Gombász a pácban, avagy egy modern répamese

Pünkösd hétfőre a Kiskunsági Nemzeti Parkba volt meghívónk „Paul-if” –tól, ismeretlen internetes gombász ismerősünktől.
Délegyházán a vonatállomásra beszéltük meg a találkozót, személyleírás, s cégünk reklámja a kosár segített bennünket egymás felismerésében. Tóni bá’ Pauli gombásztársa is velünk jött a felfedező útra, a kiskunsági „pusztába”. Az első megállónk Pali jól ismert erdejében Taksonyban volt. A mezőn, a friss-roppanós szegfűgombák között még az elmúlt hetek hűvös, csapadékos időjárásán becsapódott, őszi megjelenésű ördögszekér laskagomba csoport is meglapult.

szegfűgomba

ördögszekér laskagomba

A következő megállónk egy öreg akácos erdő szélén volt, s ahogy illik, rá is találtuk a nagy reménnyel várt első akácpereszkékre is. Kicsit ázott állapotban voltak ugyan, de mi nem ázott ebben az özönvizes májusi időjárásban Magyarországon?

akácpereszke

„Megmásztuk” a Kakuk hegyet, gyönyörű nagy őzlábgombák, fenyőtinóruk szaporították Pali kosarában a gombák számát. Tóni Csehországban szokott rá a gombászásra, a csehek mikofil népként mindenkit beoltanak gombaszeretetükkel, így ezt Tóni sem kerülhette el, még a magas diplomáciai beosztásában sem Prágában vagy jó 50 éve :-)) S lám, ha valaki egyszer belekóstol a gombászéletbe, akkor még 81 évesen is vágyik egy – egy jó gombászkalandra, mert hogy abban most egyáltalán nem volt hiány, (de erről majd később).

Tóni 81 éves derékkal :-)
Egy másik mezőn ritka gyepi likacsgombának örülhettünk a hatalmas 8 méter átmérőjű szegfűgomba boszorkánykörön kívül, melyhez hasonlót még soha életemben nem láttam.

a ritka gyepi likacsgomba

Az hagyján hogy nagy kör volt, de milyen mennyiséget szedhettünk belőle, annak ellenére, hogy Paliék két nappal előtte már egy kosár gombát kaptak „tőle”!
Kísérletező kedvünkben meglátogattunk még egy juhlegelőt, de túlságosan tocsogós volt, így az odaképzelt csiperkemezőre még várni kell, míg felszárad egy kicsit a mező.
Míg Tóni szorgalmasan csipegette a szegfűgombát, Pali elvitt minket pipacsnézőbe, ott „élvezkedtünk” a piros-fehér-zöld-sárga mezőben, míg Dénes hőn áhított pipacs fotói elkészültek.

pipacsmező

Gondoltuk, hogy egy tehénlegelőn is szerencsét próbálunk, így indultunk el Bugyit és Kunpeszért összekötő új úton. Itt Pali meglátott egy jobbra kanyarodó, jól járhatónak tűnő mellékutat, mely régen kiépített betonút lehetett. Az út végén megállva szétnéztünk a mezőn, néhány árva sárga rétgombán kívül mást nem láttunk.

Pali és a lucernaföld :-)

Folytattuk utunkat. Az út közepén veszélyesnek tűnő vízkátyút kikerülve Pali ráhajtott a lucernamezőre. Sajnos vagy nem, mi tagadás a sár fogságába esett Pali autója, minden kísérlet a szabadulásra meddőnek bizonyult, egyre jobban besüllyedt a földbe.

az 1. számú mentőalakulat

Be kellett látni segítségre van szükség. Pali fia megérkezett barátaival, de a fiúk minden kísérlete hatástalannak bizonyult, ráadásul még a vontatókötél sem bírta a gyűrődést, nagy csattanással szétszakadt.

Persze, hogy jó az öreg a háznál! Tóni vejét hívta segítségül Budapestről. S ami a kiskunsági fiúknak nem okozott gondot, hogy könnyen ránk találjanak a pusztában GPS és egyéb koordináták nélkül, az a pesti embernek nem ment egykönnyen. Végül sok bolyongás után megérkezett a négykerék meghajtású csodajárgány.

Fiúk, mindent bele! kibővített mentőalakulat

S mint a régi répamesében: A fiúk tolták, a csoda autó húzta,
„húzták-húzták, jót rántottak rajta – erre aztán engedett a répa helyett az autó, s kifordult a földből”:-)))

a védett fátyolos íriszek
A hosszú várakozásban a lucerna- és árpa föld közötti erdősávban egy kis guggoló gyakorlatot hajtottam végre, s mit látnak szemeim, csodaszép védett fátyolos nőszirmokat. Hát ez volt a fájdalomdíj! Nem remélt szerencse, titkos vágyam, amiért elindultunk, valami nagyon szép védett növényre lelni, amit a Budai hegyekben úgysem találnék soha, most teljesült.
Köszönet a szép napért Pali!