Úriasszonyt csináltam belőled :-)

Végre a szabadságom egybeesett a várva várt gombatermő időszak kezdetével és csúcsával!

A két hónapos aszályt követő hetes esőzések meghozták az ország középső részén is a gombaszezont: Lukács Zoli gombásztársam jelezte, hogy szívesen jönne velem gombászni, s mivel Budakeszire bármikor, akár csak pár szabad órában is könnyen kimehet az ember, inkább a Börzsönybe mentünk, változatosabb fajgazdagságot remélve. Az általam kedvelt diósjenői területre hosszas gyaloglással jut ki az ember, s bár a 7 órás váci zónázóhoz van korai csatlakozás, 1/2 10-kor, mire kiértünk, már visszafelé induló gombászcsapatokkal találkoztunk.

A helyieket nem lehet megelőzni :-) Vezérük nagyon szokatlan dolgot mívelt, lekezelt Zolival, s míg tartott a kézfogás emberei összeszedték Zoli lába mellől a céklatinórukat (valószínű bronzos vargányának nézték:-)
Sok szép galambgombát találtunk, s az otthagyott vargányákból is jutott elég a kosarunkba, akár a trombitagombából és szürke rókagombából is.

Szürke rókagomba

trombitagomba
Másnap Dénessel Budakeszire mentünk vargányaözönt látni. Ilyen mennyiségű vargánya csak akkor szokott lenni, ha a Duna áradása miatt lezárják az alsórakpartot, és a Huszár u. 12. számú ház előtt a nyárfák alatt kinő a nyárfa nemezestinóru :-). Nyári-, bronzos vargánya, király-, sárgahúsú-, fakó-,- cékla- vörös- és változékony tinóru szinte egyszerre jelentek meg az erdőben. No persze mindegyik a maga helyén, jelezvén az értő szemeknek a talaj PH értékét :-) Két egymást követő napon vargányáztunk. Mindkét napon gyorsan összekapkodtunk egy-egy nagy kosárral, de mohóságunk miatt szedtünk egy kisebb szatyorral is, s még csak nem is hajnalban keltünk. Jutott mindenkinek, aki csak kimerészkedett az erdőbe.
A gomba feldolgozása lassan gondot kezdett jelenteni. A mélyhűtő gombás rekesze megtelt, a háromemeletes ruhaszárítón is gombák csüngtek:-), tenyérnyi szabad szárítási felület nem maradt a lakásban. A tömény gombaszag miatt éjszakára nem lehetett az ablakot becsukni, hál’ Istennek nem is volt rá szükség, nem esett az eső. A hétvégére, ha akartam volna se tudtam volna gombászást betervezni, erős, munkaképesség csökkentő deréktáji fájdalmam (lumbágóm) meggátolt ebben :-). S ettől kezdve a fejem is fájt, hogy fogok én hétfőn a Bükkbe menni, hiszen a szabadság második hetére bükki gombázós túrákat terveztünk.
Kénytelen voltam Aleve gyógyszert bevenni, eltekintve a mellékhatások elolvasásától. Hétfőn bár könnyített batyuval mégis elindultunk
Dénes lakása szabadságunk második hetére turistaszállóvá avanzsált:-) Akár tavaly Csehországban, szinte csak aludni jártunk haza, a kánikula elől menekülve bevetettük magunkat a hűvös erdőbe, s csak gyalogoltunk, vizet ittunk, gyalogoltunk, a vízivást már csak módjával tettük, gyalogoltunk, végre a forrásnál leittuk magunkat, izzadtunk, vánszorogtunk, megpihentünk, haladtunk, s közben elsősorban a földet lestük, hol bujkálnak a Bükk rókagombái, vargányái?
Első utunk (július 14-én kéthónapos házassági évfordulónkon) Bükkszentlászlóra vezetett. Két gombásszal találkoztunk, mindegyik arra panaszkodott, hogy a múlt héten volt még gomba, de most hirtelen elfogyott. Még a mohás részeken sem találtunk szinte semmit, pár szem vargánya és 3 szem rókagomba került a kosárba, pedig olykor tökéletesnek látszó gomba termőhelyeken jártunk. Felmentünk a Kaán Károly forrásig, itt kaptunk az erdőtől egy valószínű ott felejtett jutalomvargányát. Nehezemre esett még a járás is annak ellenére, hogy Dénes hozta a hátizsákot és a kosarat is.
Azzal vígasztalt, hogy csak ne panaszkodjam, mert úriasszonyt csinált belőlem, fütyörészve, zsebre dugott kézzel mehetek mellette :-)

Az első Szentlászló tárnics
Fehérkőlápa felé haladva megpillantottam életem első Szent László tárnicsát, meg kell vallanom, csak a milyen növény? topic szoftvere LP (druszám) segítségével tudtam meg e szép nyíló virág nevét. Innen Felsőhámorba ereszkedtünk le a kék kereszt turistajelzésen (Puskaporos völgyön), legnagyobb bánatunkra a turista útról megközelíthetetlen, vastagon mohával átnőtt gombászhelyet láttunk, oda majd máskor, másik útvonalon keresztül biztos elmegyünk. Felsőhámorban a temetőben elidőztünk, ilyen meredek lépcsőkön megközelíthető, felülről a mélybe zuhanó temetőt még sohasem láttam.

Fazola Henrik emlékműve

Herman Ottó kőből faragott síremléke mellett állt egy vasból készült síremlék is, mely talán a hajdan virágzó kohászat emlékét őrzi. Fazola Henrik hamvai bár jeltelen sírban nyugszanak a hámori temetőben, a diósgyőri vaskohászat megalapítójának a temetődomb csúcsán szép emlékművet állított a Miskolci Rotary Club. A sziklamászók falánál ért véget a túránk, várakozva a buszra egy pohárka hűs sört kortyolva néztük a félmeztelen, izzadságtól csillogó hátú és egy sportos fazonú leányzó megszállott rutinedzését.
Szerdán Hollóstetőről elindultunk a völgybe, hátha arrafelé több gomba terem.

A bükki kék turistajelzést böngészve összetalálkoztunk egy motoros gombásszal, bazi nagy vargányák rejtőzködtek áttetsző nylonzacskóban a csomagtartójában. Kérdem én, hogy érdemes-e, és merre kell utánuk menni gombászni? :-) Szerencsére az öregfiúnak volt humorérzéke, s mondta, hogy ő csak a maga gombáját szedte le, a másét otthagyta, de menjünk az Ilona kút felé.

A védett Szent László tárnics
Tikkasztó hőségben mentünk a Dorongos réten át, vigaszt a Szent László tárnicsok sokaságának fényképezésében leltünk.

Majd egy jónak tűnő erdőrészletbe beérve megleltük a csodaszép ráncos galambgombákat, Dénes az "miacsoda!" felkiáltására két csodaszép vargányába botlottunk, majd egy vargánya anyja (kajsza lisztgomba) mutatott nekünk két jóképű ifjoncot, sőt párszem rókagombát is találtunk.

Kosarunk Bükkszentkeresztig egy, a kék sáv jelzést mutató bükkfán lévő majd kilónyi friss nyári laskagombával megtelt. Bükkszentkeresztre érve a kútnál ismét ivóvizet vételeztünk, majd a kút melletti háznál a kő kerítést fúgázó mester odajött hozzánk beszélgetni, jobban mondva beszélhetnékjét kiélni. Megtudtuk tőle, hogy reá specializálódott Bükkszentkereszt összes bögölye. Amikor meghallja, hogy köröz körülötte a bögöly, kivárja a megfelelő pillanatot, lekapja baseball sapkáját, s püff neki, agyoncsapja a vérszomjas jószágot :-). Fordult egyet, majd visszajött, markában szorongatva az aznapi áldozatok egy részének tetemét, melyeket egymás mellé sorakozva, megszámolva gyűjtött össze.

Elképedve néztük a skalpokat, Dénes megállapította, hogy reggel őt nem ilyen, hanem egy hosszúkás formájú, nem köröző, egyből támadó fajta, csípte meg. (Eléggé röstellem, de csak hosszas gondolkodás után jutott eszembe, hogy melyik gyógynövény jó a darázs-, szúnyogcsípésre, s mikor eszembe jutott, hogy a lándzsás útifű, bekentük az eldörzsölt levél nedvével a csípés helyét, és tényleg szűnni kezdett a dagadás és viszketés.) Szerencsére a folyton beszélő kissé buggyant „ismerősünk” említést tett nekünk a közelben lévő Boldogasszony kövek energiaadásáról is, melyben ugyan ő nem hisz, az állítólagos háton futkározó bizsergető érzést, a kőből kimászkáló hangyákra fogta :-). Bár elhaladtunk a szenthely mellett, szomjúságunk miatt inkább a faluszéli csapos kút mielőbbi elérésére koncentráltunk. Így aztán visszaballagtunk a szent helyre, s békességben elücsörögtünk egy-egy kövön vagy jó fél órát.

Bükkszentkereszt, Boldogasszony kövei

Egy nap kellett már pihenésre is, gombafeldolgozásra, Dénes savanyúságot gyártott, én gombát paníroztam, melyből jutott mind a mélyhűtőbe, mind ebédre. A héten, ahogy egy gombaszezonban illik, gombát ettünk gombával :-) Már csak rókagombára fájt a fogunk, de arra nagyon. És pénteken abban is volt részünk.

Szentlélekről legyalogoltunk Ómassára.

Ágas homokliliom

Útközben nyíló széleslevelű nőszőfűt, ágas homokliliomot is fotóztam, majd a védett völgycsillag is megörökítésre került.

A védett völgycsillag

Ómassán elindultunk Jávorkútra, onnan Csipkés kút, majd a Vadász völgyön át vissza Ómassára. Jávor kút után áthaladtunk az ősfenyvesen, majd meszes bükkös övezte a turista utat. Itt-ott látni lehetett savanyú talajon növő gombát, de ezeket a jelzéseket, csak kimosódott foltoknak véltem, s nagyon nem mentem le az útról. Még Csipkés kút előtt leguggoltam egy bokorba, s eme vízszintes szemszögből sárga rókagombák kápráztatták el a szememet.

Bükkösben nővő, vaskos, hamvas rókagomba csoport
Szóltam Dénesnek, hogy jöjjön vissza, s míg én a rókagombákat gyűjtögettem, ő lekaszálta a még fiatal vargányákat, melyek még vasárnap is kitűnő állapotban jöttek velünk vendégségbe Harsányba. A Vadász völgy köves útján szinte zerge sebességgel sikerült lejutnunk, igyekezve Ómassa egyetlen hosszú, lejtős utcáján, hogy még az utolsó buszt elérjük. Sikerült.
A gombatisztítás már az éjszakába nyúlt, így egy nap kétszer is sikerült pihenőre térni.
Vasárnap Harsányba voltunk hivatalosak egy kis unokázásra, de a program hivatalos része Zsuzsi rávétele volt élete első vadon termő gombás ebédjének megkóstolására. Kis kanállal mert kapros rókagomba krumpli gombóccal és pár szelet előételként elfogyasztott rántott vargánya elfogyasztása már-már hőstett számba ment nála, s remélhetőleg a finom ebéd nem váltott nála retúrjegyet.
A mai negyven fokos hőségben nem értem, miért csak arra tudok gondolni, - négy fal között, behúzott függönyök mellett ücsörögve - mennyivel jobb lenne a Bükk árnyas völgyeiben hűsölni, még akkor is, ha az erdőt csak napsütötte réteken keresztül lehet csak megközelíteni :-)