Buszunk első megállója Szlovákiában Eperjesen volt kijelölve, ahol a „főnök” (Tibor) turista megbeszélésnek álcázott, rövid idegenvezetői ismertetőjét meghallgatva indultunk a város sétálóutcáján ismerkedni a történelmi nevezetességekkel. Eperjest a monda szerint Vak Béla 1132-ben alapította, ahogy ezt Tompa Mihály is Eperjes c. versében is leírja.
S mond a király: vágattassék ki a
"Vad erdő, ülhelyem körül!
Hol hűsítő, érett bogyóival,
Talála földiepret két kezem,
Mely kinzó szomjamat megenyhité.
Épüljön város a vadon helyén
S emlék gyanánt a történet felől:
Eperjes légyen ő neve! "
A város történelmi nevezetességei közül először a késő gótikus Szent Miklós kegytemplomba szerettünk volna bemenni, de ez csak később és véletlenül, a déli harangszóval kezdődő szlovák nyelvű mise alatt sikerült, s mivel illetlenség ilyenkor neveletlen-turistaként fényképezőgépet kattintgatni, csak néhány percre álltunk meg, érezni „hangya” voltunkat e monumentális épület tér és időbeli arányaihoz mérten.
Rombolást nemcsak több tűz, hanem ember „az eperjesi hóhér” is végzett ezen a városon. Az olasz származású császári generális Caraffa itt ítéltette el felségárulás miatt a Thököly-féle felkelés protestáns vezetőit: 300 embert megkínoztatott és 24-et ki is végeztetett a város piacán. A vérpad helyére emelték a Mária szobrot.
Sok híres tudós és költő tanult az eperjesi evangélikus kollégiumban. A „Tarcal-parti Athén” hízelgő elnevezést Eperjes iskolaváros jellege miatt kapta.
Aztán Niedzicáig meg sem álltunk.
Nedecről (lengyelül Niedzica) sok történelmi utalás (vártörténet) található a neten, az egyre nagyobb erődítmény a közel hétszáz éves fennállása alatt végig lakott volt, miközben nagyon sokszor gazdát cserélt. Ez a vár egykor a történelmi Magyarország végeit őrizte.
Megérkezvén a szálláshelyünkre, a vacsoraidőig gombász szokás szerint, rögtön azt néztük, van-e gomba a kertben. Találtunk is a vörösfenyők alatt sárga- és szürke gyűrűs tinórut, fenyőpereszkét, csengettyűgombát, susulykákat, galambgombát, a muskátli cserepe alatt sereges tintagombát, a tavalyi rókagombás hely, a visszalátogatók legnagyobb bánatára üres volt. Baljós jelek :… :-) Csak nem szárazság van itt is?
Később felsétáltunk a közeli dombra, ahol egy szépen gondozott kis temetőt találtunk, böngészve a feliratokat, a Szózat sorait silabizáltuk magyarul, Lengyelországban ! Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt …, az utolsó tulajdonosok (Alapi Salamon család) sírkertjére bukkantunk. (A vár és a környező vidéke egészen az 1920-as trianoni békekötésig Magyarországhoz tartozott).
Nedecről (lengyelül Niedzica) sok történelmi utalás (vártörténet) található a neten, az egyre nagyobb erődítmény a közel hétszáz éves fennállása alatt végig lakott volt, miközben nagyon sokszor gazdát cserélt. Ez a vár egykor a történelmi Magyarország végeit őrizte.
Megérkezvén a szálláshelyünkre, a vacsoraidőig gombász szokás szerint, rögtön azt néztük, van-e gomba a kertben. Találtunk is a vörösfenyők alatt sárga- és szürke gyűrűs tinórut, fenyőpereszkét, csengettyűgombát, susulykákat, galambgombát, a muskátli cserepe alatt sereges tintagombát, a tavalyi rókagombás hely, a visszalátogatók legnagyobb bánatára üres volt. Baljós jelek :… :-) Csak nem szárazság van itt is?
Később felsétáltunk a közeli dombra, ahol egy szépen gondozott kis temetőt találtunk, böngészve a feliratokat, a Szózat sorait silabizáltuk magyarul, Lengyelországban ! Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt …, az utolsó tulajdonosok (Alapi Salamon család) sírkertjére bukkantunk. (A vár és a környező vidéke egészen az 1920-as trianoni békekötésig Magyarországhoz tartozott).
A történelmi magyar szálak még felismerhetők a főutcán is:-)
Vacsora után megnéztük a várat és a hatalmas víztárolót.
A mesterségesen kialakított Czorsztin-i víztározó fölötti sziklás hegyormon áll Nedec, vagy amint a régi időben a folyó után nevezték: Dunajec vára
Vele szemben a folyó túlsó partján csaknem hasonló, de már omladozó várat is látni, a Czorsztint. Mint a legtöbb várnak a nedecinek is van kísértete, (láttuk is egy táblán a jelzést:), de nem sikerült megtudni róla semmit sem, nem váltottunk belépőt, mert már kevés idő volt a zárásig. Inkább a víztározóban és a kilátásban gyönyörködtünk. A mesterséges víztározó emberi alkotás, szép-szép, de milyen lehetett a völgy, melyet elnyelt? ….
Mint megtudtuk, a vár eredetileg 80 méterrel magasodott a víz fölé, de a tározó létrehozásával, 50 méterrel megemelték a vízszintet, így e sziklára épített erődítmény sokat veszíthetett égbe nyúló méretarányaiból.
Az étkezés is megérdemel néhány elismerő mondatot. Jóízű, bőséges, a lengyel konyha jellemző ételeiből is kóstolhattunk, finom savanykás leves uborka csíkokkal, céklasaláta, a víz helyett ivólé, és a híres csokis perec.. Az estebéd 17.00 órakor volt, de vacsora gyanánt esti-éjszakai grillpartin is részt vehettünk.
A mesterségesen kialakított Czorsztin-i víztározó fölötti sziklás hegyormon áll Nedec, vagy amint a régi időben a folyó után nevezték: Dunajec vára
Vele szemben a folyó túlsó partján csaknem hasonló, de már omladozó várat is látni, a Czorsztint. Mint a legtöbb várnak a nedecinek is van kísértete, (láttuk is egy táblán a jelzést:), de nem sikerült megtudni róla semmit sem, nem váltottunk belépőt, mert már kevés idő volt a zárásig. Inkább a víztározóban és a kilátásban gyönyörködtünk. A mesterséges víztározó emberi alkotás, szép-szép, de milyen lehetett a völgy, melyet elnyelt? ….
Mint megtudtuk, a vár eredetileg 80 méterrel magasodott a víz fölé, de a tározó létrehozásával, 50 méterrel megemelték a vízszintet, így e sziklára épített erődítmény sokat veszíthetett égbe nyúló méretarányaiból.
Az étkezés is megérdemel néhány elismerő mondatot. Jóízű, bőséges, a lengyel konyha jellemző ételeiből is kóstolhattunk, finom savanykás leves uborka csíkokkal, céklasaláta, a víz helyett ivólé, és a híres csokis perec.. Az estebéd 17.00 órakor volt, de vacsora gyanánt esti-éjszakai grillpartin is részt vehettünk.
A szabadtéri nyársas-grillezős vacsorán, már a tábortüzet is megrakták, a könnyed lengyel húsos káposzta (bigos) friss kenyérrel még teli hassal is jól esett. Kolbászt sütni nem akartunk, mondván úgy sem fér már belénk semmi. De meglátva grillező rácson sorakozó pálcára szúrt saslikot is muszáj volt megkóstolni, s hogy a lengyel kolbászról is benyomásokat szerezzünk, azt is egy pár katona erejéig magunkba tömtük, egyszóval, pukkadásig ettük magunkat. Az édes borokat csupán emésztés serkentés címén sem lehetett kihagyni. Ahogy telt az este, a szokásos tábortűz melletti a népdaléneklés közös tudás hiányában időnként szólózássá fajult, s amikor már az est fő tenorja Rozi’bá is már csak erőlködött, és belekezdett az Édesanyám tanított a csókra kezdetűbe :-) nem tudta lemosni magáról, hogy megártott a borocska, ami közben naná, hogy elfogyott az utolsó cseppig. Bár volt még mit enni, de nem volt mivel inni :-), így ki-ki a szállására vonult, várva a másnapi nagy gombázós napot.
Azt várhatta, mert reggeli után elkezdett szakadni az eső. Aztán elállt, mintha arra várt volna, hogy kicsalogassa az embereket az erdőbe, hogy ott aztán majd újból eleredhessen.
A gombázni esőben is lehet, sőt ez esetben, mint verzióra fel kellett volna készülnie a társaságnak, de nem így történt. Többször összetereltek minket, majd újból szétszéledtünk, indulni nem tudtunk, mert valaki mindig hiányzott érthető okokból, hiszen a 3 órás találkozót tartották a legfanatikusabb gombászok szem előtt. Visszatérve szállásunkra hozzáfogtunk a talált gombák kiértékeléséhez, leginkább Béres Jancsi tele kosarában rejtőzködő gombák nyomták meg a fajgazdagságot. Jancsi valószínű lovat reggelizik, azért tudott ilyen rövid idő alatt akkora terepet bejárni, hogy megtelt a kosara.
Azt várhatta, mert reggeli után elkezdett szakadni az eső. Aztán elállt, mintha arra várt volna, hogy kicsalogassa az embereket az erdőbe, hogy ott aztán majd újból eleredhessen.
A gombázni esőben is lehet, sőt ez esetben, mint verzióra fel kellett volna készülnie a társaságnak, de nem így történt. Többször összetereltek minket, majd újból szétszéledtünk, indulni nem tudtunk, mert valaki mindig hiányzott érthető okokból, hiszen a 3 órás találkozót tartották a legfanatikusabb gombászok szem előtt. Visszatérve szállásunkra hozzáfogtunk a talált gombák kiértékeléséhez, leginkább Béres Jancsi tele kosarában rejtőzködő gombák nyomták meg a fajgazdagságot. Jancsi valószínű lovat reggelizik, azért tudott ilyen rövid idő alatt akkora terepet bejárni, hogy megtelt a kosara.
A szakmai beszámolóm a miskolci gombászok honlapján olvasható:
http://www.miskolcigombasz.hu/content_article.php?contentId=298&contentType=report.
http://www.miskolcigombasz.hu/content_article.php?contentId=298&contentType=report.
Az esti fehérabroszos grillpartinak csak a sörivós részére jelentkeztünk, bármilyen kecsegtető is volt a főtt csülök, füstölt sajt, nem éreztük, hogy pótolhatatlan élmény elöl szökünk meg azzal, ha nem teszteljük tovább gyomrunk teherbíró képességét :-))
A másnapi hazaérkezést a Dunajec idegenforgalmi látványosságának, a tutajozásnak kipróbálása előzte meg. S, ha már nincs igazi tutaj, vad folyó, be kellett érnünk annak lightos másával (vagánykodom itt én, aki még úszni is csak a medence falánál mer :-))
A 10 személyes tutajok nem tömör farönkökből vannak, hanem csónakszerűen kivájt alkalmatosságokat erősítenek össze, melyeket két gorál csáklyarudakkal kormányoz a folyón. A végükre fenyőágakat kötöznek vastag rétegben lökhárítónak.
A tutajokkal járható szurdokvölgyben Sormowce-ből Szczawnicáig tartott az utunk. Alighogy a tutajok megindulnak, a keskeny Dunajec országhatárrá alakul át, a bal part Lengyelország a jobb part már Szlovákia területe. Innen a sziklák által miatt kanyargásra kényszerített Dunajec a Pieninek (Pieniny) hegyei közé veszi be magát. A dunajeci áttörésen vadregényes, hol szűkülő, hol szélesedő sziklás kanyonban haladt tutajunk. A tutajt elől irányító gorál elég beszédes volt, ha nem is értettük egy szavát sem, de legalább élvezhettük a sok, egyszerre kiejtett mássalhangzós lengyel beszéd ropogását. S amit biztosan értettünk, az a Jánosik szó volt, így tehát (utána olvasva) valószínű átmentünk azon a 12 méter széles szoroson is, ahol a legenda szerint az egyik partról a másikra átugrott a pandúrok által üldözött híres tátrai betyár, Jánosík.
A 10 személyes tutajok nem tömör farönkökből vannak, hanem csónakszerűen kivájt alkalmatosságokat erősítenek össze, melyeket két gorál csáklyarudakkal kormányoz a folyón. A végükre fenyőágakat kötöznek vastag rétegben lökhárítónak.
A tutajokkal járható szurdokvölgyben Sormowce-ből Szczawnicáig tartott az utunk. Alighogy a tutajok megindulnak, a keskeny Dunajec országhatárrá alakul át, a bal part Lengyelország a jobb part már Szlovákia területe. Innen a sziklák által miatt kanyargásra kényszerített Dunajec a Pieninek (Pieniny) hegyei közé veszi be magát. A dunajeci áttörésen vadregényes, hol szűkülő, hol szélesedő sziklás kanyonban haladt tutajunk. A tutajt elől irányító gorál elég beszédes volt, ha nem is értettük egy szavát sem, de legalább élvezhettük a sok, egyszerre kiejtett mássalhangzós lengyel beszéd ropogását. S amit biztosan értettünk, az a Jánosik szó volt, így tehát (utána olvasva) valószínű átmentünk azon a 12 méter széles szoroson is, ahol a legenda szerint az egyik partról a másikra átugrott a pandúrok által üldözött híres tátrai betyár, Jánosík.
Később kormányosunk - miután megtudta, hogy magyarok vagyunk - elbüszkélkedett azzal, hogy tud egy szót magyarul, ez pedig a Marika :-). S bár történeteivel csak a velünk utazó lengyel párt tudta szórakoztatni, azért egy nemzetközit nekünk is sziporkázott, a szlovák tutajra mutatva azt mondta, szlovenszki Titanik :-) Utunk során ránk tekintett majd ezer méter magasból a Három Korona hegycsúcsa, mi pedig nyakunkat, szemünket meresztgethettük a kőfolyásokba kapaszkodó fenyőkre.
A turisták által odaszoktatott, etetésre váró kacsák kísérték utunkat egy-egy szakaszon, néha integettünk a szlovák part turistaútjáról bámészkodóknak, megrökönyödhettünk a derékig hideg vízben álló horgászok fanatizmusán, sőt egy-egy örvényes szakaszon edző raftingosok bemutatóját is láthattuk, amint sűrű evezőcsapásokkal ütötték a hullámzó tarajokat.
A két óra hosszat tartó út Dénesnek volt a leghosszabb, különösen azért, mert a csobogó víz hangjai egyre fokozták azokat a bizonyos, korlátozást alig tűrő ingereket :-) A tutajozás végére már-már hősnek érezhette magát, hogy nadrágja csupán a tutajba befröccsenő víztől lett nedves:-) (Hiába, a két órás vízi út előtt muszáj kihagyni a reggeli ivókúrát.)
A tutajos út végén, a hazaindulás előtt kaptunk egy órás csellengő időt, hogy elkölthessük maradék lengyel zlotynkat. Sikerült is tévedésből 4 alkoholmentes sört vásárolnunk, és egy papucsot Dénesnek :-).
A két óra hosszat tartó út Dénesnek volt a leghosszabb, különösen azért, mert a csobogó víz hangjai egyre fokozták azokat a bizonyos, korlátozást alig tűrő ingereket :-) A tutajozás végére már-már hősnek érezhette magát, hogy nadrágja csupán a tutajba befröccsenő víztől lett nedves:-) (Hiába, a két órás vízi út előtt muszáj kihagyni a reggeli ivókúrát.)
A tutajos út végén, a hazaindulás előtt kaptunk egy órás csellengő időt, hogy elkölthessük maradék lengyel zlotynkat. Sikerült is tévedésből 4 alkoholmentes sört vásárolnunk, és egy papucsot Dénesnek :-).
Hazafelé megint megálltunk Eperjesen, a Rákóczi házban kutyafuttában megnéztük a néprajzi kiállítást, néhány gyermekkorunkból ismert használati tárgyról még csak-csak, de legtöbbjéről az embernek már fogalma sincs, hogy mire használták, ha működni látnánk, dolgozhatnánk vele, vagy legalább mellé tennék a ma azt helyettesítő eszközt, mindjárt nem érezné az ember az élettelenségét a maga idejében nagyon is a mindennapi élethez kötődő, ma már múzeumi tárgyaknak.
A földszinten lévő babakiállítás egy részét, (hogy szó ne érje a ház elejét) Rákóczis figurára vették :-)
Ha divat ma még babaruhát varrni, itt a lecke, csak győzzék utánozni a Barby babán nevelkedő gyerekek e XXI. sz.-i divatos ruhákat amelyekben pompáztak e kis figurák:).
Igazán jól éreztük magunkat a miskolci gombászokkal e határon túli gombaturizmusunk ez évi utolsó állomásán, a siralmas hazai gombahelyzet kárpótlásaként még gombát is láttunk, sőt ez idő alatt Dénes hívatlan vendégei/galambfiókái/szárnyas patkányai az ablakpárkányon nyugalomban növögettek nem zavartuk leselkedésünkkel köreiket:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése