Kockás liliom nézőben a Gömör Tornai karszton.

Címre mentünk (2012. április 14-én), hiszen kinek van újabb fél évszázada arra, hogy egyszer végre összeakadjon ezzel a ritka tavaszi virággal.



Kockás liliom (Fritillaria meleagris)

A csereháti faluban talán már hozzászoktak így tavasz tájt a réten, csapadékosabb tavasz esetén a dagonyában fetrengő fotósokhoz, nem keltettünk ottlétünkkel nagy feltűnést. 

Kockás liliom (Fritillaria meleagris)


Azért ez nem volt mindig így. Barátnőm mesélte:
Amikor másodjára volt fotózni a nyíló virágokat, odament hozzá egy cigány asszony hogy mit keres ? Kérdésre, kérdéssel kell válaszolni:-)

"- Van errefelé máshol is kockás liliom?

- Nem, csak itt van. Én is szoktam vinni a lányomnak egy csokrot, amikor már szépre megnő.

- De ezt nem szabad leszedni, védett növény, 10 ezer forint az eszmei értéke!

- Ó, hát egyugom én, nem látik azt senki meg. A piacon is maj’ szétszettek érte. "

Számos bókoló virág virított a réten,   lila –bordó színeit megtörő apró, fehér kockás lepelleveleivel, hol a bokrok szélén, hol közéjük benőve, hol bimbósan, hol virága teljében, hol pedig megfakult színekkel elnyílva.

Aztán az utolsó „csak még ezt” - után rászántuk magunkat, hogy tovább álljunk, hiszen más úti célunk is volt, s természetesen gombát is szerettünk volna találni . A diófa alatti kis kápolnánál megállva ugyan, de folytattuk utunkat Bódvalenke felé, hiszen a híres „freskókat” szerettük volna megnézni.

(Olvasom a neten, hogy ezek a falfestmények nem freskók, hanem seccók, „amely olcsóbb, elterjedtebb falfestési forma, mint a freskó. Ebben az esetben a freskóval ellentétben a festő a száraz vakolaton dolgozik, igazából a szobafestőkhöz hasonlóan.” )

A faluban nem voltunk egyedüli szájtáti turisták, a profik idegenvezetővel mentek végig a falun.

Kiszállva a kocsiból furcsa érzések kerítettek hatalmukba. Nem nézhetem csak a festményeket, emberek járnak – kelnek az utcán, tesznek-vesznek a házuk udvarán. Nem bámulhatok a képükbe, mint egy kihalófélben lévő rezervátumban élő emberi fajra! Nem lesz kellemetlen a pillantásuk? Féltem majd jönnek a csúfolódó gyerekek, a mit bámulsz egyet fingok elájulsz mondókával, vagy jön a „román” rongyos cigány asszony koszos kisgyerekével a karján, hogy ma még nem ettek, adjak már nekik egy kis pénzt és… Szögi Lajos is eszembe jutott….

Ehhez képest mosolygó emberekkel találkoztam, akik bátran biztattak, tessék ám megnézni mindent, sok szép kép van a falon.

Olvastam több mélyen humánus Csalog Zsolt könyvet a cigányokról (Cigányon nem fog az átok, Kilenc cigány), gombász szenvedélyem miatt engem is néztek már cigánynak (volt munkatársam egyszer megkérdezte, hogy Editke, nem vagy te véletlenül cigány? – hogy folyton gombászni jársz! ), de amit ott éreztem, gondoltam egészen új volt. Jó helyre vetettek magot, s az ki is kelt. Szívből kívánom a bódvalenkei cigányoknak a jobb sorsot.

Később megállítunk egy kávéra Guinness rekordot nézni Szinpetriben,  ahol a világ legnagyobb könyve látható. Nem vagyok a lehetetlent hajszoló emberi művek csodálója, így nem annyira a könyv, mint inkább annak kivitelezése érdekelt, hogy az elkészült könyvet hogyan helyezték el az épületben. (Fújjjj ez az örök női praktikusság :-)))) Volt arra is megoldás: a tetőgerendák szétfűrészelésével, a tetőszerkezet hidraulikus megemelésével, daruval "pottyantották" a helyére a könyvóriást. A tartalmát csak szóban ismerhettük meg, idővel számítógépes érintő képernyős megoldással lehet majd benne virtuálisan lapozni, de legalább az Aggteleki Nemzeti Park csodáiról szól, amitől azért illik meghatódni. Sőt a nemzeti park emblémájától a foltos szalamandrától is, mely a ház feletti domboldalban van kőből kirakva!

Hazafelé megálltunk a tavalyi megaszalódott szilvával borított gyümölcsösben, hátha szeretik a kucsmagombák (is):-)) De nem, még tövisalja gomba sem volt a nagy szárazság miatt, pedig tipikus élőhelye lett volna. Szerencsére a szabadtéri tojtoj a nyárfásban tartogatott egy kis cseh kucsmagomba meglepetést, Dénes összekapkodott egy zacskóval hamarjában belőlük.

Gombát látni és győzni (jobban mondva szedni) ! – ezzel ért véget e csodás szombati kirándulásunk.