Tavaszi gombászkalandok a szlovák síparadicsomban

A Hrustinban épülő síparadicsomot április végén a síelők már nem, a turisták még nem látogatják.

Így aztán nem csoda, ha a gyönyörű szálláshelyen mi voltunk az egyetlen éjszakára is ottmaradó vendégek.



Hrustini szállásunk a tulajdonossal

Korán reggel indultunk a lyányokkal , Déneskével, háromnapi hideg élelemmel , ruhákkal, kosarakkal és gumicsizmákkal megrakott autóval Miskolcról, hogy a lengyel gombásztársak évadnyitó kucsmagombázásán részt vegyünk. A lengyel gombásztársak többes száma közben egyes számra változott, mert csak Wjesek jött el a Koliba u Kuba panzióba, Hrustinba. A tavalyihoz hasonlóan a kucsmagombászást a május elsejei hosszú hétvégére szervezték, s ha azt számoljuk, hogy a Kárpát-medencében késett a tavasz és számba vesszük, hogy tavaly is csak fiatalka gombákat leltünk, és a mostani helyszín még magasabb régióban van (900 méteren) … á nem is folytatom a latolgatást, majd meglátjuk a helyszínen mi az ábra, s ahhoz alakítjuk majd az ábrázatunkat.

Első helyszín, ahol megálltunk - tóparti fenyves erdő - nem volt éppen teljesen gombátlan, a lucfenyő tobozfülőkék és a luc tobozon élő csészegombácska jelenléte jó előjelnek tűnt.

Délután 3 óra felé, ahogy megérkeztünk rögtön elénk tették a félpanziós ellátás estebédjét, holott egyáltalán nem voltunk éhesek. A panzió két macskája legalább jól járt, mert a bableves után már nem sikerült a vastag hússzeleteket is magunkba tömni. S, hogy szét ne pukkadjunk, emésztés serkentőként a meredek hegyoldal megmászását találtuk a legüdvözítőbb megoldásnak.

kárpáti sáfrány borította a sípályát

A sípályán akár hógolyózáshoz is lett volna elég alapanyag, de inkább a kárpáti sáfránymezők fotózását választottuk, kivéve Dénest, aki nem tudott ellenállni a kényelmes ágy háborítatlan alvást kecsegtető csábításainak.

Aztán a lenyugvó nap utolsó sugarainál mégis elindult, ő sem tudott betelni a kárpáti sáfrányok szépségével. Válogathatott kedvére, formát, színeket, volt miből.

a "rendhagyó" kárpáti sáfrányok

Én már nem mentem fel a sípálya tetejére, az agyamban kalapáló szívem lebeszélt az Oravska Magura egyik 1000 méter feletti pontjáról való letekintésről, helyette kedvenc tömlős gombáim kutatásába fogtam, teljesen eredménytelenül. Sem a szárazon ropogó fenyő avar, sem az éppen elolvadt hótól dagonyás agyagos föld nem bizonyult jó élőhelynek a gombák számára.

A sétának köszönhetően a már szokásos esti zabálásra sikerült helyet szorítani táguló bendőinkben az üvegesre sütött szalonnáknak, a roston sült kolbászoknak, hagymáknak, hazai boroknak. S, ahogy ez lenni szokott nem maradt el a teli hasnak köszönhető zöldségek álmodása sem. (A főnökasszonyom közölte velem, hogy Baján lesz az új munkahelyem!? - nem csoda, hogy Bajom van vele – úgy általában!)

hegyes kucsmagomba (Morchella conica)

Másnap reggel Wjesek első számú kedvenc helyére mentünk, a szlovák paradicsom egyik csodaszép völgyébe gombászni, szállásunktól 35 km-re. Wjesek irányításával „nyema fufu" (nem jön a vonat) és a 'barabaranoszex" (bal kanyar bevétele) hamarosan el is értük a gomba-biztos helyet. Na igen, egy kis acsalapus folton 10 szem bébi kucsmagombát szedtünk, melyek a 30 fokos meleggel párosított viharos szélben kiszáradva estére még kisebbeknek látszottak, de szörnyű végzetükért - hogy az esti viharos szélben elfújta a szél őket pohárral együtt az asztalról– ez úton kérek bocsánatot tőlük mindnyájunk nevében, soha többet ilyet nem csinálunk!

 Sok helyen láttunk tobozfülőkét (Strobilorus esculentus) és a rá hasonlító „kúpos” kígyógombát (Mycena strobilicola), melyet kalapjának összemorzsolásával érezhető erős retekszagáról lehetett jól megkülönböztetni a fülőkétől.

Osztrák csészegomba (Sarcoscypha austriaca)

Pár folton megtaláltuk néhány példányát a tavaszi döggombának (Entoloma vernum), az osztrák csészegombának (Sarcoscypha austriaca), az ülő gyászos csészegombának (Pseudoplectania nigrella) , a faszénen növő csészegombának (Peziza subviolace) és a redős papsapkagombának (Gyromitra esculenta). Sajnos iszonyatos szárazság volt mindenfelé.





redős papsapkagomba (Gyromitra esculenta)



Aprócska szénkedvelő csészegomba
 égett fatuskón (Peziza subviolacea)

gyászos csészegomba (Pseudoplectania nigrella)

Hazaérve a korai estebéd után nem nyugodva bele a gombátlanságba, tettem egy nagy kört a háztól lefelé, de továbbra sem nőtt ki gomba sehonnan, még az én kedvemért sem. :-)

Az esti szalonnázás, juhtúrós kenyérrel most sem maradhatott el, de tovább szőhettem álmaimat a szlovák gomba-paradicsomról, mely a vacsorához kiadagolt három szem koktélparadicsomban testesült meg :-))))

Hazafelé úton sikerült egy hölgyet „megbotránkoztatni”, amikor Noémi - kezében az atlaszából kihajtogatott várostérképpel - tudakolta volna meg a városból kivezető utat. Kiderült, hogy nem is abban a városban voltunk, amelyikben gondoltuk. De hát ki tehet arról, hogy a valaha Magyarország részét képező területen a szlovák nevek közt egy-két betű különbséget nem vesz észre az ember!!

A melegtől kissé nyűgösek voltunk, Vali kívánságát sem volt könnyű teljesíteni, olyan presszót, mely árnyékban volt és a jobb oldalon találtatott csak nagy sokára leltünk. E paramétereknek megfelelő ideális helyszínen kávé, alkoholos és attól mentes italok elfogyasztása után mindjárt könnyebben vettük az akadályokat, meg sem álltunk a Keleméri lápig.

A Keleméri mohos

Sajnos a belső mohás részre a felszedett pallók miatt nem tudtunk bemenni, Vali amúgy is a parkolóhelyen maradt a tele kocsit őrizni, így csak futó pillantásokat vetettünk a lápra, hamar továbbindultunk.

sörtés csészegomba (Scutellinia umbrarum)

Emlékbe egy sörtés csészegombát azért fotóztam. :-)

Este kimaradt a szalonnázás, de már éppen ideje volt, kezdett szorítani a begombolt nadrág :-)

A gombátlanságról csak az Időjárás tehet, Neki be is nyújtottuk a panaszt, vigasznak ott volt a csodálatos kárpáti sáfránymező, a vízesések, patakok, a csend, a társaság, ennyi jóval tán megvigasztalódik az üres kosárral hazatérő gombász ember is. :-)

Hát még amikor másnap  meglátja Wjesek e-mailon küldött kincseit a titkos helyéről!  :-)