A desedai kis fekete pogácsák :-)

A gombák környezete

A hosszantartó nyári szárazságot nem a gombanevelő, esős, nyálkás, ködös, hanem a száraz, hideg ősz váltotta fel 2011. novemberében. A mostoha időjárás miatt a hová ne menjünk gombászni kérdésre inkább tudtuk a választ, mint az ellenkezőjére. A csapadéktérképek tényei dacára, bízva a helyi klímák adottságaiban, árgus szemekkel figyeltem a gombázós topic híreit is - így a somogyi Nupagagyí bejegyzését olvasva elhatároztam, hogy a két éve kihagyott Deseda túrát bepótoljuk Kaposvárott, még ha csak gyűrűs tuskógombát szedünk, akkor is. Levélben kértem egy kis segítséget tőle. A pontos koordinátákkal megadott gombalelőhelyet tartalmazó válaszlevél, ha időben érkezik, a történet valószínű másról szólna. Szombat reggel az 5.56 –os vonattal útra keltünk.

Novemberben a Desedánál

Megérkezvén a tóhoz, mentünk a fejünk után, de leginkább a felfestett piros sáv turistajelzés nyomán. Az eltelt időből visszaszámolva legalább öt kilométert gyalogoltunk a tó keleti partján, s a tavat szegélyező nádasban, a néhány fűz- és nyárfa alatt hiába nézelődtem gombák után, nem találtam. A horgászverseny is javában zajlott, így a part széle ücsörgő horgászokkal volt kirakva. Bár a türelmes, állhatatos várakozás nem az én műfajom, meg tudom érteni, e víz-, természet- és halimádó embereket is. A múltkor a Dunánál beszéltünk egy olyan horgásszal, aki képtelen erre, ő állva rohangál a parton és dobálja be mindig máshelyen a horgot, ez kb. olyan mint a rohanva gombászó gombász, nagy területet bejárva mindig akad valami, de még több az, amit otthagy. :-) Elhagyva az épített biciklis utat, a szántások mellett kanyargó ösvény vezetett el az erdőhöz. Az első téli fülőkék, majd a ráncos kalapú csengettyűgomba fotózása után a kosarunkba is tudtunk gyűrűs tuskógombát válogatni a javából. Ezt a somogyaszalói erdőt a kajagomba szüret után hanyagoltuk, mert a távolban észrevettünk egy nagyobb terjedelműnek tűnő zöld fenyves foltot. Miután a piros sáv jelzés amúgy is elveszett, az időnk vészesen fogyott és még alig gombásztunk, gyorsan bevetettük magunkat ebbe a lucosba, melynek minden adottsága megvolt , hogy gombát leljünk benne, de csak a tűlevéllel kevert homokot tapostuk eredménytelenül. A mohával borított foltokon sem termett gomba, így kimentünk az erdő szélére, a tó melletti lombos fás, bozótosban nézelődtünk. Miután az avarban csak néhány megfagyott amúgy is nehezen határozható gombát leltünk, mindketten a lehullott gallyakat emelgettük, azokon legalább a hideget jól tűrő, tömlősgombákat tudtunk fotózni. Fehéret, sárgát, és otthon, a számítógép képernyőjén vettük észre, hogy volt ott még fekete is. :-) Abban biztos voltam, hogy egy újabb apróság, de annyira pici gomba, hogy szabad szemmel még keresve sem lehet megtalálni olyannak, akinek sejtelme sincs e parányi élőlények létezéséről. Pontosan emlékezve a fadarab helyére elhatároztuk, hogy visszamegyünk és készítünk jó fotót, sőt anyagot is hozunk a gombáról.

Durella macrospora aprócska tömlősgomba

Durella macrospora a kis fekete pogácsa

Erzsébet napján, szombaton ismét hajnalban keltünk, bár ez a reggeli ébredés bealvással kezdődött. 25 perc alatt összekaptuk magunkat, s nem késtük le se a buszt, se a vonatot. Nem a hosszú gyaloglást, hanem a kényelmesebb távolsági buszos útvonalat választottuk, s érkeztünk meg a Deseda parkerdő megállóba. A piros sáv jelzés folytatását nem véletlen, hogy nem találtuk meg a múlt héten, most is csak jó szimattal indultunk a jó irányba, mert a jelzést a kivágott erdő helyén nem pótolták :-(

Marasmius epiphyllus apró szegfűgomba

Megtaláltuk az ágat, rajta a gombát, sőt még egy angyalian szép szegfűgombát is tudtunk fotózni. Az reggelire való szürke tölcsérgombák, téli fülőke kalapok a kosár alján lapultak, amikor még volt annyi idő, hogy legalább az Arborétumhoz vezető fahídig elsétáljunk, tájékozódjunk a térben is, ne mindig csak a földet lessünk. Gyönyörű még a szürke őszi ködben is ez a vidék, a csendet közeledésünkre a part széléről felrebbenő vadkacsák szárnycsattogása, a tó sima tükrét a néhány csónakos horgász törte csak meg.

Hazaérve alig vártam, hogy hozzáfoghassak a gombánk meghatározásához, az immár felismerésre alkalmas éles képek birtokában. A kis fekete pogácsa (Nupagagyi adta neki ezt a találó nevet :-) nehezen adta meg magát, vasárnap délelőtt sikerült rátalálni a Durella macrospora képére a neten, ami külső jegyeiben és makroszkópikus tulajdonságaiban legalább megegyezett a mi gombánkkal. L. Zolira hárult a mikroszkópizálás, szerencsére talált spórákat a kimetszett anyagon, ami igazolta a határozást.

A gomba termőteste 0,3-0,5 mm átmérőjű, fiatalon gömbölyű, később tányér alakú, domború fedővel. A termőréteg és a gomba külső felszíne fekete, húsa szilárd, kemény. Magányosan, de csoportosan is teremhet. Spórái nagyok, osztottak (szeptáltak). S ahogy azt egy kétrétegű (bitunicatus) fallal rendelkező tömlőnél szokás: a külső merevebbet a növekvő belső áttöri és ezzel megtörténik a spóralövés.
Ez a két kirándulás még csak a kedvcsináló kezdet volt, Nupagagyi folyamatosan húzkodja a mézesmadzagot az orrunk előtt, november 25-én még javában gombászik talajcsapda felszedés ürügyén, s nemcsak az ösztöneim súgják, hogy lesz még a Deseda tónál sok keresnivalónk :-)))