Vissza a tavaszba!

A szlovákiai tavasz virágai (berki szellőrózsa és sugárkankalin)

2011. április 29-től május 2-ig „helyettesítettük” a miskolci gombászokat a négynapos lengyel-gombásztalálkozón. Lengyelországban védett gomba a kucsmagomba, ezért a lengyel gombászok, a tavaszi évadnyitó találkozójukat a lengyel határhoz közel, ez alkalommal Szlovákiában az Árvai Beszkidekben, Oravske Veselén tartották.

Hárman vágtunk neki az útnak, az Internetről kinyomtatott útvonaltervezővel. Az úton sok apró örömben volt részünk, mikor is sikerült időben elolvasni a helységnévtáblát, és az útirányjelzőket. De mit tehet az ember, ha a pályán a türelmetlen autósok diktálják a tempót, kénytelen eltévedni, nem hajt be balra, stb…S, amikor megérkezik, a majd 8 km hosszú városka főutcájába jut eszébe, hogy a találkozó pontos címét ugyan nem tudja, de legalább van egy műholdas térképe, bejelölve néhány fontos azonosító tárggyal (sífelvonó). Útitársunk, Éva, szerencsére elsőre rátalált egy nyelvünket ugyan nem értő, de legalább térképolvasni tudó emberre, aki előre mutatva megadta a jó irányt, és az út végén meg is találtuk a kucsmagombás plakátot, mely egyértelművé tette szálláshelyünk megtalálását.



megtaláltuk a tábort

A három puszis üdvözlések, bemutatkozások után Wjasek megmutatta a számunkra kijelölt szobát, Ánja leírta papírra a reggeli és ebéd idejét, s már rögtön mentünk is az almafa alá. Hogy miért? Mert kérdésünkre, hogy van-e gomba, Wjasek elmagyarázta, hogy felfelé az úton, az (apple) almafánál van, de csak fotopaparazzi, nem felszedni, aztán mégis elindult velünk megmutatni a találkozó mézesmadzagját, vagyis az „ültetett” kucsmagombát. Gyanús volt az élőhely, hegyes kucsmagomba, almafa alatt a fűben, de ki foglalkozik olyan dolgok tisztázásával, amihez nincs megfelelő szókészlete, pontosabban egy szót nem tud lengyelül. A lényeg az, hogy valahol van kucsmagomba és reményeink szerint a kirándulásokon is lesz.

gomba az almafajalatt :-)

Hogy a három közös kirándulás alatt hol voltunk megmondani nem tudom, egy biztos, hogy árkon-bokron-patakon túl. A kucsmagombák élőhelye számomra nagy újdonság volt (mindig van mit tanulni), Szlovákiában lucfenyővel szegélyezett patakpartokra jártunk kucsmázni, a gombák pedig az acsalapuk takarásában rejtőzködtek el előlünk. Első nap úgy 30 km-t autóztunk lefelé, majd fel egy épülő szállodához (sí-centrum), ahol a sípálya alján tömegével nyílott a kárpáti sáfrány.

Most a kárpáti sáfrányoké volt a sípálya :-)

E csodával betelni nem teltem, de elindult a társaság lefelé a patak mentén, s az ügyesebb gombásztársak rá is bukkantak néhány szem ifjú kucsmagombára, melyet csak akkor szedtek le, ha már az összes fotós elkészítette a portrét róluk. Nekem kucsmagombához nem volt szerencsém, nehezen látom meg e rejtőzködő művészeket, s amikor végre gomba került a lábam elé, akkor is csak bosszankodni tudtam, hiszen Magyarországon eddig hasztalan keresett redős papsapkagomba felrúgott példányát találtam meg. A gombák helyett virágokkal beérve nagy bőszen fotóztam a sugárkankalint, berki szellőrózsát, ikrás fogasírt, hiszen e nálunk védett virágokkal itthon nem lehet gyakran találkozni, itt meg tömeges nyílásuk fogadott minket. Élveztem a visszafordított időkereket, olyan jó volt visszamenni a tavaszba!

Ikrás fogasír

Vacsora után a szállásunk melletti lucosban tettünk felfedező utat, s ott legalább találtunk jó néhány érdekes gombát, mint az óriás és redős papsapkagombát, sárga köldökös-szegfűgombát, fodros rezgőgombát.

A régóta áhított gombafelvétel: redős papsapkagomba

A vacsorát lekésve tudtuk meg, hogy 6-tól 7-ig verseny van! A tét nagy, csomó hegyes kucsmagomba állt az asztalon kis feldíszített kosárkákban.

a verseny díjai

A kosarakat azok kapják majd meg, akik egy óra alatt a legtöbb gombafajt szedik össze az erdőből. (Rutek hozta a gombákat titkos gombászmezejéről. Ő egyébként a tábor ideje alatt még ízletes kucsmagombát is talált, sőt Wjasek később mesélte, hogy május 1-én 100 km-t letekerve még vörösbarna vargányát (Boletus pinicola) is fotózott valahol.) A versenymunkák, ölnyi farönkökön többféle taplóval, a juharleveleken található Rhytisma acerina tömlősgombán át, barna csengettyűgombával bezárólag hamar beborították a vizsgáló asztalt, ahol Rutek szorgalmasan strigulázott, miközben válogatta szét a gombákat. Az első helyezett 32 fajt szedett össze.



a gitáros srác



Este, a X. lengyel gombásztalálkozó megünneplésén a gitárral kísért énekes, verses, prózás „műsornak”, Wjasek és „Vizibicikli” szólótáncának leginkább csak néma szemlélői voltunk, a hatalmas torta és sült malac elpusztításába még nyelvtudás nélkül is beneveztünk, sőt a söröshordó megcsapolásában is kivettük részünket! :-)

Másnap zuhogó esőre ébredtünk. Wjasek elhalasztotta az indulást, a közös helyiségben a kandalló pattogó tűzénél vártuk, hogy az eső csendesedjen. 11 óra felé elunva a várakozást, gumicsizmáinkat felhúzva két kocsival csak nekivágtunk a sztoprocent I.-nek (Wjasek a tuti, 100 százalék biztos helyet nevezte így). Ez kb. 35 km-re szálláshelyünktől lefelé volt egy völgyben, a szokásos patakpart, acsalapú, luc kombináció itt sem hiányzott az élőhelyi ismérvekből. A hat, már-már nyakig sáros gombászt az égiek kegyelemben részesítették, arra a kis időre, míg a gombát kerestük elállt az eső, és csak akkor kezdett rá újból, amikor hazafelé indultunk. Itt Wjasek előadta magánszámát, a „nézd mit találtál!”-t, vagyis az általa megtalált, de le nem szedett gombákat megkerestette velünk, meghagyva az érzést nekünk, hogy kucsmagombára leltünk.

Ez a nap volt a tanulónap, melyen szerzett tapasztalatokat másnap már alkalmazni is tudtuk. Este kandallótűznél sütöttük nyárson a pótvacsorát, a finom lengyel kolbászokat. Az asztalra kerültek a finomságok, mint pl, az ecetes halpogácsa, rizike-, gerebengomba-, júdásfülegomba- savanyúságok, sőt júdásfüléből még édes kompót is. A legjobban az a finoman fűszerezett, halas savanyúság ízlett, melyre gondolva, mindjárt megüt a guta, hogy még a receptjét sem tudjuk! Szerencsére remény még van, Marikát megkérjük, hogy nyomozza már nekünk ki!

A gömbölyű hegyes kucsmagomba :-)

hegyes kucsmagomba párban, falatozó csigával

Harmadik nap az indulásra kisütött a nap. A lengyel gombásztársak közül sokan becsomagolva indultak útnak, a sztoprocent II. már menetirányban volt nekik hazafelé. Patak, acsalapu, fenyő, itt is a megszokott élőhely látványa fogadott, itt sikerült nekem is, egyedül gombamezőt találni, ahova odahívhattam a többieket. Meg is kaptam az elismerő megjegyzést Wjasektől, Edit szuper! :-)

Hazafelé megbeszéltük, hogy a gombát megfőzzük. Megálltunk egy boltnál, s amikor Wjasek látta, hogy a hagymák között kotorászom, rám szólt, hogy Morchella no hagyma, csak mjászó!

Aztán megmutatta a hűtőben a vajat és ezzel megtörtént a bevásárlás a főzéshez. Szállásunkon, mielőtt a konyhára adtam volna a gombákat, gondosan kettévágtam minden példányt, mert előző nap megtapasztaltam, hogy a szárításra szánt gombák süvegének belsejében, nem is egyben, kihízott csigák kuporogtak.

hegyes kucsmagomba lakói

Aztán Wjasek a konyhán felkarikázta! (nálunk nem szokás, csak hosszában metélni) a félbe vágott gombákat és a szakácsnővel a 10 dkg. vajban a kb. 20 dkg-nyi gombát megsüttette. Két pohárba rakva, odahozták a kóstolót, s döbbenten láttam, hogy vajban úszik az egész, és kissé ropogós is a homoktól. Néztünk össze Évával, hogy most akkor milyen pofát kell ehhez vágni, mondtuk, hogy nem vagyunk éhesek. Nem is baj, mert ők úgy gondolták, hogy késő este, amikor újra megéhezünk, megmelegítjük a mikróban a már elkészített gombát, és akkor esszük meg.

Évával mi még kimentünk egy búcsúkörre az erdőbe, Dénes begyújtott a kandallóba, Wjasek elvonult a gombaatlaszommal aludni. Visszaérve az erdőből, megéhezve úgy gondoltuk, most már elpusztítjuk a gombát, akármilyen is, nehogy kárba vesszen, és megmelegítettük. S csodák csodája, a kenyérre csepegtetett gomba ízű vajacska, a rákent gombamorzsákkal valami isteni volt. Soha többé hagyma, csak vaj a kucsmagombához – még ezt is a lengyelektől kellett megtanulni!:-)

A sokat emlegetett kandalló

Mire befejeztük a pótvacsorát, első álmát befejezve előkerült Wjasek is, megmelegítettük neki is a meghagyott gomba adagját, majd a maradék kolbászt sütögetve, rajzolva, mutogatva beszélgettünk. Éva volt a társalkodásban topon, már a húsvéti ittas vezetés következményeiről szólt a társalgás, amikor kérdezi tőlem, hogy magyarázza meg Wjaseknek a Húsvétot, hogy nálunk 40 embernek vették el a jogosítványát akkor ittas vezetés miatt. Mondtam angolul Eastern, de nem vezetett eredményre, oroszul sem tudtuk. Maradt a rajzolás, a nálunk megszokott szimbólum rendszerből kiválasztottam a keresztet és a hímes tojást (nyulat már nem tudok rajzolni). A kereszt még csak-csak eljutott Wjasek tudatáig, de a tojással nem tudott mit kezdeni. Mondtam angolul egg, de továbbra is furcsa tekintettel nézett ránk. Mire Éva, hangutánzó szavakkal próbálta a helyzetet menteni, - tudod tojás az „kot-kot potty-potty”. Hát én ezen úgy elkezdtem röhögni, hogy alig tudtam abbahagyni. Wjasek talán egyszer majd rájön, hogy a tojás magyarul „kot-kot potty-potty”, s csak remélni tudom, hogy nem gondolt arra, hogy az én féktelen nevetésem oka a pár korty konyak volt, amit a pótvacsorához megittunk.



Ilyen gyönyörű tájakon jártunk

Másnap reggeli után indultunk haza, s hogy ne menjünk haza gomba nélkül, Verőcén lementünk a Duna partra gévagombát csipegetni. Bár jártak előttünk, de néhány kilót azért hagytak nekünk is, olyannyira, hogy három napja gévagomba van ebédre és még a mélyhűtőbe is beszuszakoltunk néhány zacskóval.

Köszönettel tartozunk Hodobay Marikának a beajánlásért és szervezésért, Illés Vicának, hogy autójával lehetővé tette számunkra, e csodálatos természeti csodákkal megáldott vidékre való eljutásunkat.