszaérünk. Lassan hajtott végig a városon, s a rövidnek tűnő út alatt is sok mindent megmutatott a város nevezetességeiből.

Bánáti bazsarózsa bimbóban

Baktattunk az árnyas turistaúton, itt-ott benéztünk az erdőbe, van-e gomba, de a fokozottan védett bánáti bazsarózsát szerettük volna mielőbb meglátni. Az első elnyílt példány megtalálása, majd a következő félig elnyílt, s a sok tucat teljesen elnyílt bokor után nem hittük, hogy nyíló virágot találunk már. Aztán mielőtt felértünk a csúcsra, az utolsó kanyarban ott volt a bimbós, majd a kinyílt virág, hogy feltegye a NAGY I-re a pontot. Elérve a toronyhoz a „Lokátor nem, bazsarózsa igen” – felirat és más táblák emlékeztettek a Bazsarózsa – Lokátor 1:0 –s meccsére.

Lokátor nem, bazsarózsa igen!

Nagy küzdelem, sok hosszabbítás árán született a végeredmény, melynek itt a helyszínen is szívből örülhettünk, köszönet a bátorságért a rózsamentő civil összefogásnak!!!

Bánáti bazsarózsa a Zengőn

A hegytetőn is védett virágokat tudtunk fotózni, így a hölgyestikét és az olasz mügét. A Réka-völgy felé indultunk lefelé a Zengőről.

hölgyestike

A Réka-völgyi tisztás, az Etelka forrás idilli hangulata lenyűgöző, kis patakok, ívelt hidak, hatalmas vörösfenyők, csend és tisztaság.

Réka völgy

Visszaérve a városba megálltunk a Nagyboldogasszony templom stációinál.

A hazavezető út utolsó szakaszán már eléggé elfáradtunk, éppen csak bevonszoltunk magunkat a Vadászkürt vendéglőbe vacsorázni. s rogytunk le látványosan a kerti székekre. A hosszú gyaloglás fáradalmait feledtető fácán leveskével jutalmaztuk meg magunkat. :-)

Másnapra Hosszúhetény felé, a Nagymezőre készültünk virágokat fotózni, de a zuhogó esőben, gumicsizma nélkül e tervünk kivitelezését feladtuk.

Az isteni péksüteményes parasztreggeli után Laci bácsi ismét felcsapott idegenvezetőnek, s elvitt minket autóval a Dombay tóhoz. Nekünk szép látvány, neki nosztalgia volt az út. A szűnni nem akaró esőben elsétáltunk az aszfalton Zengővárkonyba.

Dombay tó

  csigával

 Tájház, tojásmúzeum, népviseletes néni, konfirmáló kislány, ennyi a tömör leltára a délelőtti látnivalóknak.

Zengővárkonyi néni sárközi népviseletben

Pécsváradra visszaindulva a temetővel szembeni lenyírt fűben szép, vaskos csiperkéket szedtünk, s mint pécsváradi souvenirt hazahoztuk.
Este megfőztük belőle a házassági évfordulónk alkalmára kinevezett ünnepi gombavacsorát. (Sajnos a vacsora pezsgős zsíros kenyérevéssel zárult, mert furcsa íze volt néhány gombakalapnak, amit semmivel nem tudok magyarázni. Főzéskor nem volt rossz szaga, mint a sárguló csiperkéknek lenni szokott, amúgy is vörösödött a húsa, ami pedig minden ehető csiperke jellegzetessége.)

Nem lehet minden tökéletes! Annyi jó után, ami velünk két napon keresztül, már semmiség egy elszúrt vacsora.