Megismételt gombázás a Zemplénben Bózsva 2012. 06.16-17.

A pálházi találkozón látva a jól átázott erdőket azt hittük, hogy még egy hét és olyan gombadömping lesz a Zemplénben, amit kár lenne kihagyni.

A hét időjárása felülírta számításunkat, eső volt és hideg, amitől nem jött meg a gombák szaporodási kedve, inkább gyűjtögetik továbbra is erejüket a föld alatt. Nem is baj, csak aztán szép izmos gombák szülessenek!

Szombaton korán reggel indultunk Pistivel a Bózsva környéki erdőkbe. Ahogy egy helyi gombász is mondta, 1 kilométer 1 gomba a találati arány, mi sem büszkélkedhettünk több gombával, hárman, hat vargányával tértünk haza a hat kilométeres gyaloglás után. Hazaérve nagyot néztünk, amikor Telkibányáról egy kosár gombát hoztak eladni Sacinak! Ezek a gombászok vagy több kilométert gyalogoltak, vagy nagy
mázlisták! :-)

Ízletes vargánya (Boletus edulis) bükkösből

Ebédre Saci hatalmas adag savanyú káposztás sztrapacskával várt minket, amiből lelkifurdalással ugyan, de két nagy tányérral befaltunk, megnyugtató volt a felirat a konyhában, „ebben a helyiségben tilos fogyókúrázni”. Mi aztán fegyelmezett emberek vagyunk, az előírást mindig betartjuk!

Délután a Bélakő felé mentünk a tölgyesbe gombászni. Itt néhány rókagombán kívül, két szem mérges pókhálósgombát is sikerült begyűjteni, legalább a hétfői TIT szakkörön kuriózum lett belőlük.

Mérges pókhálósgomba (Cortinarius orellanus)

A délelőtt szedett gombákból Saci a vacsorához szalonnával bélelt vargányaszeleteket rakott fóliába, melyeket szabadtéri tűzön sütöttünk meg. Nyammmmmm!

vacsora alapanyag két vargánya között egy szalonna :-)

Másnap – mivel délután haza kellett indulni – csak rövidebb túrára indultunk. Több erdőben futottunk egy pár sikertelen kört, s útban Bózsva felé elmentünk a senyői erdőbe. Mondhatnám, hogy arra még gomba senyő’ :-) Igaz vargányát csak a „lopós” bácsinál láttunk, de nekem a cinóbervörös csészegombás „mező” látványa a vargányánál is többet ért.

Cinóbervörös csézsegomba (Melastiza chateri)

Annyira reménytelen volt a további bóklászás, hogy a fiúk már hazafelé vették az irányt. Kisírtam magamnak még egy órát, hadd nézzek meg egy erdőrészt, ahol a múlt héten sok szép szürke galócát fotóztam, addig ők pihentessék a tisztáson fáradt, fájós lábaikat. A szorgalmas gombász jutalma a Természettől egy gödrös szarvasgomba volt, mely ugyan éretlen volt (még spórát sem sikerült benne találni) de mégis szenzációnak számít a földalatti gombászok között is, ritkasága miatt.

gödrös szarvsgomba (Hynotria tulasnei)

Gödrös szarvasgomba metszete (Dénes fotói)

Pázmány Dénes határozója szerint a gomba éretten főtt krumpli ízű. Ha vaddisznó lennék, lehet, hogy feltúrnám érte az erdőt, de így elég volt nekem az a felfedezés, hogy egy sárgás-vörös kavics mégis gombának bizonyult a kezemben. Metszetén meglepődtem, nem a szokásos márványos rajzolat, hanem sok apró gödröcske volt látható benne. Utánakeresve tudtam meg, hogy ez a gomba a föld feletti koronggombák rokona (legalábbis közös ősük volt).

élő levesalapanyag

Hajnalban, még a kirándulás előtt Pisti levágta, megkopasztotta, kibelezte, megtisztította a kendermagost, így az konyhakészen ugrott délelőtt Saci fazekába, s mire hazaértünk a kirándulásból ott gőzölgött az asztalon a lakodalmas tyúkhúsleves. Ájultam el a látványától, a borsodi specialitástól, a nejlon fóliába tekert és húslevesben kifőtt tölteléken. Dénes szerint ezt a tölteléket régen a tyúkba rakták, de ez így látványosabb és jobb megoldás, szebben tálalható.

A TÖLTELÉK

Ez a töltelék olyan, de olyan finom és olyan guszta, hogy felrakom a képét hadd gyönyörködjön más is benne :-)

Pistike munkában

szépen szárad a gomba a cserényen

Saci és Pisti fia a 25 éves down-kóros Pistike. Pistike beszédét csak a szülei értik, de a libás történetet én is megértettem, szépen elmutogatta nekem. Ha lesznek kislibái, dédelgeti őket karjában, s majd ha megnőnek, elvágja a nyakukat és megeszi őket Pistikének van malaca, kutyája, nyulai, lelkiismeretesen gondozza őket, reggel 6-kor már viszi a vizet nekik. A kedvencek a kislibák (voltak és lesznek), ha Saci majd megveszi neki. Saci elmesélte, hogy tavaly Pistike lefeküdt a fűbe a kislibák körülötte ültek, s határtalan boldogsággal beszélgettek egymással. Pistike nagy türelemmel rakja ki a cserényre a felszeletelt gombákat szárítani, olyan szakszerűen végzi ezt a munkát, hogy Saci másra nem is bízná, mint ahogy a ruhák teregetése a kötélre is Pistike reszortja.

A pompás hétvégét még kedden és szerdán is eszünkbe jutatta az ajándék rókagombából készült –rókagombás zöldborsó leves, és a rókagombás-zöldborsós árpagyöngy. A rókagomba-zöldborsó páros megunhatatlan, még egymás után következő fogásokban is! :-)

II. Nemzetközi Gombafesztivál Pálháza 2012.

Saci csak összerittyentette a II. fesztivált is Pálházán. :-)
Meg is jött a parancsolat violaszín e-mail alatt, épp csak a tanfolyami túravezetésem időpontjával esett össze a dátum. Szerencsére hamar sikerült túladni a kiránduláson, így pénteken útnak indultunk. 5 perccel a vonatindulás előtt Dénesnek is sikerült beérkezni a Keletibe, de legalább a majd hat órás út alatt jól kipihenhette magát :-)

A vonathoz példásan megszerkesztett busz csatlakozásunkba csak annyi hiba csúszott, hogy vonatunk még nem tartott Sárospatakon sem, amikor a busznak Sátoraljaújhelyen indulnia kellett volna. Félve kérdeztem a kalauzt, hogy szokás –e Sátoraljaújhelyen megvárni a busznak a vonattal érkező utasokat? Hááááááát, az utolsó vonatot meg szokták várni…. Lévén a mi vonatunk az utolsó előtti, rossz tapasztalatok birtokában okkal feltételeztük, hogy sokba fog a vonat késése nekünk kerülni:-( És lőn csoda, a buszok indulásra kész berregő motorral várták a vonatról érkező utasokat. (Jól kezdődnek a dolgok, kezdjük érteni, mi az hogy csatlakozás! :-)

S ahogy leszálltunk a buszról már jött is elénk a fesztiváli küldöttség, Baska, Antek, Éva és Saci. Az ott alvós vendégseregletből már csak mi hiányoztunk, a gombás terítővel megterített asztalnál várt a szponzorok adományozta, pálinka, kolbász, szalonna, friss kenyér és Saci finom paradicsomsalátája, újhagymája. Már csak egy ilyen vacsoráért is érdemes hat órát utazni!

Másnap reggel kilenckor indult a túra. A faluból is jött pár ember, megjött Vali is Miskolcról, sőt néhányan már túl a reggeli portyán, hozták is a kiállításra szánt vargányájukat, rókagombájukat, kerti csiperkéjüket a tuti gombászó helyükről. Megjött Kázmér is a szomszéd faluból, s hozott egy olyan bükkfataplót, mely ravaszul, a földön elhelyezve, hatalmas kalapos gombának látszik.



cseles bükkfatapló

A csapat egyik fele jobbra, másik fele balra vette az erdőben az irányt, mi Zoli (helyi túravezetőnk) után át a szakadékon egy gyertyános-tölgyes erdőben próbáltunk szerencsét. S mivel eső csak a héten esett Pálházán is, éppen csak csepegtek a gombák az erdőben.

nyári laskagomba hátsója

fagyálló likacsosgomba hátsója

S mert az ebédidő is hamar utolért minket, 13.00 órakor sietni kellett haza a 60 gombócos nyári töltött káposztához, melyet szintén baráti alapon főzött a szakácsnő az ajándék 3 kg. húsból. Degeszre ettük magunkat, és még mindig maradt ugyanannyi.

A fejedelmi ebéd nyári töltöttkáposzta

Délután feldíszítettük az inkubátor ház halljában a terepasztalt. 30 fajt állítottunk ki, érdes tinóruk, vargányák, galambgombák, galócák vitték a prímet. Sajnos azt nem lehet mondani, hogy a terem zsúfolásig megtelt volna, Saci panaszkodott is hogy bár kézzel festett plakátok is voltak kinn a faluban, az embereket nem érdekli a gomba, illetve csak azok, amiből pénzt látnak, azért meg nem jönnek kiállításra. Így én kiültem az utcasarokra, aki csak arra járt, és hagyta magát betereltem a kiállításra.



Látogatók a legkisebbtől

a legnagyobbakig

Este jött a buli. Attila, a vendégház tulajdonosa autójából bömböltette a „muzsikát”, de csak Kázmér volt  legény a gáton, s szorongatta meg az asszonyságokat táncolás ürügyén, a fiúk (Dénes, Pisti, Antek, Zoli) csak lusta szemlélői maradtak a táncmutatványnak.

Saci és Kázmér

A pálinkás butykosból gyakran töltögettünk de Baska, kedves tört magyarságával megnyugtatásként kinyilatkozta minden bulik jelszavát: „Minden rendben, részeg senki!!” :-)

Másnap reggel 7-re jött értünk Pisti és Zoli - kielégítendő soha nem fogyó gombászhatnékunkat, már csak azért is, mert a hétvége a vasárnappal sajnos véget ér, és itt kell hagyni ezt a gyönyörű vidéket. Éjszaka jó eső volt, gondolván több esélyünk lesz az avar alatt lapuló rókagombák kivillanó narancssárgájának észrevételéhez. Több helyen megfordultunk, a tölgyesekben a piruló galócán kívül más nem nagyon volt.

Az idei első bronzos vargánya

A gyertyános bükkösökben akadt néhány ízletes vargánya, rókagomba, céklatinóru, a szürke galóca minden színárnyalatban, sötét érdestinórú citromsárgában, Pisti egy tölgyes szélén bronzos vargánya botlott. Életemben először ugyan, de elvesztettem a hátizsákomat.



Farkastinóru
"lerí róla, hogy nagyon északról van" - by Albert Laci :-)

Hiába pörgettem vissza a perceket, nem jutott eszembe mikor volt a hátamon utoljára a zsákom. Még jó, hogy Pisti emlékezett rá, hogy a bükkösben vettem le a hátamról, a benne lévő dobozba tettem a fehér szürke galócát. Istenem, hová bujdokol az én emlékezetem mostanában? (Soha ne öregedj meg, szokta volt mondani Dénes).


rókagomba trió 

Saci induláskor a lelkünkre kötötte, hogy a túra végén szaladjunk már be hozzá egy kávéra. Kávét persze csak ebéd után adott! :-))
Meghatóan kedves meglepetés volt a kávé előtti ebéd: finom húsleveske, főtt hús meggymártással, desszertnek pedig tarhonyás hús, káposztasalátával: Nyamm-nyamm.

Kedves Saci, és a gombafesztivált támogató Pálháziak! Köszönjük szépen, családias, emberi léptékű, nagyon jó volt a fesztivál!!